B év advent 3. hete csütörtök

Nincs idő az ördögre!

Egy világi teológiai hallgató az egyik vizsgadolgozatnál a következő témát kapta: „A mindenható Isten és az ördög!” A feladatot két óra alatt kellett kidolgoznia, mégpedig a következő altémák szerint:

    1. A mindenható Isten,

    2. Az ördög léte és lénye,

    3. A mindenható Isten és az ördög közötti viszony.

Ez a fiatal hallgató Jézus lelkes tanítványa volt, és a világon mindennél jobban szerette Üdvözítőjét.

Amikor elkezdett írni, annyira tele volt a szíve, hogy csak írt és írt anélkül, hogy figyelt volna az időre. Írt Isten mindenhatóságáról és nagyságáról, Isten szeretetéről és bölcsességéről, Isten igaz voltáról, jóságáról és könyörületességéről. Csak írt és írt vég nélkül. Egyre jobban magával ragadta Isten dicsősége, és ragyogó szavakkal írta le azt. Az írásban mélyen elmerülve hirtelen felriadt, amikor felhangzott a szünetet jelző csengő, amely azt jelezte, hogy letelt a két óra. Ekkor vette észre, hogy egyetlen szót sem írt az ördögről, annak birodalmáról, és arról a sok gondról és bajról, amelynek a gonosz és démoni erők létével, munkálkodásával és fennállásával függnek össze.

Ez a fiatal keresztény azonban gyakorlatias naagyon volt, és tudott magán segíteni. Befejezte dolgozatát, és hosszú fejtegetése alá csak az alábbi szavakat írta: "Nincs idő az Ördögre!"

Első pillanatban talán megmosolyognánk ezt a történetet. Vannak élethelyzetek, kísértő pillanatok, amikor mégis csak ki kellene mondani: „Nincs idő az ördögre!”

Gondoljunk csak bele, mennyi időt töltünk azzal, hogy az ördög munkáiról, a világban lévő rosszról és gonoszságról beszélünk. Érdemes lenne inkább a jóról, Isten művéről beszélni. Az advent erre is alkalmas idő, észrevenni a bennünk és körülöttünk létező jót és értéket. Inkább ezekről kellene beszélni, mint a sok rosszról és bajról, amely körülvesz minket.