„Király, ki feltakart piros szíveddel állsz a vérző föld felett” (Sík Sándor)

Szentbeszéd meghallgatása

A ÉV KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA

Szombathely – Kálvária templom 2014. november 23.

Fogalmaink olyanok, mint az élet. Különböző korokban mást és mást Jelentenek. Így vagyunk a király, királyság fogalmával is. Mást jelentett a király fogalma ezer évvel ezelőtt, Szent István korában, és más jelent ma. Akkor a király, mint az ország teljhatalmú ura, egy személyben volt a törvényhozói és végrehajtó hatalom birtokosa. Szava és parancsa törvény volt.

Ma már, legalább is Európában más jelentenek a királyok, a királyságok. Angliában, Hollandiában, Svédországban, Spanyolországban, ma is van király. Szerepe azonban jelképes, tényleges hatalom nincs a kezében. Egy kis túlzással azt is mondhatnánk, szerepük afféle hagyományőrzés.

Anyaszentegyházunk úgy gondolta jónak, hogy a mai napon, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztus királyt ünnepeljük. Aztán majd jövő vasárnaptól, advent első vasárnapjától kezdődjék el az ünnepeknek egy új körforgása, amely egy év múlva ismét Krisztus Király vasárnapjában érje el a tetőpontját.

Tisztázzuk a kérdést, Jézus jogosan birtokolja-e a király jelzőt, és ha igen, milyen értelemben mondhatja magát királynak? A válasz gyökerei évezredek mélyében formálódtak.

Az ószövetségi jövendölések a Messiást Dávid Házából való királynak mondják. Az angyali üdvözletkor Gábor főangyal a születendő Gyermek királyságáról összefoglalóan mondja: „Neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz vége.”[1]

A napkeleti bölcsek a földkerekség királyának születését jelző csillagot látva indultak el és keresték Jeruzsálemben „a zsidók született királyát”[2]

Nyilvános működése idején Jézus királyi méltóságát is elrejtette. Kitért az elől, hogy királlyá tegyék,[3] de szenvedése előtt, virágvasárnap, mint király vonult be városába, Jeruzsálembe.

Amikor annak ideje elérkezett, Jézus maga vallotta magát királynak. Megalázva, megkötözve, Pilátus királyi mivoltát firtató kérdésre kérdésre ezt válaszolta:

„Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” E kijelentés világossá teszi, hogy Krisztus, mint király sem egyetlen földi királlyal, sem királysággal sem azonosítható. Ez azt jelenti, hogy Jézus királyi mivolta és királysága egészen más, mint ami valaha is volt bármelyik földi király, ill. földi királyság.

Pilátus kérdésére határozottan és egyértelműen kijelentette, hogy „… király vagyok! Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”[4]

30 – 40 évvel később, az első évszázad vége felé, a Patmos szigetén látomásokat látó János evangélista, az Újszövetségi szentírás utolsó könyvében, a Jelenések Könyvében így örökíti az utókorra Krisztus királyra vonatkozó látomását: „Fehér lovon ül, hűségesnek és igaznak hívják. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, a fején ékes korona. Neve föl van írva, de senki sem ismeri, csak Ő maga. Vértől ázott ruha van rajta, a neve: Isten Igéje. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre (...) Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: királyok Királya, uralkodók Ura.”[5]

Krisztus királyi méltóságának a 20. századig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó pápa,[6] az 1900-as jubileumi év alkalmából a 20. sz. királyának hirdette ki a Megváltót, ezzel előkészítette a Krisztus Király ünnepet. Akkor világszerte mindenütt a legmagasabb hegyek ormán, ill. magaslatokon kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak föl a Megváltó emlékezetére, közöttük a híres Béke Krisztus-szobrot az Andok egyik legmagasabb csúcsán.

Az I. világháború után XI. Pius pápa[7] a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925-ös évet szentévvé nyilvánította, melynek jelmondata volt: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén, rendelte el a pápa Krisztus Király ünnepét.

Végigtekintve Krisztus Király ünnepének történetét, benne a sugalmazó Szentlélek által feltárt mélységesen mély és szent valóságokat, illő feltenni a kérdést, a mindennapi hívő ember számára tényleg király ő? Királyi tekintélye, súlya, ott van-e mindennapi döntéseinkben?

Azé a királyé, aki nem a másik nemzetet akarja legyőzni, hogy elvegye földjeinek mélyén rejlő kincseit, a vizét, az olaját, a az aranyát, a gyémántját. Mert szinte mindig ezekről szóltak a történelem folyamán mindig a földi hatalmak hódító háborúi.

Azé a királyi, aki nem leigáz, hanem megszabadít. Azé a királyé, aki ugyan minden hatalom birtokosa, mégsem él vele. Azé a királyé, aki „megroppant nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki”.[8]

Azé a királyé, aki a kereszten trónol közöttünk.

Azé a királyé, aki nem emberekkel harcol, hanem a „tagadás ősi szellemével”,[9] az ős gonosszal, aki az ősbűnnel megfertőzve a világot, tovább akarja építeni a szívekben gonoszság birodalmát.

A mindennapi hívő ember számára tényleg király ő? Királyi tekintélye, súlya, ott van-e mindennapi döntéseinkben? Ezt én nem tudom. Ezt mindenkinek magának kell eldönteni.

A mindenség királyához, élők és holta urához fohászkodik fel a XX. század tudós papköltője, Sík Sándor:

Öleld magadhoz ezt az őrült századot:

A kisdedekért, akiket szeretsz,

A Magvakért, melyek mozdulnak a mélyben

S a rothadás csíráztató setét ölén

Tisztább tavasznak pattogják ígéretét,

Mert sejtjeikben napbanéző, hozzád-húzó emberösztön énekel:

Légy jó hozzájuk, keltető Nap, Ősmeleg!

Hadd bontsa fel rózsás fejét az új kelet,

Fagyott földünket hadd koszorúzza új kalász,

Hadd hullámozza ég felé megint a föld

Az ezredeknek ősdalát:

A nagy Királynak, kinek minden él,

A jó Királynak, kiből minden él,

A Szív-Királynak, kiben minden él.[10]

okéatya

---

[1] Lk 1,33

[2] Mt 2, 1 - 6

[3] Jn 6,15

[4] Jn 18 36-37

[5]Jel 19,11-16

[6] 1878-1903

[7] 1922-1939

[8] Mt 12, 14 - 21

[9] Madách Imre Az ember tragédiája

[10] Sík Sándor Jézus Krisztus