IQ teszt és az indiánok
Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte
elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték
gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken, stb.
Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében
töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a
különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.
Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra
került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték
egymást közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:
- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem
segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat! - harsogta fennhangon.
Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az egyikőjük
felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a
testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!
A mai önző világunkban már gyerekkorunktól kezdve arra vagyunk
nevelve, hogy csak az egyéni teljesítmény számít. Az iskolában, a sportban, a
munkában csak az számít, hogy egyénileg hogyan teljesítünk! Az valóban fontos,
hogy tisztában legyünk egyéni képességeinkkel, de Isten minket társas lénynek
teremtett. Szükségünk van egymásra, mert csak közösségben tudunk igazán
kibontakozni. Ehhez pedig olyan erények szükségesek, melyek már nem divatosak
pl. alázat, önfegyelem, párbeszéd, a másik meghallgatása, a másik elfogadása
stb. Ennek kiváló iskolája a család, a jó közösség az iskolában, a munkahelyen,
nem is szólva a cserkészetről.
A versengésnek nem kívánatos hozadéka lehet a kapzsiság, a
büszkeség, a másik lenézése stb. Szükségünk van egymásra.
Érdemes adventben ezen is elgondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése