A kérdőjel
Volt egyszer egy kérdőjel. Kecses termete és, mint általában
a kérdőjeleknek, nagyon intelligens ábrázata volt. Egy ideje azonban szomorúan,
elkeseredve, csalódott szívvel járta az országot. Úgy tűnt, már senkinek sincs
rá szüksége. Mindenki egyre inkább legádázabb ellenségéhez, a felkiáltójelhez
csatlakozott. Mindenki kiabált: "Siess! Áll meg! Mozogj már! Szedd a
lábad! Tanulj már! Gondolkozz!"
A felkiáltójel az erőszakos emberek jele és most ők uralják
a világot.
Az országutakon és a városi utcákon, ahol a kérdőjel egykor
úgy járt-kelt, mint egy király, most senki sem kérdezi meg a másiktól:
"Hogy vagy?", csak odavetnek egy "Szia"-t, vagy egy
„heló”-t. Már nem igen fordul elő, hogy megáll egy autó, leeresztik az ablakot
és megkérdezik: "Bocsánat, jó irányba megyek Szombathely felé?"
Manapság mindenki GPS-t használ, ami határozottan osztogatja az utasításokat:
"Az első leágazásnál térj jobbra!" „Húzódj balra!”
A kérdőjel belefáradva a céltalan kóborlásba, egy családnál
húzta meg magát. A gyerekek mindig is szerették a kérdőjeleket.
De ebben a családban volt egy apa meg egy a kamasz fia, akik
egész nap felkiáltójelektől hemzsegő szócsatákat vívtak egymással.
- Sose hallgattál meg! – mondta a fiú
- Nem érdekel, mit gondolsz! Itt én parancsolok! – vágott
vissza az apa.
- Elegem van ebből! Elmegyek innen örökre! – replikázott a fiú.
A parancsoló mondatok szócsatája folytatódott tovább. A
végére az apa kimerülten és csalódottan csak legyintett egyet, , a fiú pedig
megalázva és elnyomva érezte magát, ami még agresszívabbá tette. Mindketten
szenvedtek, mert nincs kínzóbb fájdalom annál, mint fizikailag közel, de
lelkileg távol lenni valakitől.
A kérdőjel lesben állt a lámpaernyőn és az első adandó
alkalommal akcióba lépett.
Az apának ismét nem tetszett valami. Tehetetlenségében
összeráncolt homlokkal és ökölbe szorított kezekkel készül a visszavágásra, de
a saját maga legnagyobb meglepetésére ez szaladt ki a száján:
- Mit gondolsz erről?
Először a fiú is csak hallgatott meglepetésében.
- Tényleg tudni akarod, apa?
Az apa bólintott. És végre beszélgettek egymással.
A végén majdnem egyszerre tették fel a kérdést:
- Szeretsz még engem?
A kérdőjel örömében cigánykereket vetett a lámpaernyőn.
A kérdés kulcs lehet a másik szívéhez.
B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése