A ÉV HÚSVÉT 2. AZ IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA
Szombathely-Kálvária 2017.
április 22.
A
lengyel szent Fausztina szerzetesnővér, a múlt század második negyedében,
látomásaiban párbeszédet folytatott Jézussal. A beszélgetéseket naplóban
jegyezte fel. Innét tudjuk, hogy Jézus kívánsága, többek között azt volt, hogy
húsvét első vasárnapja, vagyis a húsvétot követő vasárnap, legyen az ISTEN IRGALMASSÁG
napja. Szent II. János Pál pápa 2000. április 30-án avatta szentté Fausztina
nővért. Ugyanezen a napon a pápa kihirdette az Isten irgalmasság ünnepét az
egész világra kötelezően a katolikus egyházban.
Az
erre vonatkozó részlet Fausztina nővér naplójából.
"Azt kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel
fogsz megfesteni, húsvét után az első vasárnap ünnepélyesen áldják meg. Ez a
vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe. (..) Kívánom, hogy az Irgalmasság ünnepe
menedék és menekvés legyen minden lélek, főleg a szegény bűnősök részére. Ezen
a napon megnyílik irgalmam mélysége, (...) Az a lélek, aki gyónáshoz és
szentáldozáshoz járul, teljes bűnbocsánatot nyer, és mentesül a büntetés alól…
A papok ezen a napon hirdessék a
lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat.''[1]
Jézus
kívánságának megfelelően szóljon a mai igehirdetés Isten végtelen irgalmáról.
Istenről
nem lehet azt állítani, hogy irgalmas. Isten maga az irgalom, mivel Isten
azonos a tulajdonságaival. Bár a teljes szentírás Isten irgalmának a könyve,
mégis legvilágosabban az Újszövetségben lesz nyilvánvalóvá a végtelen irgalom.
Isten
háromszor nyilatkoztatta ki Mózesnek a saját Nevét. Ezeket úgy is értelmezzük,
mint Isten vallomását önmagáról. Először így szólt: „Vagyok, aki vagyok”.[2]
. Másodszor ezt mondta: „Könyörülök,
azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik”.[3]
Ezt erősíti meg az Isteni név harmadik kinyilatkoztatása is: „Uralkodó Úr, irgalmas és kegyes Isten,
hosszantűrő, nagy könyörületességű és hűségű”[4].
A 103. zsoltárban még szebben ugyanez az üzenet Istennek önmagáról. „Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a
haragban és gazdag az irgalomban.”
És „ahogy az apa megkönyörül
fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik”.
Ezt
az isteni magatartást ültette be Jézus a követőinek, egyháza tagjainak a
szívébe.
Jézus
az irgalmas Isten arca. Szavaiból Isten irgalma szól, minden tettében Isten
irgalma nyilatkozik meg. Jézus azt akarta, hogy követőinek is minden szavában, tettében
és bármilyen megnyilatkozásában, Isten irgalma öltsön testet, amikor azt mondta „legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is
irgalmas!”[5]
A
irgalmasság a boldogság egyik feltétele. „Boldogok
az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”[6]
Mondta Jézus a Hegyi Beszédben. Ebben Jézus nem ígér mást az irgalmat
gyakorlóknak, mint azt, amit már eddig is éltek, irgalmasságot. A többi
boldogság esetében az ígéret valami többletet is tartalmaz, távolabbra mutat:
akik sírnak, vigasztalást nyernek; a tisztaszívűek meglátják Istent. De mi
többet tud adni Isten azoknak, akik irgalmasok? Az irgalom Isten teljessége és
az emberek teljessége is. Az irgalmat gyakorlók már most Isten életét élik.
Az irgalom az emberi szív egyik
legnagyobb cselekedete, amelynek forrása a szeretet.” írta
Boros László teológus az irgalomról szóló elmélkedésében.[7] Így az irgalomnak sok arca van. Ahány
emberi szó, ahány emberi cselekedet, ahány emberi tekintet, annyiféle az
irgalom lehetséges.
Fulbert
Steffensky német evengélikus teológusnak van egy érdekes írása, amelynek a címe
A szeretet ára. Az írás arról szól,
hogy a Bécsben
született amerikai zsidó nőt, Ruth Klügert[8]
gyerekként Theresienstadtba hurcolták, később pedig az auschwitzi megsemmisítő
táborba került, ahol kiválogatták a 15 évesnél nem fiatalabb, erőteljes zsidó
nőket, hogy más táborokban dolgoztassák őket. Ruth Klüger azonban mindössze 12
éves, cingár gyerek volt. Reménytelenül állt a foglyok sorában, amely lassan
araszolt az SS-tiszt felé, aki vagy közvetlen megsemmisítésre, vagy egy másik
táborba küldte a foglyokat. Élni, tovább
c. könyvében Ruth Klüger így meséli el megmenekülésének történetét.
Az SS-hivatalnok mellett állt az írnoknő, szintén
fogoly. Hány éves lehetett, nem tudom. Tizenkilenc, húsz? Meglátott a sorban,
amikor gyakorlatilag már eléggé elöl voltam. Ekkor elhagyta posztját, hozzám
sietett, és szabálytalan fogsorának feledhetetlen mosolyával, szinte
hallótávolságban az SS emberétől, félhangosan megkérdezte: „Hány éves vagy?”
„Tizenhárom”, feleltem. Ő pedig határozottan a szemembe tekintve, nagyon nyomatékosan így
szólt: „Mondd azt, hogy tizenöt vagy!”
Két perccel később sorra kerültem… A koromra vonatkozó
kérdésre megadtam a döntő választ: „Tizenöt vagyok.” „De ez még kicsi”, jegyezte meg a férfi, élet és halál ura, nem
barátságtalanul, inkább úgy, mint amikor tehenet vagy borjút mustrál az ember.
Az írnoknő ugyanabban az áruértékelő hangnemben
folytatta: „De erős felépítésű. Izmosak a lábai, tud dolgozni. Nézze csak meg!”
Itt hát volt valaki, aki bár a tábor adminisztrációjának
dolgozott, megerőltette magát az érdekemben, anélkül hogy egyáltalán ismert
volna. A férfi … fölírta a számomat, és egy időre meghosszabbította az
életemet.
Abban a pillanatban a fiatal fogoly tettében, Isten
irgalmának fénye ragyogott fel. Isten irgalma nincs időhöz,vhelyhez, korhoz,
vagy valláshoz kötve. Minden ember szívében ott él a másokon való segítés
vágya, amelynek a forrása az irgalom, még akkor is, ha ezt nem így fogalmazzák
meg. Annak ellenére, hogy olyan társadalomban élünk, amikor bálvánnyá vált a
saját boldogságunk utáni sóvárgás.
Esterházy Péter, a tavaly elhunyt író, aki inkább
szabadelvű gondolkodásáról volt ismert, egyik írásában párbeszédet folytatott
az Istennel. Idézem
„Az ima a szív
emlékezetének gyakori ébresztgetése. Gyakrabban kell emlékezni Istenre, mint
ahogyan lélegzetet veszünk. Irgalom Atyja, ne hagyj el. Hogyan tovább? Erre
várok tőled választ, mert ez az én kérdésem. Úgy szoktál válaszolni, hogy nem
válaszolsz. Szépen tudsz hallgatni, Uram. Ha kérdezlek, hallgatsz, és ha már
nincs több kérdés, az lesz az igazi válasz. Mégis most azt kérdem, mi végre. Ki
vagy Te, Uram, és ki vagyok én? Tudom, rossz kérdés. Engedj látnom. Árva szívem
holt erét töltsd meg, égi Jóság.”[9]
Valami ilyesmiről van szó a mai vasárnapon. Árva
szívünk holt erét töltsd meg égi jóság az irgalmas szeretet vágyával, amiből az
irgalom cselekedeti fakadnak, hogy élhetőbb legyen az az önző világ, amelyben
élünk.
okéatya
[1] Napló
570
[2] Kiv 3,14
[3] Kiv
33,19
[4] Kiv 34,6
[5] Lk 36,
30
[6] Mt 6,7
[8] RUTH
KLÜGER (Bécs, 1931) osztrák írónő, 1947 óta az Egyesült Államokban él, ma a
Kaliforniai Egyetem professzor emeritája, aki szerzőként öt nagysikerű kötet,
kritikusként pedig az Osztrák Nemzeti Irodalmi Díj birtokosa. Memoárját, mely
magyar nyelven most jelenik meg először, Európa-szerte nyolc irodalmi díjjal
ismerték el. Műve egyszerre regény és esszé, filozófia és önéletírás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése