Szombathely – Kálvária templom
Furcsa
lenne, ha pont az ünnepeltet felejtenénk el meghívni a születésnapi ünnepségre,
vagy ahogyan a fiatalabb nemzedék mondja, a születésnapi „bulira”. Karácsony,
akárhogyan is nézzük, Jézus, mai szóval mondva, születésnapi „bulija”, amely
nélküle nem az igazi. Nem Jézus születésnapja, hanem születésének ünnepe.
December
25.-e Jézus születésének, a Niceai zsinaton, 325-ben meghatározott ünnepe. A
zsinati atyák akkor kimondták, hogy a téli napforduló legyen Jézus Krisztus
földi születésének emléknapja, amikor személyében testet öltött Istennek az
emberek iránti végtelen szeretete, és megkezdődött az emberiség történetének új
korszaka.
Ma már
a karácsony ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi jókívánságok
küldése, a templomi események, az ünnepi vacsora, a karácsonyfa állítás,
karácsonyi égők, színes üveggömbök, girlandok, szaloncukor, stb. Ami nem baj,
ha nem öncélú, hanem mélyebb valóságnak a szimbóluma.
A
néprajzosok azt mondják, hogy a karácsonyfa díszei ősi szimbólumok. A fa
jelképezi azt a fát, aminek gyümölcséről az ősszülőknek nem lett volna szabad
enniük. A gömbök az almát, a girlandok az álnok kígyót. Az ajándékok jelentik
Isten nagy ajándékát, a Jézus Krisztust, a meghitt együttlét pedig valamiképpen
elővételezi a mennyi békét. Talán ezért is készülünk erre az estére, mert
mindezek ott vannak az emberi emlékezet legmélyebb rétegeiben.
Hovatovább
mintha visszájára fordulnának a dolgok: vásárlunk, ajándékokat készítünk,
karácsonyfát állítunk, díszítünk, ünnepi családi vacsorát sütnek – főznek a
háziasszonyok, ami mind rendben is van.
Kinek
csináljuk mindezt? A környezetünknek, vagy önmagunknak? Talán is, is. Közben
elmerengünk azon, hogy milyen szép lenne a fehér karácsony…
De hol
van itt az ünnepelt? A születésnapos? Aki a Jézus nevet kapta…
Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül
kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt,
mielőtt még anyja méhében megfogant.”[1]Olvassuk
Lukács evangélistánál, aki, a Jézus jelenségnek fontosnak tartotta, hogy „elejétől kezdve mindennek szorgalmasan
utánajárjak”[2]
Jártunk
mi is utána, nem is kevesen, ugyanezt az adventi hajnalokon, kitéve lelkünket
egy másfajta sugárzásnak, mint amit a gazdaság és a kereskedelem világa sugall.
A hajnali misék gyönyörű varázsa átjárta a lelkünket… Az éreztük, hogy
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
De mi van a születésnapossal?
A születésnapon mindenki arra törekszik, hogy a
születésnapos jól érezze magát. Karácsonykor pedig, mintha sokak számára az
lenne a fontos, hogy, mi emberek jól érezzük jól magunkat ezen a karácsonyi
születésnapi „bulin”.
Mit kéne tenni, hogy a születésnapos is, a Betlehemben
született, de később názáretinek nevezet Jézus is jelen legyen, jól érezze
magát, és szívesen emlékezzék vissza rá.
Ha mondjuk, ilyesfélét mondana: csodálatos a mennyország,
nem hiányzik ott semmi. Atyám betölti mindenkinek örök vágyát a szeretet, a
jóság, az igazság és a szépség iránt, mert azt akarja, hogy akik a Fiúhoz
tartoznak, azok boldogok legyenek. Nemcsak odaát, hanem már a földön is. Nekem
is ez a vágyam. Ezért születtem meg test szerint, igaz elég nyomorúságos
körülmények között a Júdeai Betlehemben.
Szeretnék most újra megszületni a lelketekben, a
kapcsolataitokban azért, hogy érezzétek, szeretlek benneteket. Azt szeretném,
hogy már itt a földön is, amennyire lehet, boldogok legyetek. Szeretnék
bennetek és köztetek lakni, hogy segítsek nektek új módon gondolkodni, új módon
élni. Azt szeretném, ha teljes értékű életet élnétek.
Nem törhetek rátok erőszakkal. Az én Atyám szabadnak
teremtett benneteket. Választhattok ezt is, azt is. Jót és rosszat is. Tönkre
tehetitek az életeteket, de élhettek csodálatos szép emberi életet.
Ti azt mondjátok, hogy az én születésemet ünnepelitek,
ilyenkor karácsonykor. A tények, mintha rácáfolnának erre. Vásároltok,
ajándékot készítettetek, karácsonyfát állíttatok, ajándékokat osztogattok,
leültök az ünnepi vacsorához, ami nem baj… A baj az, ha engem nem hívtok meg
engem közétek. Ugyan mondjátok, „Jöjj el
Jézus, légy vendégünk, áldd, meg amit adtál nékünk…” Nem tudok oda menni,
amig nincs a szívedben béke. Nekem egyetlen vágyam, hogy szép és
kiegyensúlyozott emberi életet éljetek. Tudnék segíteni, ha beengednétek a ti
emberi világotokba.
Valaki
feltette a kérdést: Ha karácsony Jézus születésnapja akkor miért
egymásnak adunk ajándékot mi emberek és miért nem Jézusnak? A születésnapi ünnepen sem egymást ajándékozzák a vendégek, hanem az
ünnepeltet.
Valaki ezt válaszolta:
„Ma már nem Jézus
születéséről emlékezünk meg az ajándékokkal, hanem a szeretet ünnepéről. A
karácsony már rég nem csak vallási ünnep, sőt aki nem vallásos, annak
értelemszerűen egyáltalán nem az. Szerintem jól van ez így. Persze van
árnyoldala is az ajándékozási kényszernek, de csak rajtunk múlik, hogy
megőrizzük-e az alkalom tisztaságát, és valóban őszinte érzelmet fejezünk-e ki
az ajándékkal. És szerintem kifejezetten szép, hogy a vallásos és nem vallásos
hagyomány ebben az ünnepben érintkezik, a szeretet a közös pont. Az egyik
Jézussal köti ezt össze, a másik nem, de mégiscsak ugyanazt ünneplik.”[3]
Más meg
így gondolja:
„A karácsony nem Jézus születésnapja, hanem a
téli napforduló ünnepe. Jézus októberben született (már, ha élt egyáltalán). Az
ünnepet a keresztény egyház szándékosan tette a "pogány" ünnep
helyére, hogy elfedje. A fenyőünnep pedig ennél sokkal fiatalabb: valahonnan a
reformáció környékéről való. Az ajándékozás pedig még fiatalabb: az valahonnan
a piacgazdaság idejéről való.”[4]
Ki így
gondolja, ki úgy. Kinek ez a véleménye, kinek más. Nekünk, akik itt együtt
vagyunk ezen a karácsonyi szentmisén a karácsony Jézus születésének ünnepe.
Ebben a szent eseményben szélesre tárjuk lelkünk kapuját és beengedjük az Urat
lelkünk legtitkosabb szentélyébe.
Márai
Sándor írta:
„Néha azt hiszem, a
szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer
belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet
kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja… Megtudtam azt is,
hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. …A szeretetnek nincs
színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem
lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni
lehet, mint a fényben vagy a levegőben.”[5]
Azt hiszem, ez a karácsony titka: élni a szeretetben,
mint a fényben vagy a levegőben.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése