Gomolygó ködből talpig aranyban kilépő Asszony!

2. hét csütörtök Szeplőtelen fogantatás

Emlékeztek még, amit tegnap reggel mondtam, idézve egy tanulmányt, aminek a címe „A sátán gyilkos vírusa, és az Isten ellenszéruma. A gyilkos vírus az álnok és hazug becsapása volt az ősszülőknek: „ha annak a fának a gyümölcséből esztek, olyanok lesztek, mint az Isten…”. Az ellenszérum pedig „ellenkezést vetek közéd, és az asszony közé…”.

A Szűz - Asszonyt ünnepeljük ma, akit Isten egyházunk hittétele szerint az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában megőrzött az ős vétektől, áteredő bűntől és annak minden következményétől. Bár csak 1854 dec. 8-án hirdette IX. Pius pápa ezt a hittételt, valójában mélyen benne gyökerezik az egyház mintegy másfél évezredes múltjában. Az igazság pecsétjét maga a Szűz anya ütötte rá, amikor 4 év múlva Lourdes–ban Bernadett kérte, mondja meg a nevét, helyi tájszólásban ezt válaszolta „én vagyok a Szeplőtelen fogantatás.” Azóta bebizonyosodott, hogy ezt Bernadette nem hallotta sehol, és nem is hallhatta.

Egyházunk úgy látja, hogy a Szentírás első könyvében említett ígéret -asszony, a szentírás utolsó könyvében, a jelenések könyvében újra színre lép, de most már nem, mint homályos távoli jövő, hanem maga a ragyogó beteljesedés: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. [1]

Az Isten titkait szinte lehetetlen telezsúfolni a szavak szűk ketrecébe. Talán a mai ünnep lényegére igazán Sillye Jenő csodálatos dalával tudunk ráérezni, aki megénekelte a Napba öltözött asszonyt.

Jézus anyja, virágok virága: Mária.
A bölcseknél is okosabb, Jézus anyja: Mária.
A gyémántnál is keményebb Jézus anyja: Mária!

Mária, termékeny gyümölcsfa,
Mária, sugárzó csillag,
Mária, tenger gyöngye.

Virág az Isten viharában,
pehely a lélek szélvészében,
Palesztina rózsája, naptól égett titokzatos lány,
ki egyetlen igen vagy, mely a földrészeket összefogja.

Ó érintetlen, ki a megesett szüzekért imádkozol,
Ó Termékeny, ki az elvetélt magzatokért könnyezel,
Ó imádságos, ki a káromkodókat szánva szánod.

Gomolygó ködből talpig aranyban kilépő Asszony,
szürke hamuból talpig tűzben előlépő Asszony,
szivárványból mosolygó szűzi Asszony!

Könyörögj, könyörögj,
könyörögj érettünk!

Tegyünk hozzá még egy a fohászt:

Mária, Mária, Mária, jó anyánk,
Kérünk, hát nézz le ránk, bűnös földünk fölött
Napsugárba öltözött, Krisztusnak tűzjele
Új idők hírnöke, reményünk záloga,
Hajnal szép csillaga, tündökölj Mária !

okéatya

---

[1] Jel 12, 1