1. hét
csütörtök
„Mert gyermek
születik, fiú adatik nekünk.”[1]
Olvassuk
Izaiás könyvében a Messiásról.
Hova gondolsz uram? Gyerekmessiás? Azért a szabadító, a felkent, a Messiás mégis
csak komoly dolog. Ne bízd már ezt egy gyerekre.
Furcsa, de igaz,
Istentől mindig más kapunk, mint, amit kérünk, várunk, vagy szeretnénk. Nekünk
elvárásaink vannak Istennel kapcsolatban, neki pedig konkrét megoldásai,
amelyek a lehető legjobbak. Pedig mi pontosan tudjuk, hogy Isten miben és hogyan
segítsen nekünk.
Uram én azt
szeretném, ha úgy segítenél, ahogyan én azt jónak gondolom. Meg amikor kérem,
hogy segíts, akkor azonnal. Nem jó a bizonytalanságban eltöltött idő. Adj uram,
de mindjárt. Te akkor váratsz meg, amikor legkevesebb időm van a várakozásra. Tudod,
amikor összesűrűsödnek életünk dolgai. Mi kapkodnánk, te meg a mennyei nyugalmadban
meg sem mozdulsz. A földi optikából nézve tényleg ez a látszat.
Az Úr elém tett
egy könyvet, amelyben réges, régi történetek voltak. Eszerint Ábrahám, a hit ősatyja
ígéretet kapott Istentől, hogy meddő feleségétől, Sárától gyermeke születik.
Ábrahám csak vár, csak vár, csak vár. Ő is öregszik, felesége sem lesz
fiatalabb, szóval jó lenne hamarosan, de leginkább most azonnal megszületne a
megígért gyermek. Eltelik 25 esztendő és csak akkor születik meg az ígéret fia.
Ebben a könyvben
szó van még más ígéret fiáról is: „gyermek
születik, fiú adatik nekünk.” Node, mikor Uram?
Hidd el, én
pontosan tudom, mikor érkezik el a legoptimálisabb idő, amit ti emberek az idők
teljességének mondatok.
Uram, te hajlamos vagy megfeledkezni arról, hogy
ellenséges területen élünk. Bennünk és körülöttünk iszonyatos harcát vívja a jó
és a rossz. Te uram, és a sátán. De miért nem kerestek magatoknak más
hadszínteret? Ki érezheti magát itt biztonságban, amikor ezer veszély fenyeget?
Úgy tűnik, hogy itt a jónak esélye sincs, hogy a gonoszság fölé kerekedjék.
Ide akarsz küldeni Uram, egy gyermeket? Ha süllyed a
hajó először a nőket és a gyermekeket mentik. Te meg ide akarsz küldeni egy
gyermeket? Igaz, hogy prófétádon, Izaiáson keresztül azt üzented, hogy ez a
gyermek „ajka leheletével megöli a
gonoszt.”[2]
Persze, persze, csakhogy… csakhogy félünk uram, hogy
ez a gyermek el fog veszni valahol az ajándékozásoknak és a vásárlásoknak a
dzsungelében. Itt róla már senki sem beszél. A portékáját akarja eladni
mindenki. Uram, megtalál engem ez a gyermek, és én megtalálom az ígéret
gyermekét ebben a karácsony előtt fölfordulásban?
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése