A ÉV 3. VASÁRNAPJA
Szombathely-Kálvária 2017. március 18.
Jézus
szomjúságáról két alkalommal van szó az evangéliumokban. Egyik, amit a mai
evangéliumban hallottunk. Tombol a nyári hőség, a nap delelőn… Jákob forrás
kútja mellett Jézus megszólítja a szamariai asszonyt, aki vizet jött meríteni.
„Adj innom!”
A másik,
a keresztre szegezett Jézus az evangéliumok tanúsága szerint hétszer szólalt
meg. Az ötödik megszólalása egyetlen szó „szomjazom”.[2]
Mindkét
esetben mást jelentett a Jézus által használt szomjúság szó. Éppen úgy, mint a
mindennapi életben sokféleképpen lehet szomjas az ember. Alapvetően a
folyadékra szomjas. De lehet valaki szomjas a szeretetre, az elfogadásra, a
megbecsülésre, a tudásra, stb. Amikor Jézus megszólította a szamariai asszonyt,
amint a beszélgetésből kiderül, Jézus egy másik fajta szomjúságról és másféle
szomjat oltó folyadékról beszél. „Ha
ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te
kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” Tudjuk, hogy az élő
víz a folyó víz, a forrásvíz, szemben a ciszternába összegyűjtött esővízzel.
Jézus végtelen távlatot nyitott meg a következő mondatával: „Aki ebből a vízből iszik, újra
megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik
meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás
lesz benne.”[3]
Azt
mondják, hogy az éhséget tovább lehet bírni, mint a szomjúságot. Az éhezést
azért bírja tovább az ember, mert ha nem vesz magához táplálékot, a szervezet
folyamatosan feléli a tartalékait, de feléli az izmokat is, végül is feléli,
fölemészti önmagát. A folyadékhiány esetében nincs tartalék, mindössze 3-4 nap,
és meghal a szomjazó ember. Élelem nélkül akár egy hónapon át is életben tud
maradni.
Testünk
70 százaléka víz, ami a legkülönbözőbb utakon tűnik el a szervezetünkből, amit
éppen ezért folyamatosan pótolni kell. Ha a kiszáradás állapota lép fel, akkor
onnét már nem könnyű megmenteni az életet.
A
vízhiány alapvetően rossz állapot, melyre a szervezet az alábbi módon reagál: ha
a vízháztartásunkból hiányzik 0,5-1 % folyadék, szomjúságérzet jelentkezik. 3 %
hiány esetében növekedik a szomjúságérzet, csökken a nyálelválasztás. 5 % folyadékhiánynál
élénkül a szívverés, fáradság, gyengeségérzet jelentkezik. Ha már 10 % folyadék
hiányzik a szervezetből fenn áll a testműködés, szellemi tevékenység zavara. 15-20
% hiány esetében bekövetkezik a halál. Az agynak 78%-a, a vér 86%-a, a szív
77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz.[4]
Gyönyörűen
fogalmaz Barsi Balázs a mai evangéliumról szóló magyarázatában. Annyira tömör
és igaz, hogy szó szerint idézem. „A
színeváltozás hegyének magasa után, vágyaink kutjának feketlen mélység tárul
fel előttünk a mai evangéliumban.” Kezdi. Majd felteszi a kérdést:
Mire szomjas az ember? Vízre? Nem, hanem az
életre, melyet a víz táplál. Milyen életre? A mulandóra? Nem, az csak képe,
ígérete az örökkévalónak. Milyen örök életre szomjazik az ember? Öntudatlan
felolvadásra a mindenségben? Nem! Ha képes még a szívére hallgatni, tudhatja:
örök szeretetre, olyan életre, amely csupa szeretet és viszontszeretetet, Isten
szívéből fakadó, és oda visszatérő, örök életre szökellő vízre.
Testi valónk szomjai, pszichénk szomjazásai,
értelmünk tiszta epedései csak jelzései egy nagyobb szomjúságnak, mely
mélyebben van, mint a test, a psziché, mélyebben, mint tudattalan világunk, de
mégis hozzánk tartozik. A szívünk mélyéről, reményünk legalapvetőbb rétegéről,
központi magjáról van szó. Arról a kútról, amelyhez nincs vödrünk, és amelyből
mindaddig szomjúság tör fel, míg Jézus Krisztus a hit és a keresztség által meg
nem adja nekünk a Szentlelket, aki maga Isten Szeretete! Így lesz Isten
legvégső, legbensőbb titka, a Szentlélek, a Szeretet a mi legvégső valóságunkká
és legbensőbb titkunkká.”[5]
Újsághír:
„2016. szeptember 4-én avatta szenté Ferenc pápa Kalkuttai
Teréz anyát A szentté avatási formula
elhangzása után legördült a lepel Teréz anya képéről a bazilika loggiáján és a
hívek tapssal köszönthették az anyaszentegyház új szentjét. Közben az oltár
előtti tartóra helyezték Teréz anya ereklyéit, melyet most tömjénezéssel
tiszteltek meg. Az ereklyetartót abban a gondolatban formálták meg, hogy az
kifejezze Teréz anya lelkiségét, amely pedig eggyé vált a keresztre feszített
Jézussal, aki így szólt: „Szomjazom!”.
Ezt a kiáltást hallotta meg Teréz anya egész életében, amikor az a szegények és
elvetett emberek ajkán fölfakadt, mert valójában az élet és a szeretet szomja
kért irgalmas enyhülést. Ennek ápolására alapította a Szeretet Misszionáriusai
közösséget.”[6]
Túrmezei
Erzsébet A forráshoz
Mottó " Te nemcsak
olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy,
amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat." Sören Kierkegaard
Tiszta-
bővizű csodálatos Forrás,
keresd
tovább a szomjasakat!
Látod,
mennyien vannak!
Posvány
vizével oltják szomjúságuk.
Szomjaznak,
életre, szeretetre,
irgalomra
és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók
számlálhatatlan serege!
Mi
lesz velük, ha rád nem találnak?!
Milyen
felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket, ahogy szüntelen útban vagy
feléjük, meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen
csodálatos titok!
Boldog
akit már megtaláltál,
s
nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy
ígérted,
nem
szomjazik soha többé, és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz
fakad.
Krisztus-forrás,
te áldott, drága, tiszta,
keresd
tovább a szomjasakat!
Ha Isten- szomjúságát nem elégítette ki az
ember a lélek örök kiszáradása, a kárhozat lesz a végeredmény, ami az örök és
soha ki nem elégíthető szomjúság gyötrelme. Végül is ez lehet a pokol, égető
vágy az Isten után, akit most már soha sem érhet el.
Sík
Sándor piarista szerzetes költő így ezekkel a szavakkal fordította le a 62.
szoltár első sorait.
„Isten,
te vagy én Istenem:
kereslek
szorgos-éberen;
Téged
szomjaz a lelkem, érted eped a testem,
mint
asszú föld, mely szomjas és vizelten.”
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése