Translate

2021. augusztus 22., vasárnap


B év évközi 21. vasárnap

Szombathely – Kálvária 2021.08.21-22

„Uram, kihez mennénk?”

Mindenkinek meg vannak a maga emberi gyengeségei, amire ki-ki igazában akkor ébred rá, amikor visszatekint életének egy hosszabb szakaszára. Én magam is erre akkor ébredtem rá, amikor jó pár évvel ezelőtt belső késztetést éreztem, hogy életgyónást végezzek. A lelkiismeret vizsgálat alatt előjöttek a folyamatosan visszatérő, rossz szokások, nem megfelelő döntések, és ne szépítsük, mondjuk úgy, ahogy van, bűnök. Ezért is ajánlatos időnként életgyónást végezni, mert ilyenkor, egybe látva egy hosszabb életszakaszt tűnnek elő ismétlődő bűneink, vagy éppen emberi gyengeségből fakadó rossz döntéseink. Ezeknek a beismerésével önmagunk és az Isten előtt, ugyanakkor a megváltozás akaratával, gyógyulunk. Gyógyul beteg emberi lényünk.

Jutott eszembe mindez, amikor elolvasva a ma evangéliumot kérdeztem meg magamtól, hogy milyen jézusi üzenetet hallok ki belőle.

Jézus kafarnaumi beszéde után, amikor kijelentette, „én vagyok az élet kenyere, aki ebből a kenyérből eszik örökké él”, a földszintesen gondolkodó elme azonnal reagált: „Kemény beszéd ez. Ugyan kit érdekel?” Vagyis, ha szembesül a természetfeletti valósággal, amelyet nem tud beilleszteni megszokott logikájába, életvitelébe, gondolkodásába, máris tiltakozik.

Itt van Júdás esete, akit „áruló” jelzővel látott el az utókor. Jézus, „kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek benne, és ki az, aki el fogja árulni őt.” Amikor aztán Jézus a legszűkebb körnek, a 12 apostolnak is feltette a kérdést „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak”.

Senkinek sem tűnt fel, hogy Júdás is ott maradt a többi tizenkettővel.

Pedig neki ugyancsak volt vaj a füle mögött, hiszen köztudott volt róla, hogy nem éppen tisztakezű. János evangélistánál olvassuk:

Jézus „Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak.”[1]

Az utolsó vacsora leírásánál pedig így fogalmaz János:

„Vacsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el.”[2]

Aki folyamatosan bűnben marad, és nem az Isten fénye hatoljon be a lelkébe, annak a sátán hatol be a gondolatvilágába, sőt meghatározója lesz a döntéseinek, mint ahogy Júdás esetében is történt. A baj az, hogy akkor nem is érzi bűnnek az ember, pedig az, és táptalaja lesz újabb és újabb kisebb nagyobb bűnöknek.

A többi apostol sem volt makulátlan, de képesek voltak arra, hogy Jézus szavainak a hatására megváltozzanak. Jézus pontosan tudta, hogy a meghívott apostolok tele vannak emberi gyengeséggel, sőt bűnökkel terheltek, de számára az volt a fontos, hogy képesek-e megváltozni és folyamatosan az ő abszolút biztos igéjéhez igazítani a döntéseiket, az életüket.

Furcsa lények vagyunk, mi emberek. Szeretnénk, ha mindenki jónak látna bennünket. Ehelyett, ahogy a lélekbúvár pszichológusok mondják, játsszuk a mai mindennapi, ahogyan Eric Berne világhírű pszichológus 1964-ben megjelent könyvében elnevezte a mi „emberi játszmáinkat”. Felfedezését, miszerint életünket gyakran egyáltalán nem a józan ész vezérli, vagy éppen a lelkiismeret, hanem valamiféle mögöttes „program”. Ez a, idézőjelbe mondom, program” összegyűjti az örömöket, a fájdalmakat, a veszteségeket, kudarcokat, és, nagyon leegyszerűsítve, azt hiteti el és mondatja velünk amilyenek szeretnénk lenni, vagy amilyeneknek látszani. Ezért van az, hogy nagyon nehezen viseljük, és azonnal védekezünk, ha valaki rámutat emberi hibáinkra, mulasztásainkra, gyengeségeinkre.

Biztos vagyok benne, de jómagam is megtapasztaltam, ha időnként életgyónást végzünk, előtte alapos lelkiismeret vizsgálattal, akkor feloldódnak efféle lelki csomóink. A komoly lelkiismeret vizsgálat segít önmagunk megismerésében és segít elsajátítani az alázat erényét.

Júdás azért jutott el az árulásig, mert, bár Jézus tanítványa volt, mégis tovább játszotta a maga kis tolvaj játszmáit. Amikor aztán már tényleg szembesült önmagával, azzal, aki, nem látott más kiutat, minthogy kioltsa az életét. Más szóval beleesett abba csapdába, amit a sátánnal közösen építettek.

Figyeljük csak meg, a szentgyónásaink nem igazi nagytakarítások, a „megváltozok és Istenhez igazítom az életemet” elhatározással, hanem csak afféle tessék-lássék lelki takarítgatások. Pedig elmondjuk mindig „ígérem, hogy a bűnöket kerülöm.” Aztán mintha mégse kerülnénk, ugyanaz a program dolgozik bennünk, játsszuk tovább a mindennapi játszmáinkat, maradunk annak, aki voltunk.

Jézus tanítására pedig, mintha csak azt mondanánk kemény beszéd ez, kit érdekel. Péter mondta ki a megoldást: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.”

A gyógyító igék. A testet, lelket, az egész embert gyógyító igék.

okéatya



[1] Jn 12, 1-6

[2] Jn 13,12

2021. augusztus 14., szombat


MAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉN

Szombathely – Kálvária 2021. augusztus 15.

 

Ma van Szűz Mária Mennybevételének, vagy ahogyan mi magyarok mondjuk Nagyboldogasszonynak az ünnepe. E hitnek és ünnepnek a gyökerei az 5. századik mennek vissza. Hittétellé XII. Pius pápa nyilvánította, amikor, mint Krisztus földi helytartója, 1950. november 1-én csalatkozhatatlanul, ünnepélyesen kijelentette

„Szeplőtelen Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől,[1] földi életének végeztével az Úr testben és lélekben fölvitte a mennybe,[2] és a mindenség királynőjévé magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és a halál legyőzőjéhez.[3][4]

A hittitkokat nem is annyira megértenünk kell, hanem inkább rácsodálkozni Isten csodálatos művére.

Goethe szerint, "Minden embernek naponta meg kellene nézni egy művészi szobrot vagy képet és el kellene olvasni egy szép költeményt, hogy ízlése tisztuljon, vágyai és gondolatai nemesebbek legyenek."

Egyházunk az évnek minden hónapjában állít elénk egy gyönyörű képet, amely nemessé, magasztossá teszi szívünket, lelkünket: a Szűzanya képét.

A Szűzanya életének útja szenvedéssel volt tele. Hétfájdalmú Szűznek, Mater Dolorosa-nak is hívjuk. De a golgotás út után az Isten megdicsőítette őt és felvette az égbe. Így lett a "Mater Dolorosa"-ból "Mater Gloriosa", dicsőséges Anya!

Földünknek égbe szállt csodája

dicső kegyes Nagyasszonyunk,

neved szívünk ezerszer áldja,

ha vigadunk, ha zokogunk.

 

Te vagy akit nem ér a vád,

Te vagy kit minden ember áld;

Te vagy a jó, a szent, a szép,

örökre fényes példakép.

 Az Istenre hangolt lelkek nagyon is értették a láthatatlan valóságot.

Erzsébet, az ő rokona, meglátva az áldott állapotban lévő Máriát, a Szentlélektől ihletve felkiáltott „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!”[5]

Maga a Mária is átéli a csodálatos valóságot, amikor áldott állapotban Jézussal meglátogatja rokonát Erzsébetet, hogy megossza vele az örömét.

„Ami velem történt nem volt soha még. boldognak mond engem minden nemzedék, nagyot művelt rajtam hatalmas keze” énekli a Lélek ihletésére.

„…Mária azt a nagyszerű feladatot és méltóságot kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek.”[6]

Az első 5 évszázad keresztény írói, az egyházatyák egyre gyakrabban hirdették, hogy egészen szent, a bűn minden szennyétől mentes az Istenszülő, akit a Szentlélek alkotott és formált új teremtménnyé.[176] A Názáreti Szűz fogantatásának első pillanatától kezdve a teljesen egyedülálló szentség ajándékával tündökölt, ezért köszönti a hírhozó angyal Isten parancsára "kegyelemmel teljesnek" (vö. Lk 1,28);[7]

Ennek az egyházi hagyományban levő igazságnak a legkiválóbb hirdetője Damaszkuszi Szent János, amikor a Boldogságos Istenanya test szerinti mennybevételét párhuzamba állítja az ő többi kiválóságával és kiváltságával, lángoló ékesszólásával azt mondja:

„Illő volt, hogy ő, aki szüzességét a szüléskor is sértetlenül megőrizte, halála után is megőrizze testét minden romlástól.

Illő volt, hogy ő, aki Teremtőjét gyermekeként hordozta méhében, Isten hajlékába jusson.

Illő volt, hogy a jegyes, akit az Atya jegyzett el, a mennyei otthonban lakjék.

Illő volt, hogy ő, aki szülésekor a fájdalom tőrétől mentes maradt, de amikor Fiát a keresztfán látta, a szívét döfte át a fájdalom tőre, ott lássa Fiát az Atya mellett trónolni.

Illő volt, hogy az Isten Anyjáé is legyen az, ami a Fiáé, és hogy minden teremtmény tisztelje őt mint Isten Anyját és szolgálóleányát.”

 Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségét szemléli, szeretetét utánozza és hűségesen teljesíti az Atya akaratát, Isten igéjének hívő elfogadása által maga is anya lesz:

Az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet.[191]

Amint Jézus anyja a mennyben testében és lelkében már megdicsőülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak,… ezen a földön pedig a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.

Napba öltöztél, legragyogóbb szép Szűz,

kétszer hat csillag koronádnak éke,

lábad alá hull zsámolyul a hold is,

   égi Királynőnk!

 Bűnt, halált, poklot letiport erényed,

Szent Fiad mellett ülsz mint közbenjárónk,

téged az ég s föld Királynőjének vall

   s zengi hatalmad.

 Szent hitünk buzgó követőit védd meg,

a tévelygőket hozd vissza a nyájba,

s mind, kiket elföd a halálos éj még,

   hozd ki a fényre!

 Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,

sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,

bármi veszélyben biztató reményként

   csak te ragyogsz fel.

 Áldjuk örökké a Szentháromságot,

ő adta néked koronádat, szép Szűz,

ő tett meg téged a mi Királynőnkké

   s Édesanyánkká. Ámen.

Okéatya



[4] Lumen gentium 59

[5] LK 1,42

[6] Lumen gentium 53

[7] Lumen gentium 56

 

Blogarchívum