"Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe"

Advent 2. hét péntek

Mindig is izgat bennünket embereket a jövő. Ezért tudnak megélni a jósok, jövendőmondók, asztrológusok és mindazok, akik azt ígérik, hogy fellebbentik a jövőt borító fátylat. A dolgokat mindig a helyén kell kezelni. Meríteni kell a múlt kútjából, de százszázalékosan benne kell lenni a jelen pillanatban, mert e kettőből nő ki a jövő.

Az idei adventben a hajnali misék hárompercesei a múlt kútjából merítettek, hogy lássuk, a Jézus esemény mélyen gyökerezik a múltban, sőt túl az időn , magában az örökkévalóságban.

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.[1] írta Babits Mihály.

Jézusnál egy sajátos helyzet van. Gyökerei nem is annyira az emberi múltba, hanem azon túl az örökkévalóságba nyúlnak vissza. Ami az emberi múltjából kiolvasható, inkább felvillanó prófécia, amely végül, az istenre hangolt ember agyában megértéssé áll össze. Jézus földi múltja a jövendölések. Isten, aki az örök jelenben él, az emberiség múltban ezek által lebbentette föl Jézus földi jelenének bizonyos pillanatait.

Izaiás prófétánál olvassuk „a látók nem csukják be a szemüket, és a hallók füle felfigyel. Az esztelenek szíve megtanulja a bölcsességet, s a dadogók nyelve érthetően beszél.”[2] Ez a múlt. És Jézus jelene, vagyis az emberi tapasztalat: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.[3] Ugyanaz Márknál „csodálkoztak, s hangoztatták: Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket."[4]

Miféle megváltót várt a választott nép és milyen jött el? Valójában más jött, mint akit az ígéret alapján elképzelt. De nem több, és nem kevesebb, mint akiről az ígéret szólt:a Szentlélektől sugalmazott jövendölés, amely emberi szóvá formálódott a próféták ajkán.

Jézusnál nincsenek egyszeri cselekmények. Ugyanazok burjánzanak tovább, csak más formában. Most már nem a testi vakságot, süketséget, némaságot szünteti meg, hanem a lelki vakságot, süketséget és némaságot gyógyítja. Ez Isten ajándéka minden korok emberének.

Csakhogy Isten gyógyító erejét közvetítők, és az ember együttműködése nélkül nem működik. Isten ma is meg akarja nyitni a lélek szemét, hogy meglássa a kinyilatkoztatás szépségét és fontosságát. Isten ma is meg akarja nyitni a fület, hogy meghallják a szavát.

A kérdés csupán az, akarjunk-e, hogy Jézus megnyissa szívünket, fülünket, szemünket az örök élet titkaira?

okéatya

---

[1] Babits Mihály

[2] Iz 32,3-4

[3] Mt 11,4-5

[4] Mk 7,37