Tegnap mondta egy anyuka: kicsit fáradtak vagyunk mindketten
a férjemmel, de igazából minden évben ez van, úgy esünk be karácsonyfa alá…
Ezen elgondolkodtam. Igazából Karácsony a megnyugvás, a béke
ünnepe. Az a meghitt pillanat, amikor különösképpen átéljük a kölcsönös
szeretet, de még inkább azt, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Mindezt
bedarálja a körülöttünk való világ a maga kínálatával, vásárlási tébolyával.
Napestig dolgozni, közben törni a fejünket, hogy kinek mit, meg az ünnepi
asztal, karácsonyeste is, másnap is, rendnek is kellene lenni a lakásban, meg
még sok minden más. Az erre fordítható szabadidő meg nagyon kevés. Ebben a
kevés időben viszont sok mindent meg kellene tenni.
Ilyesmire gondolva bátorkodtam a jézusi tanítási módszerhez
nyúlni, aki „példabeszédekben tanított”
egy sajátos életformára, életszemléletre, vagy ha úgy tetszik a lélek nyugalmára.
Erről szóltak az eheti történetek.
Nem tudok arról, hogy József idegesen káromkodott volna, és
szidta volna a korabeli vendéglátást, amikor nem kaptak helyet a szálláson. Mária
sem esett neki, hogy te milyen szerencsétlen vagy, arra sem vagy képes, hogy
egy tisztességes helyet találj, ahol megszülhetem a gyermekemet.
Ilyesféle gondolatok kavarogtak bennem, amikor, elsősorban a
magam számára kerestem az adventi fogódzókat, amelyeket aztán megosztottam a
hajnali misék résztvevőivel.
Hétfőn: Istennek minden negatív történésre van egy pozitív
válasza!
Kedden: Életünk tele van lehetőségekkel, advent is egy
lehetőség. Kár lenne elmulasztani.
Szerdán: A világ a szívünkben tükröződik. Amilyen én vagyok
belül, olyannak látom a világot magam körül.
Csütörtökön, az öreg latin paptanár történetét idézetem „azóta ha szentekről, földi angyalokról
hallok, mindig tűvel-cérnával képzelem el őket és foldozófával.” A szentté
levésnek ez is lehet egyik útja. Ennek gyakorlására kiváló lehetőség az advent.
Mindezeket miért? Okos gondolatok helyett egy röpke történet
Anthony de Mello írásaiból.
A Mester így szólt az üzletemberhez, aki tanácsért fordult
hozzá: Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor
belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked
pedig a magányba.
Az üzletember megrémült.
- Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
- Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a
szívedbe.
Hát erről van szó adventben. Térj vissza a szívedbe.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése