A ÉV ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária 2014. november 16.
Tudsz-e hallgatni a szíved belső
rejtekére,
a csodákra, az elrejtett, zengő énekekre,
a puha, lábujjhegyen osonó tündérléptekre,
tudsz-e hallgatni a benned elrejtett értékekre?
a csodákra, az elrejtett, zengő énekekre,
a puha, lábujjhegyen osonó tündérléptekre,
tudsz-e hallgatni a benned elrejtett értékekre?
Természetes, hogy a gazdasági
világban, akinek van tőkéje, pénze, befekteti, hogy még többet hozzon. A bérből
és fizetésből élő ember takarékba rakja, egyrészt hogy legyen neki hozama, másrészt,
amikor majd hirtelen szükségem lesz rá.
A talentumokról szóló
példabeszédben Jézus a szolgák befektetett, vagy a be nem fektetés
elmulasztásával tanít egy nagyobb igazságra. A pénz befektetése csak
szemlélteti a valódi mondanivalót. Pál apostol az egyházzal kapcsolatban írja,
hogy „külön-külön ajándékaink vannak a
nékünk adott kegyelem szerint”.[1]
A ma hallott példabeszéd
főszereplője egy dúsgazdag tulajdonos, aki nem akarja tőkéjét és még kevésbé
szolgáit „aludni” hagyni. Sőt, úgy
látszik, fő célkitűzése éppen ennek elkerülése. Nyolc talentumnyi[2]
összeggel rendelkezik. Ezt osztja szét. Van akinek ötöt, van akinek kettőt,
van, akinek egyet.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy
mennyit is ér egy talentum mai pénzben? A talentum ókori pénzegység, amely
országonként és koronként változott. Ha átszámítjuk mai pénzre, meglepő
eredményre jutunk.
1 talentum a babiloni, a tiruszi, a szíriai
és a zsidó talentum 43,65 kg arany volt.[3]
Egy talentum mai arany áron 9,385.670 e. Ft, 5 talentum 46,928.350, kerekítve
47 millió forint. Óriási összeget kapott tehát mindegyik szolga.[4]
A dúsgazdag tulajdonos a pénzt
személyesen is bankba tehetné, vagy más módon is befektethetné. Ehelyett
közvetítőkre bízza vagyonát. Lemond a biztos műveletről, és kockázatosabb utat
választ, csupán azért, hogy szorgosságra, elkötelezettségre késztessen másokat.
E szokatlan magatartása mutatja,
hogy elsődleges célja nem a nyereség, hanem alkalmazottai rátermettségének,
vállalkozó kedvének és kezdeményezési készségének próbára tevése. Jóhiszeműen
és bizalommal adja mások kezébe vagyonát. Azt akarja, hogy emberei ne csupán beosztottai legyenek,
hanem felelős munkatársai is. Annak érdekében, hogy tanúságot tehessenek
személyes elkötelezettségükről, még módját sem határozza meg teendőiknek.
Mindent rájuk bíz.
A talentumokat feltehetően képességeik szerint osztja ki
nekik. Ezt nyilván azért teszi, hogy
mindegyik a lehető legnagyobb mértékben tudja képességeit kamatoztatni.
A talentumok talán mellékes elemei az elbeszélésnek. Bár
értékesek önmagukban is, de alapjában
véve eszközök, amelyek segítségével a szolgák kifejthetik tevékenységüket,
ill. kamatoztathatják képességeiket.
A mai mindennapi szóhasználatunk a talentumok jelentik az
ember vele született képességeit, szerzett tapasztalatait, amelyeket ki kell
bontakoztatnia. Ám a példázatból úgy tűnik, hogy a gazdát elsősorban az a
gondolat foglalkoztatja, hogy az alárendeltek milyen bizalommal, odaadással és elkötelezettséggel
teljesítik akaratát.
Eszerint a fő mondanivalója is annak elvárásából fakad, hogy
az embernek személyes erőfeszítéssel, nagylelkűen, áldozatok vállalásával kell
megoldania a rábízott feladatot. Ahhoz,
hogy az ember megduplázhassa az ajándékba kapott tőkét és elnyerje a «hűséges szolga» dicséretet, nem
elegendő akármilyen erőfeszítés.
Az első és a második «szolga»
azonos szorgalomról tesz tanúbizonyságot, ezért ugyanabban a dicséretben
részesül,[5] hiszen
mindkettő megduplázta a reá bízott összeget.
A lusta munkást nem azért ítélik el, mert nem érte el a
társai által felmutatott összeget, hanem mert egyáltalán nem kezdett semmibe.
Vétke abban áll,
hogy elrejtett egy természeténél fogva gyümölcsöző értéket.
Tunyaságának mentésére arra hivatkozik, hogy „félt” urától,
akit «kérlelhetetlen», zsarnok és
igazságtalan embernek tartott. A meglepetések elkerülése végett jobbnak látta,
ha nem avatkozik bele a gazda „vállalkozásaiba”.
Míg a többiek szemében a talentumok átadása a bizalom jelének számított, ő
csapdának tekintette. Szavai «ott is
aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál», fösvény
és gonosz gazdát szándékoznak bemutatni.
Amíg az első két szolga magabiztosan nekifogtak a
vállalkozásnak, elindultak a felsejlő cél felé, ő a középszerű és kicsinyes
világának foglya maradt.
Erkölcsi értelemben, haa az ember nem vállalja a feladatot,
bűnt követ el. Nem elég a rossztól tartózkodni, hanem minden erőnket, egész
életünket latba kell vetnünk a jó cselekvés érdekében. A keresztény hivatás kockázatos tőke: nem
holt letétemény, hanem olyan ajándék, amelyet az embernek minden ügyességével,
bölcsességével és szeretetével gyümölcsöztetnie kell. Jézus a maga missziójával
megnyitja az ország kapuját, de azután alkalmazottak és más ügyvivők gondjára
bízza birodalmát.
A példabeszéd hallatán jogos a felvetés, miszerint jutalom
és a büntetés felülmúlja az emberek világában szokásos elismerést és fenyítést:
Úgy tűnik, hogy egyrészt nem állnak összhangban a szolgák teljesítményével,
hanem egyben földöntúli állapotra látszanak utalni.
A talentumok megduplázásával, az Úr örömébe való belépéssel
megfogalmazott jutalom a messiási lakomára, a Krisztussal való életközösségre
utal. A büntetés a lakomáról való kizárás. A menyegzős lakoma termén kívül a
szolgára sötétség, hideg és sírás vár.
A jelen időszak, életünk akárhány esztendeje, az ember
eljövendő sorsának próbaköve. Ha valaki tanúságot tud adni elkötelezettségéről,
arra magasabb rendű feladatot bíznak. Aki azonban közömbös és lusta marad, még
tőkéjét is elveszíti, és ráadásul az országból is kizárják.
Valami ilyesmit jelent „Akinek
van, annak még több adatik, akinek pedig kevés van, attól még ez a kevés is
elvétetik.”[6]
E példázat fényében az ég olyan, mint valamiféle munkahely.
A választottak azon is fáradoznak, hogy a Isten országa, amely „köztetek van” fejlődjön és terjedjen a
földön. A keresztény élet nem veszteglés vagy kényelmes pihenés. Isten országa
polgárainak minden tehetségüket és erőforrásukat latba kell vetniük azért, hogy
az ország bontakozzon és fejlődjön a földön és az égben egyaránt.
Mi következik mindezekből?
Nem vagyunk egyformák, sem külső megjelenésünkben, sem adottságainkban,
sem képzettségünkben, sem életfeladatunkban. Nincs értelme bárkivel is
összehasonlítani magunkat. A „GAZDA” a kapott feladat, és a hozzá adott
képességek alapján ítél. Mivel nem mindenki egyformán kapott, csak azért felel,
amit kapott.
Isten elvárja, hogy mindenki a kapott talentumok arányában
dolgozzék.
Aki eredményes munkát véget, még kap. Aki viszont nem
működik közre a kegyelemmel, és nem használja ki adottságait és lehetőségeit, azt
is elveszíti, amit kapott. Aki nem halad, visszaesik. Sem a személyes
fejlődésben, sem a lelki életben nincs megállás.
Isten mércéje nem az emberi teljesítmény mércéje. Mást vár a
tehetséges alkotótól, mást a súlyos betegtől, mást a gyermektől, mást a
felnőttől. A felelősségi állapotok különbözők. Nem a részleteket nézi, hanem a
végső egészet.
Akkor szólít majd számadásra, amikor beérett az életünk. Ez
mindenkinél más-és más időpontban fog megtörténni.
Istennek vagy álma rólam. Mindehhez megadta a kezdő tőkét.
Beteljesítettem-e azt az álmot, vagy messze elmaradtam tőle? Ennek alapján
mondatik ki, hogy „menj be urad örömébe”,
vagy kidobnak a külső sötétségben.
Mindazt, ami vagyok egyéni, szép és gazdag életté kell
földolgoznom, miközben dolgozom, szerezek, alkotok, amit a végén oda tehetek a
jó Isten elé. Isten pontosan látni fogja, hogy akkor mi vagyok, és mivé kellett
volna lennem.
Talentumok[7]
Tudsz-e
hallgatni a szíved belső rejtekére,
a csodákra, az elrejtett, zengő énekekre,
a puha, lábujjhegyen osonó tündérléptekre,
tudsz-e hallgatni a benned elrejtett értékekre?
Tudsz-e hinni, ha mások csupán megvetnek érte?
Tudsz-e még remélni, mikor úgy érzed, nincs tovább?
Tudsz-e tisztán szeretni, ha semmit sem kapsz cserébe,
csak gúnyos kacajt, pletykát és kisstílű rágalmazást?
Soha nem lehetsz szolgája egyszerre két úrnak,
inkább a lelked fontos, vagy inkább leszel gazdag?!
vállalod-e szeretteidért a felelősséget,
vagy csak a magad boldogsága foglalkoztat téged?
Bárhol élsz a földön, bárhogy éltél eddig,
nem késő változni, más utat kutatni,
csendben vonulj el ma szíved rejtekébe,
és tanuld lelked zenéjét meghallani!
Akarsz-e hallgatni szíved belső rejtekére,
a csodákra, az elrejtett, zengő énekekre,
a puha, lábujjhegyen osonó tündérléptekre,
tudsz-e hallgatni a benned elrejtett értékekre?
a csodákra, az elrejtett, zengő énekekre,
a puha, lábujjhegyen osonó tündérléptekre,
tudsz-e hallgatni a benned elrejtett értékekre?
Tudsz-e hinni, ha mások csupán megvetnek érte?
Tudsz-e még remélni, mikor úgy érzed, nincs tovább?
Tudsz-e tisztán szeretni, ha semmit sem kapsz cserébe,
csak gúnyos kacajt, pletykát és kisstílű rágalmazást?
Soha nem lehetsz szolgája egyszerre két úrnak,
inkább a lelked fontos, vagy inkább leszel gazdag?!
vállalod-e szeretteidért a felelősséget,
vagy csak a magad boldogsága foglalkoztat téged?
Bárhol élsz a földön, bárhogy éltél eddig,
nem késő változni, más utat kutatni,
csendben vonulj el ma szíved rejtekébe,
és tanuld lelked zenéjét meghallani!
Akarsz-e hallgatni szíved belső rejtekére,
a csodákra, az elrejtett, zengő énekekre,
a puha, lábujjhegyen osonó tündérléptekre,
tudsz-e hallgatni a benned elrejtett értékekre?
okéatya
[2] A talentum ezüst- (értéke öt és kilencezer font
sterling között ingadozott) vagy (140.000-152.000 font sterlinggel egyenértékű)
aranypénz (35-60 kg) volt. Vö. M. Didier, id. cikk, in AssSeig 93 (1965), 35.
o.
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/Bibliai_m%C3%A9rt%C3%A9kegys%C3%A9gek
[4] http://www.aranypiac.hu/
[5]«Ily módon az első két szolga érdeme
egyenértékű: a második szolga által szerzett két talentum az érdem szempontjából
egyenértékű az első szolga öt talentumával. Mindketten megduplázták az
összeget, azaz mindkettő teljes mértékben latba vetette saját képességeit» (L.
Algisi, i. m., 368. o.).
[6] Mt 13,12
[7] http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=75378
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése