2016. Advent 1. hét péntek
Milyen Messiást várunk 2016 adventjében?
Milyen MESSIÁSRÓL szól az az ősi ígéret? Az elmúlt héten elmélyültünk azokban
az évezredes Messiás próféciákban, amelyek Isten választott népe birtokában
voltak. Sajnos ők nem jól értelmezték, és talán ezért nem ismerték fel abban,
aki eljött, Isten hiteles küldöttjét, megígért Messiást.
2016 adventjének első hetében ezekre a
kérdésekre kerestük a választ.
„Jézus…
mindnyájukat meggyógyította, de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét.
Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja: „Ez az én
szolgám. … Nem vitatkozik, s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. A
megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg
győzelemre nem viszi az igazságot.”[1]
Lefordítva: nem nagyhangú, nem támadó, nem másokat
legyőzni akaró, felsegíti az elesettet, és a gyengék pártjára áll.
Mire lehet menni egy ilyen Messiással? A helyett, hogy harci
riadót fújna, kemény harcedzett férfiakat toborozna, a gyengék pártjára áll.
Meglepő, de ettől van az ereje. A győztesek bíznak az erejükben, pedig a
győzőket egyszer majd legyőzik. A most erősek sem maradnak mindig erősek,
egyszer majd ők is elgyengülnek. A mostani okosak tudásán túllép az idő, és új
tudás lép a régi helyébe.
A gyengékkel nem törődik senki. Nem számítanak a
csatában, a politikában, a gazdaságban, a mindennapi élet idegtépő hajszájában.
Ők a füstölgő mécsbelek, a megroppant nádak.
A füstölgő mécsbelek egyszer majd lángra kapnak, a
megroppant nádak meg kiegyenesednek. De ez már nem a saját eröjükből lesz, nem
a saját lángjuk lobban majd fel. Isten lángja lobban fel bennük, Isten ereje
nyilvánul meg rajuk.
A Messiásuk maga is gyenge ember. Legalább is annak
látszik. Mint a tehetetlen kisded a betlehemi barlangban. A hatalom semmiféle
eszköztárával nem rendelkező galileai vándortanító, a teljesen kiszolgáltatott
keresztre feszített elitélt, ilyesmiket tanított: bocsáss meg az ellened
vétkezőnek… szeresd, akivel éppen összehoz az élet… „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű…” tanította.
És ekkor megtörténik a csoda. Az erősek erőtlenné válnak, a nagyszájú bátraknak
inába száll a bátorság, mert Isten országában másképpen vannak a dolgok. Ott „az erő a gyöngeségben nyilvánul meg”.
Ki érti
meg ennek a logikáját? Talán ezt nem is annyira megérteni kell, mint inkább
komolyan venni. És akkor megtörténik a csoda: az erőtlen erőssé lesz, a
zsarátnok lángra lobban. Hogy miért nem oltja ki a füstölgő
mécsbelet? Miért nem tiporja el a megroppant nádat? Ez az ő titka, és pontosan
ettől lesz erős. Ez az Isten paradoxona.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése