„Mit nem fogadtál el a pillanattól, Az öröklét sem adja vissza már.”

SZILVESZTEREST 2015

Nézem, hogyan futnak a percek másodperc lábakon,
az eltékozolt órák napokat visznek a hátukon,
Hallgatom az órát, számolom a perceket,
visszatekerném az időt, de nem lehet.

Szilveszter este van. A 2015-ös év utolsó napja. Van, aki visszatekerné az idő kerekét, van, aki nem. Talán szívesen újra élnénk az elmúlt perceket, órákat, de azt, de azt sajnos, vagy hála Isten, nem tudom. Esetleg kitörölnénk a múltból szomorú mélységeket, de arra nincs lehetőség Az idő pereg tovább, vészt jóslóan, vagy reményt keltően, nem tudom. Előre, egyre csak előre, valahova a végtelenbe, ahol várja az idők ura, mert azt akarja, hogy beletorkolljék az örökkévalóságba az idő…

Az időt ingyen kaptuk. Nem dolgoztunk érte, nem fizettünk érte hatalmas pénzeket. Az idő, ingyen volta ellenére felbecsülhetetlen értékű. Senki sem birtokolhatja, de mindenki élhet vele. Nem lehet megtartani, de el lehet tölteni. Aki egyszer elvesztegette, soha többé nem kaphatja vissza.

Az idő az Istenhez tartozik, mi csak a pillanat urai vagyunk, mondta Ferenc pápa egyik homíliájában.[1] Ám a pillanat a miénk, amiből összerakódik az életünk. A pillanatokat, a helyzeteket mi töltjük meg tartalommal, jó vagy rossz döntésekkel. Ez már a mi felelősségünk. Az idő egyrészt a nagy lehetőség, másrészt az az ajándék, amivel egyszer el kell számolni. Ahogyan Pilinszky János fogalmazott:

A számban érzem mocskait

egy leskelő pokolnak:

mit rejt előlem, istenem,

mit őriz még a holnap?[2]

„Az emberek azt állítják, hogy múlik az idő, az idő viszont csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek elmúlnak, ő meg marad.”[3]

A belső összefüggések rendkívül mélyek. A hívő ember tudja, hogy az idő nem a miénk, nem mi szereztük meg, hanem ajándékba kaptuk a teremtőtől. Semmiért sem kell olyan drága árat fizetni, mint az elpazarolt időért, mert minden elmúlt perc, minden kihagyott lehetőség örökre elveszett.

Mert az idő a nagy lehetőség is, amivel el kell számolnunk egyszer, amikor elmúlnak a napjaink.

„Mit nem fogadtál el a pillanattól,

Az öröklét sem adja vissza már.”

Mondta Friedrich Schiller német költő. Mennyire igaza van!

Az igazi keresztény olyan valaki, aki benne tud élni a pillanatban, de benne tud élni az időben is. Létével, szavaival, cselekedeteivel és döntéseivel gazdagítani tudja az időt. A pillanat az, amit most éppen a kezünkben tartunk és még abban is szabadok vagyunk, hogy miként ragadjuk meg azt.

Az időt nem mindenki ugyanúgy éli meg.

Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít. [4]

Mert a szeretet maga az örökkévalóság. Egy másik dimenzió, amelynek csak pillanat cseppjei léteznek az idő világában. Ám ezeket a szeretet pillanat cseppeket mi szüljük meg. Ahogyan Paulo Coelho[5]Brazil író fogalmazott "Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. "

Érdemes megállítani az idő elszivárgását. Ahhoz, hogy az életünk irányítása a mi kezünkben legyen, először az időnket kell kézben tartanunk. Ez azt jelenti, hogy minden eltelt percet valamilyen értékes célra kell fordítanunk. Vannak dolgok, amiket meg akarunk tenni, tervezünk megtenni, és aztán sajnáljuk, ha nem tettük meg.

Ferenc pápa adott egy jó tanácsot. Azt mondta hogy az ima nagyon fontos, mert amikor imádkozunk, mintegy az örökkévalóságból kitekintve látjuk önmagunkat. A perceinket, az óráinkat, a napjainkat, az éveinket. A jól végzett imával Isten, mintegy maga mellé ültet bennünket, és átölel.

Aki időt és energiát szán arra, hogy elmélyülten imádkozzék, másképpen látja önmagát és a világ dolgait. Az ima a reménység forrása is, amely megtanít arra, miként tekintsünk az ajándékba kapott időre. Ugyanakkor a reménység világító tornya, amely távolról pásztázza személyes életünk végső fogódzóit.

Jézus ezekkel a szavakkal kezdte igehirdető munkáját „Betelt az idő, és elközelgett az Isten Országa. Térjetek meg, és higgyetek az örömhírben!”[6]

Ez volt az Istentől meghatározott idő, az üdvösség meghirdetésének az ideje. De van személyes idő is. A tiéd, az enyém, amit mi kaptunk ajándékba. És ez is be fog telni egyszer, hogy átmenjünk az időtlenség világába, az örökkévalóságba. Ez az, amit az ajándékba kapott idő jó kihasználásával kell elérnünk.

2016 az előttünk álló kegyelmi idő, amelyet azért ajándékozz nekünk Krisztus, hogy újra meghalljuk az Ő hívó szavát.

2016 kegyelmi idő, mert ez az irgalmasság rendkívüli szentéve, amelynek középpontjában Isten irgalmassága áll.

2016 kegyelmi idő, mert példát mutatva fáklyaként lobbant fel előttünk 1700 év távlatából Szent Márton, az irgalmasság bajnoka.

2016 Kegyelmi idő, amely már ott van a kezünkben, csak rajtunk áll, hogy gazdagodunk-e általa, avagy tovább süllyedünk a lelki nyomorban.

Az irgalmasság szent éve, Isten finom érintés, a 2016-os esztendő nagy lehetősége. „Az Egyháznak az a küldetése, hogy hirdesse Isten irgalmasságát, az evangélium dobogó szívét, melynek az egyház tagjai által kell eljutnia minden ember szívéhez és elméjéhez.” Fogalmazott Ferenc pápa az irgalmasság évét meghirdető bullájában.

„Az Egyház és igehirdetése az irgalmasságot elsőként élje és tanúsítsa. Nyelvezetének és gesztusainak közvetítenie kell az irgalmasságot, hogy behatolhasson az emberi szívekbe, és arra indítsa őket, hogy megtalálják az Atyához visszavezető utat.”

De kihívás minden keresztény hívőnek is.

„Az Egyház ennek a megbocsátó és önátadó szeretetnek a szolgálója és közvetítője az emberek között. Éppen ezért, ahol az Egyház jelen van, ott nyilvánvalóvá kell válnia az Atya irgalmasságának. Plébániáinkon, közösségeinkben, társulatainkban és mozgalmainkban, egyszóval bárhol, ahol keresztények élnek, mindenkinek rá kell találnia az irgalmasság oázisára.”

Ez, csak ez lehet számunkra a 2016-os év programja. Adja Isten, hogy így legyen.

okéatya

---

[1] 2013. november 26.

[2] Pilinszky János A számban érzem mocskait egy leskelő pokolnak:

[3] Bob Gass

[4] Henry van Dyke (1852 -1933). amerikai író, költő, politikus.

[5] Ejtsd pawlu koˈeʎu)

[6] Mk 1,15