Isten ügyvédje és ügyvédnője

C ÉV HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA

Szombathely – Kálvária 2016. 05. 01.

Gondoltak már arra, hogy Istennek is van ügyvédje, sőt mi több ügyvédnője? Miért? Talán nem tudja megvédeni magát, hiszen mindenható? Dehogynem, csakhogy ez az isteni ügyvédelem, isteni módra működik. Talán szokatlan, ha azt mondom, hogy Isten ügyvédje a Szentlélek, ügyvédnője pedig a Szűzanya. Ügyvéd az a személy, aki a vádlott ügylét védi a vádlóval, az ügyésszel szemben. Isten ügyének vádlója a sátán. Kísértéseivel olyan helyzetbe akarja hozni az Isten ügyét képviselő embert, hogy vádolhassa. Ennek klasszikus példája a bűnbeesés története. A tiltott fa vélhetően nem volt különleges fa, de hazugságával a sátán vágyat ébresztett az ősszülőkben.

„A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: »Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?« Az asszony azt felelte neki: »A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.« A kígyó erre azt mondta az asszonynak: »Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!«
Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme.”

Ezt a megállapítást akár így is lehetne mondani, felébredt bennük a lelkiismeret. Íme, a tényállás: a csapdába esett emberpár és a csapdába csaló gonosz, aki csak azért csalta őket csapdába, hogy vádolhassa őket Isten előtt. A folyamat az óta is folytatódik, és folytatódni fog a világ végezetéig. A mézes mázas, kívánatos ígéretek, a bűnbeesés és a mardosó, vádló lelkiismeret.

Ha önerejéből bűnt elkerülni képtelen embernek vádlója van, az isteni igazságosság megköveteli, hogy védője is legyen, ha már egyszer nem akarja a csábítót kiiktatni a rendszerből. Ezt az isteni védőügyvédet ígérte meg Jézus az utolsó vacsorán, amikor azt mondta, ahogyan hallottuk a mai evangéliumban: „Vigasztaló[1] pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.”

A vigasztaló a görög eredetiben paraklétosz, aminek több, azonos értelmű jelentése van: közbenjáró, szószóló, pártfogó. A szentírás magyar fordításában olvasható vigasztaló fogalom, már következmény. Aki nincs egyedül, mert hathatós pártfogója van, az vigasztalódik.

Ebben a gondolati összefüggésben nyugodtan mondhatjuk, hogy a Szentlélek Isten ügyvédje, mert a vádlóval szembe védi az Isten ügyét.

De hogyan kerül ide az ügyvédnő fogalom? Ez már nem a szentírásban található, hanem egyik hagyományos Mária antifónában, a Salve regina, kezdetűben, melynek magyar fordítása Üdvözlégy királynő. Ennek a második versszaka így hangzik Eia, ergo, advocata nostra

Hallgass meg hát, égi ügyvédnőnk! Advocatus, advocata – ügyvéd, ügyvédnő.

A boldoggá avatási eljárásban az a személy, aki az eljárás alapossága érdekében minden lehetséges ellenvetést fölhoz, népies nevén az advocatus diaboli, az ördög ügyvédje.

A mai evangéliumban hallottuk, hogy Jézus megígért a Szentlelket, aki Isten ügyének hathatós védelmezője. Talán ismeretes, hogy Ferenc pápa, aki a Vatikán területén található Szent Márta szállodában lakik, (és nem költözött be az apostoli palotába), minden reggel a szálloda kápolnájában szentmisét mond. Akinek szerencséje van, mert idejében jelentkezett részt vehet ezen a szentmisén. Nos, a pápa április 28-án a reggeli szentmisén homíliát mondott, amiben ez a meglepő mondat hangzott el: „Az egyházban ellenállás figyelhető meg a Szentlélek meglepetéseivel szemben, amikor új helyzetek adódnak. Ő azonban segít nekünk, hogy legyőzzük az ellenállást, és tovább menjünk, biztosan haladva Jézus útján.”[2] Figyelem! A pápa nem a személy lelki életéről, hanem az egyházi közösségről beszél!

A továbbiakban a pápa kifejti, hogy „amikor a Szentlélek meglep minket valamivel, ami újnak látszik, vagy, amit még nem csináltunk úgy azelőtt sosem, akkor jön ellenállás, a megszokások alapján…” Utal a II. Vatikáni Zsinatra, amelynek sok ellenlábasa volt az egyházon belül, ez az ellenállás folytatódik tovább, hol így, hol úgy, de a Szentlélek, Isten ügyvédje teszi a dolgát. Ennek a módját is világosan kimondta a pápa „összegyűlni, együtt lenni, meghallgatni egymást, megvitatni, imádkozni, azután dönteni…”

Minden szinten! Pápai, püspöki, és plébániai szinten. Ha nincs meg az egymás meghallgatása, a témák megvitatása, megimádkozása, akkor a pápa az egyház, a püspök az egyházmegye, a plébános pedig a plébánia zsarnoka.

Szent II. János Pál pápa a Krisztushívő világiak című írásában olvastam: „A plébánia elsősorban nem struktúra, terület vagy épület, inkább Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke. Befogadó ház… a keresztény hívők közössége.”[3] Más hivatalos egyházi dokumentumok arról írnak, hogy a plébánia a közösségek közössége. Sőt amikor arról van szó, hogy apostolkodás, akkor már nem a személyközi, hanem a közösségi apostolkodást nevezi meg. Nem a személy, hanem a közösség tanúságtételét.

Világos, hogy ebbe az irányba tereli a Jézus egyházát Isten ügyvédje, a Szentlélek. Csakhogy nem ezt szoktuk meg… Akkor igazi egy plébánia, ha sok – sok közössége van. Minden korosztály, minden társadalmi rétegeződés, családosok és egyedül állók, kétkezi munkások és értelmiségiek, fiatalok és idősek, lányok és fiuk, megtalálják a maguk közösségét, ahol egymás előtt és kifelé is tanúságot tesznek hitből fakadó életükről. Az ilyen plébániák mágnesként vonzzák magukhoz az értelmesebb és gazdagabb életet keresőket.

Egyházunkban többek között, azzal a szemlélettel szembe, amit a pápa a „Szentlélek meglepetésének” nevez, bizony „nagy az ellenállás.” Úgy tűnik, hogy sok minden újra kell tanulnunk. A lelkipásztornak is, a püspöknek is, a híveknek is.

Olyan időket élünk, amikor a pap elveszítette „mindentudó szerepét” a világban. A papnak ma már nem mindenhez, hanem egyetlen egyhez kell érteni, mégpedig Isten népének lelki gondozásához. Hogy erre képes legyen, nagyon sokat kell időznie a templomban, hogy felismerje küldetésének lényegét, amelyek gyönyörűen megfogalmazódtak a 2. Vatikáni Zsinat és azt követő idők pápai dokumentumaiban.

Csak így lesz világos, hogy a plébánia nem egy épület, nem egy meghatározott terület, hanem „Isten családja, testvériség, befogadó ház, … Isten népének közössége.”

Úgy látszik, hogy zsugorodunk… Egy katolikusnak mondott város összlakosságának csak parányi része látogatja az Isten házát, nem beszélve arról, hogy az ifjúsági korosztály csillagászati távolságban kezd lenni a paptól, a templomba járók lényeges többsége az idősebb korosztály tagjai közül kerül ki. Hitetlen vagy alig hívők hozzák gyermekeiket megkereszteltetni, hitetlen vagy alig hívők kötnek házasságot. A vallási élet zuhanó repülésben van. Egészen biztos, hogy nem így lenne, ha engednénk egy kicsit a Szentlélek szelíd erőszakának. Mert Isten élő közösséget akar és nem egy jól adminisztrált egyházmegyét, vagy plébániát.

Ezt pedig egyrészt ki kell imádkozni, másrészt tanulmányozni az írásokat, mit fogalmazott meg a Zsinat, a pápák és az egyházi hivatalos dokumentumok. Isten ügyvédje a Szentlélek csak úgy tudja jó irányba Jézus egyházának tagjait, ha figyelünk a szóra és tesszük, amit tennünk kell.

A megszokás nagyúr.

„Az emberek feje tele van készen kapott gondolatokkal, mintákkal és előítéletekkel. A művész feladata nem lehet más, mint hogy kirángassa az embert a megszokott sémákból.” Mondta Bródy János, énekes, szövegíró.

Az első mondatot meghagyva így fogalmaznám át „Az emberek feje tele van készen kapott gondolatokkal, mintákkal és előítéletekkel. A Szentlélek feladata nem lehet más, mint, hogy kirángassa az embert a megszokott sémákból.”

okéatya

---

[1]Németben rB·eistand 1. (esz) segítség, segély 2. jog a) (az anya mellé rendelt) tanácsadó b) A a teljeskorú gyámja/gondnoka c) A rég(házassági) tanú d) S eseti gondnok, ügygondnok, vagyonkezelő

Franciában consolateur, -trice I. adj vigasztaló II. n mf litt Rel [...]Görögben közbenjáró, szószóló, pártfogó; vigasztaló

[2] http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-szentlelek-gyozi-le-az-egyhazban-az-uj-dolgoktol-valo-felelmet

[3] Christifiedeles Laici 26