„Tegyél egy apró, kedves gesztust, amitől szépül a világ.”

C ÉV HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA

Szombathely – Kálvária 2016. 04. 09.

 Avagy látogató érkezett a munkahelyre.

"Sose végy a kezedbe semmit, aminek nyele van. Azzal valószínűleg dolgozni kell." Mondta Paul Allen Smith amerikai televíziós műsorvezető, szerkesztő, életmód szakértő. De nem így Péter, aki miután háromszor is megtagadta Jézust, ami miatt egyszer, de akkor hosszan keservesen sírva fakadt, végignézte mestere három órás haláltusáját a kereszten, örült a feltámadottal való találkozásnak, úgy gondolta, hogy itt az ideje visszatérni tisztes mesterségéhez, a halászathoz. „Megyek halászni”, szólt társaihoz, mint akinek kedve van kezébe venni, aminek nyele van, mármint az evezőt. „Veled tartunk!” Válaszolták a többiek. Kihajóztak a Genezáreti tóra, ahol egész éjszakai megfeszített munkával sem fogtak ágy árva halat sem.

Erre mondják, munkahelyi sikertelenség. Péter nem jókedvében mondta „megyek halászni!” Piacképes árut akart „termelni” a munkájával, amit el lehet adni, amiért pénzt lehet kapni, mert azért a családot fenn kellene tartani. Meg különben is, a Mester már ki tudja hol jár?

Ekkor jött a titokzatos látogató. Jött? Dehogy, egyszerűen ott volt. Ott állt a parton, mint kudarccal végződött munka záradéka, vagy az egy új lehetőség kezdete? „Az Úr az!” Vélte János. Az a tanítvány, akit „Jézus szeretett!”

Jézus az üres hálók, a rozoga csónakok és talán szerteszét heverő evezőlapátok és egyéb halászati munkaeszközök között kereste meg most övéit: csatlakozott a halszagú és verejtékes munkásokhoz. Úgy látszik, hogy jól érezte magát társaságukban.

Meg különben is, dolga volt velük. Olyasféle dolga, amire most kellett, hogy sor kerüljünk. Bár „vendégségbe” érkezett, hiszen már kilépett a tér – idő világából, most mégis ő látta vendégül a kudarcos halászatból visszatérőket. Halat sütött nekik parázson.

Az éjszakai sikertelen halászat maga volt a tömény kudarc. Az álmos, fáradt, kimerült emberek egyszer csak látták, hogy ott van a parton. Ő van ott! Egészen biztos, hogy Ő! Ugyanaz, de mégis egy kicsit más. Valami van benne, ami korábban nem volt. Kereszthalála óta eszükbe nem jutott, hogy felvegyék vele a kapcsolatot, mert ez érezték, hogy ez már nem lehetséges. De annál inkább Jézusnak, aki ott állt a parton, mert, ugye „dolga volt velük.”

Időzzünk el egy kicsit a gondolatnál, Jézus a munkahelyükön kereste fel apostolait. Mi lenne, ha a mi munkahelyünkre állítana be Jézus. Nem jelentkezne be telefonon, nem kopogna, mielőtt belép, hanem egyszerűen csak ott van, ki tudja hogyan, az íróasztal, vagy a munkapad mellett.

Ez pedig lehetséges. Ő maga határozta meg a feltételeket, amelyeket bárki teljesíthet. Azt mondta egyszer „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”[1] Nem azt mondta, hogy, ha a templomban ketten, hárman… Azt sem mondta, hogy ahol ketten hárman imádkoznak, hanem ahol ketten hárman összegyűlnek, együtt vannak, az ő nevében, akkor ott ő a 3. a 4. az 5. az akárhányadik. Ott van, és meghatározza a légkört és új fényben láttatja a dolgokat. A jelenlévők is másképpen látják egymást, más az akusztikája minden kimondott szónak, és felbukkanhatnak olyan gondolatok, amelyeknek létezését még senki sem sejtette.

Persze ennek Jézus megszabta a feltételeit is „az én nevemben…”.

A keresztények sokszor összejönnek, de „ritkán jönnek össze Jézus nevében”, - írta Aranyszájú Szent János.[2] Jézus nevében összejönni új életvitelt jelent. Az ősegyház sok közösségének fő célja volt, úgy jelen lenni mindenütt, ahol jelen kell lennie valakinek, hogy Jézus jelenjék meg közöttünk. Ennek a feltétele, hogy úgy próbálják egymás szeretni, ahogyan teszi ezt Jézus.

A keresztényüldözések idejéből ismerős, hogy az egyház atyái így bíztatták a híveket, ha valamilyen ok miatt nem tudtok eljönni a közös áldozatra, imádkozzatok otthon. De lehetőleg jöjjetek össze mindig ketten hárman, hogy Jézus megjelenhessék körötökben. Ahhoz, hogy Jézus megjelenjék, nem az a feltétele, hogy szentek, vagy tökéletes emberek jöjjenek össze. Jézus ígérete két vagy három „akárkire” vonatkozik. A feltétel csupán az, hogy az Ő nevében, az Ő szeretetében legyenek.

Mindegy, hogy hol, akár a munkahelyen is… Mert Jézus most is éppen a munkahelyen jelent meg.

Ha Jézus valahol ott van, másképpen viszonyulunk egymáshoz. Talán jobban odafigyeltünk egymásra, kevesebbet vártunk egymástól, mint máskor, és nem dorongoltuk le egymást azonnal: „Hagyj békén! Tudom én a magamét!”, hanem mint az apostolok Jézus munkahelyi látogatásának idején tették, Jézus szavára kivetették a hálót a bárka jobb oldalán” és „temérdek sok halat” fogtak.

Jézus megjelent az apostolok munkahelyén, kemény, izzadságos, s ami nem lényegtelen, eredménytelen munka közben. Megjelent, mert új irányt akart adni az életüknek. Másfajta munkát, emberhalászatot. Át kellett élniük, ha Jézus szavára tesznek valamit, „vessétek ki a hálót a halászbárka jobb oldalán”, akkor eredményes lesz a munkájuk, mert ettől kezdve már nem csupán a mesterember dolgozik mesterségének szabályai szerint, hanem maga az Isten is bekapcsolódik a munkába.

Látszólag nem történt semmi különös, békésen reggeliznek, amikor Jézus váratlanul háromszor tette fel a kérdést Péternek „szeretsz-e engem?” Amikor a harmadik kérdésre is igennel válaszolt, kapta a megbízás „legyen gondod, az enyéimre!” Mostantól fogva te leszel értük a felelős.

A My Fair Lady musicalben az Eliza Dootle dala jut eszembe, amelyben azt mondja frusztráltan „ne beszélj nekem az örökké tartó szeretetről! Mutasd meg nekem azt most!” Amit Jézus talán valahogy így mondana, ne csak mond, hogy szeretsz, mutasd is meg mindennapi életeddel. A családodban, a munkahelyeden, a kapcsolataidban.

Elképzelhető, hogy a tanítványok lelkében a kegyetlen kereszthalál láttán már megfogalmazódott, semmi értelme ennek. Ezen a „semmi értelme ennek” látásmódon, még Jézus eddigi két megjelenése sem igazán változtatott, mert még nem volt világos a „hogyan tovább?”

Ki tudja, hányszor jutunk el mi magunk a „hogyan tovább”-ig. Isten szemében nincs olyan, hogy nincs tovább. Lehet, hogy nem úgy, ahogyan adott helyzetben talán mi gondoljuk, vagy mi szeretnénk. Az Istenben élőknek mindig van tovább. Ilyenkor maga az Isten veszi kezébe a kezünket, és azt mondja, gyere, majd én vezetlek.

Mint, ahogyan tette ott a Genezáreti tó partján is, amikor munkájuk közben látogatta meg apostolait, hogy megmutassa nekik a „hogyan tovább” –ot. Néha a megoldások roppant egyszerűek. A kivezető út is ott van előttünk.

A szeretet az élet csodája,
nem tarthatod meg, add tovább!
Tegyél egy apró, kedves gesztust,
amitől szépül a világ.

Álmodj csodáról, szebb jövőről!
Ne tartsd magadban, add tovább!
Segítsd a ma még csüggedőket,
teremts holnapot, szebb hazát!

Szívedből más szívekre szálljon,
dobbanjon együtt, add tovább!
Gyertyád gyújtson meg ezer gyertyát,
boruljon fénybe a világ![3]

okéatya

---

[1] Mt 18, 20

[2] Aranyszájú Szent János, prédikátor, teológus, egyházatya, egyháztanító, 398-tól 404-ig I. János néven konstantinápolyi pátriárka. Az ékesszólásáról híres Jánost halála után chrysostomos-nak, aranyszájúnak nevezték.

[3] Aranyosi Ervin Add tovább