"Kezeit amint tárta, hirtelen elszakadt a földtől. .."

C ÉV URUNK MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPE

Szombathely Kálvária 2016. május 8.

Betániánál, amint megáldotta,
két áldó karját föléjük tartotta,
szemük láttára tőlük távolodva
beitták felhők. 

A negyvenedik napon húsvét után utoljára jelent Jézus apostolainak. Megáldott őket és, véglegesen és visszavonhatatlanul eltávozott a földi világból az Isten dicsőségébe.

kezeit amint tárta

hirtelen elszakadt
a földtől. Sehol nem volt.
Kéklő felhő alatt
átölelte a mennybolt.[1]

A földről induló, de az égi dicsőségben végződő eseményt az a tizenegy apostol élte át, akik vele voltak a Jordánban történt megmerülésétől egészen eddig a pillanatig. Második megmerüléséig. Akkor a Jordán folyóban merült meg, most pedig az égi dicsősségben. Ahonnét jött, oda visszatért.

Ismét bajban vagyok, mint annyiszor, amikor azokat a kinyilatkoztatott igazságokról kell néhány gondolatot oda tenni a szívetek közepébe, amelyek nem földi események voltak. Jézus születésétől egészen az eltemetéséig számos, a négy evangélista áltat írásba rögzített esemény történt, amely a mi világunk része volt. Látható, hallható, érzékelhető.

A megtapasztalható tényekből, Jézus konkrét tanításaiból kiindulva könnyebb értelmezni az életünket, és rátalálni az útra, az igazságra és az életre. Ám, ami nem a mi tér – idő dimenziónkban történik, mivel igazában nincs tapasztalatunk, arról nem könnyű megszólalni. Három ilyen volt Jézus életében, a megtestesülése, a feltámadása és a mennybemenetele. A megtestesülésével kapcsolatban, ami konkrét az az angyali látogatása Máriánál. Mégsem ennek van igazi nagy ünnepe, hanem betlehemi születésnek. A feltámadása esetében sem magát a feltámadást látókat idézzük, mert, hogy az nem látta emberfia, hanem a találkozásokat a feltámadott Krisztussal, de a mennybemenetel még ennyire sem kézzel fogható.

Urunk mennybemenetele leírásánál ószövetségi Isten tapasztattal élnek az evangélisták „szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe” A felhő az ószövetségben Isten jelenlétének a szimbóluma. Ezzel jelzik, hogy Jézus belemerült az Istenbe, a szeretet, a béke, a soha el nem múló boldogság, számunkra csak töredékeiben megtapaszt légkörébe.

Jézus mennybemenetele leírása olvasható Máté és Lukács evangélistáknál. János és Márk még csak meg sem említik. Legszemléletesebben Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei könyvében, amelyet az ötödik evangéliumnak is szoktunk mondani, örökítette meg az apostolok tapasztalata alapján Jézus mennybemenetelének földi oldalát. A mai szentmise olvasmányában felolvastuk, amit Lukács írt a mennybemenetelről az Apostolok cselekedeteiben, ill. ugyancsak az ő megfogalmazásában, az evangéliumban.

Jézus mennybe menetelének ószövetségi előképe a trónfoglalás, beöltözés a mennyei dicsőségbe és új név kinyilvánítása. Pál apostol írta a Filippi közösségnek ”Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.”[2]

Jézus mennybemenetele azt is jelzi, hogy győzedelmeskedett a démoni erők fölött. Erről így írt Pál apostol az Efezusban élő közösségnek. Isten, Jézust „a mennyben jobbjára ültette. Minden fejedelemségnek, hatalom, erőnek és uralomnak és minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is.”[3]

Jézus mennybemenetele volt az a pillanat, amikor betöltötte a mindenséget, mint az Egyháznak és a teremtésnek a feje.

Gyönyörűen fogalmazott Pál, miszerint Jézus a démoni erők fölé is emelkedett, még a sátánnak is meg kell hajolnia előtte. Vagy mégse? A sátán mintha szabad kezet kapott volna.

A hírközlő eszközök behozzák képben a szóban azt a mérhetetlen gonoszságot, aljasságot és ocsmányságot, ami ma a világban kőkeményen létező valóság. Ezek után nem csoda, ha sokan felteszik a kérdést, de hát hol van itt a minden gonoszt legyőző erő? Nemhogy meghajolnának a sátáni erők a teremtett világ mennybement ura előtt, de mintha azzal, hogy kihúzta a földi világból a lábát, mintha féktelen tombolásba kezdenének.

A látszat valóban ez, csakhogy más erők is dolgoznak ebben a világban. Ferenc pápa mondta „a jó dolgokból nem lesz hír. A rossz erőszakossága nem homályosíthatja el a szeretetnek a jeleit. A jó mindig győz, még ha időnként gyengének és rejtettnek tűnhet is!”[4]

Ha van egy ember, két ember, sok ember, millió ember, több milliárd ember, akik hisznek a názáreti Jézus szavának. Annak, aki nyilvános elitélése és gyalázatos kereszthalála előtt ki merte jelenteni „bízzatok, mert legyőztem a világot!”[5] Ugyanaz a János, aki ezeket a szavakat megörökítette az utókor számára, már első üldözési hullám idején így fogalmazott „ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten fia.”[6] Majd így folytatja „mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk!”

Tényleg így van, vagy csak áltatjuk magunkat?

A győzelem titka nem a fegyverek erejében van. Amikor a második világháború után sor került a békekötésekre, valaki megkérdezte Sztálintól, hogy mit fog ehhez szólni XII. Piusz pápa? A generalisszimus a kérdésre, gúnyos kérdéssel válaszolt: „Hány hadosztálya van a pápának?” Igaz, hogy a látszólag jól hangzó poén nem az ő agyából pattant ki. Majdnem 150 évvel azelőtt már elsütötte egy szintén alacsony, szintén köpcös, szintén számos ország népén uralkodó korzikai, aki féle Európa ura volt és Napóleonnak hívták. Még a pápák neve is ugyanaz volt. Napóleon idejében VII. Pius, Sztálin idejében XII. Pius. A kérdés jól hangzik, csak nem igaz. A pápának nem hadosztályai vannak, de mögötte áll maga az Isten, aki a jóság és a szeretet erejével győzi le a gonoszt. Nem véletlenül született a francia mondás „qui mange du pape en meurt” magyarul: „aki a pápából eszik, belehal.” Más szóval, aki a mennybe ment Krisztusba harap, belehal.

Egy másik történet.

1903. július 30-án Brüsszel mellett egy is pajtában összeült körülbelül ötven orosz forradalmár. A ajtó felett egy cetli lógott, ezzel a felirattal: Az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt Kongresszusa. Az egyik napirendi ponttal kapcsolatos szavazáson, ahogy E. Radzinszkij írja, Lenin, aki szintén részt vett a kongresszusnak titulált gyűlésen, véletlenül megkapta a többségi szavazatokat. Követőinek e kis csoporton belüli még kisebb csoportját ettől kezdve bolsevikoknak, többségieknek nevezte, szemben a valójában többségi mensevikekkel, akiket kisebbséginek.

Alig több mint tizennégy év múlva övé lett egész Oroszország, a Föld egyharmada. Lenin mauzóleumot kapott a Kreml falánál, aztán onnét is kilakoltatták, az egyházüldöző kommunista birodalom is összeomlott.

A mennybemenetellel Krisztus nem egyszerűen visszatért a mennybe. Ő mindig az Atyjánál volt, mint Fia. De most már ott van úgy is, mint megtestesült és megfeszített, mint főpapunk és közbenjárónk.

E visszatéréssel a mi emberi természetünk fölvétetett a szentháromság életközösségébe, amely az Atyától a Fiúra, a Fiútól az Atyára sugárzik a Szentlélek izzásában. A földről sem véglegesen távozott Krisztus, mert jelen maradt Egyházában, a szentségekben. Misztikus módon a világban maradt, a világért. Az egyház jelenlévőnek tudja és hiszi őt, az urat, a Kyrios-t, akihez kiált, Kyrie eleison! Uram irgalmazz. Irgalmazz, jónak és gonosznak egyaránt… hogy a megváltott ember is eljusson oda, ahova Te jutottál el mennybemeneteleddel…

Áldottak legyenek a füvek és a fák
és áldott legyen a földön minden virág,
és áldott legyen az út, áldott legyen a kő,
mert itt jár halk léptekkel az Üdvözítő.

S áldott legyen az ember ha a mennyei
béke és szeretet izzón átöleli
és ha az emberiségnek hasznára van
s az Isten átöleli lelkét boldogan...

Boruljon elé az ember, a virág, a fa,
legyezd Őt körül tavasz édes balzsama,
csókold fehér ruháját napfény, levegő,
mert mennybe szállt a feltámadt Üdvözítő![7]

 okéatya

---

[1] Kárász Izabella

[2] Fil 2, 9

[3] Ef 1, 21

[4] http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-jo-mindig-gyoz-meg-ha-idonkent-gyengenek-es-rejtettnek-tunhet-is

[5] Jn 16, 33

[6] 1 Jn 5, 5

[7] Ölbei Irén Angyalének mennybemenetel napján