„Itt az ördög harcol az Istennel, és az emberek szíve a csatatér.” (Dosztojevszkij)

Advent 2. hét szerda

Érdemes így advent idején belegondolni abba, hogy mikor is hangzott el az első prófécia a Messiásról. Ezt nem valamelyik próféta, hanem maga az Isten mondta ki a bűnbeesés után. Szavait az ős gonosznak, vagy ahogyan Ady emlegeti az őskajánnak címezte. „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé. A te ivadékod, és az ő ivadéka közé, ő megtiporja fejedet és te sarka után leselkedel.” Anyaszentegyházunk értelmezése szerint az asszony a Messiásnak, a Felkentnek az édesanyja, Mária, az ivadék pedig maga a Messiás.

Szellemesen és találóan adta valaki írása címéül, hogy az ősszülők bűnbeesése és a megváltó megígérése tulajdonképpen „A sátán gyilkos vírusa, és az Isten ellenszéruma. A mű alcíme Tanulmány a vádról és a kegyelemről. Ebből az derül ki, hogy a tagadás ősi szellemének a gyilkos vírusa még hat, de Isten ellenszéruma sokkalta erősebb.

Évezredek peregtek le az idő homokóráján, amikor elhangzott közel 2 ezer évvel Jézus születése előtt a jövendölés Isten ellenszérumának tényleges hatásáról „messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége…”.

Csakhogy mintha itt nem stimmelne valami. A keresztény értelmezés szerint a már kétezer éve megszületett a Felkent, de uralmának és főleg a békének nyoma sincs. Különösen a földnek azon a pontján nincs, ahol e világra született. Ott tombol a háború, és eluralkodni látszik a gyűlölet. Mintha a gyűlölet sátáni ereje vette volna át a hatalmat.

Isten alapos, és minden részletre kiterjedő munkát végzett akkor is, amikor a világot megteremtette, de akkor is, amikor Fiának eljövetelére készített fel. Míg a világ megteremtése egy szavába került, csak akarta, hogy legyen, és a semmiből létrejött az egész világegyetem, amely egészében és részleteiben csodálatosan működik. Mondhatni pillanat műve volt az egész.

Ehhez viszonyítva földre jövetele oly mérhetetlenül fontos esemény volt, hogy Isten évszázadokon át készítette elő. Ő maga mindent, a "korábbi szövetség" szertartásait és áldozatait, előképeit és szimbólumait, Krisztusra irányít: Őt hirdeti az Izraelben egymást követő Próféták ajka, míg a pogányok szívében homályos várakozást ébreszt ezen eljövetel iránt.

De a beteljesedésig Istennek meg kell vívnia Jézus és népe által a maga harcát a tagadás ősi szellemével. Küzd és birkózik a jó a rosszal, Isten a sátánnal, és mindez az emberben megy végbe. Ahogyan Dosztojevszkij fogalmazott „Itt az ördög harcol az Istennel, és az emberek szíve a csatatér.” Isten és a sátán eme harcában az adventi szent idő a nagy erőgyűjtés ideje lehet.

okéatya