"Halottak napján, kigyúlnak a fények..."

A ÉV HALOTTAK NAPJA 2014

Szombathely – Kálvária 2014. november 2.

Mottó: Égett a gyertya és meglobbant, ha a lehelet, vagy a gondolatok elreppentek mellette. A lehelet aztán szétesett, a gondolatok fáradtan leszálltak, mint a haldokló madár, és elmúltak.

Fekete István

Halottak napján
kigyúlnak a fények,
a temetők ilyenkor
oly nagyon szépek.

Tiszteletet adunk
az elhunytaknak,
a sírokon a gyertyák
fáklyaként lobognak.[1]

A katolikus egyház ünnepei felidézik az üdvösségtörténet valamelyik eseményét, ugyanakkor az ünnep misztériumában „A Föld és az Ég asztalunknál összeér.”

Ma kettős misztérium kapcsolódik össze. Vasárnap, amely Urunk feltámadásának a napja és a halottak napja, amely a küzdő Egyház megemlékezése a tisztítóhelyen szenvedő lelkekről. Krisztus feltámadása az alapja a hitünknek, ahogyan Szent Pál tanította „Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.” [2]

Elmúlás és feltámadás. Ma együtt éljük meg e két valóságot. Elmúlás, ez az emberi tapasztalat, feltámadás hitünk igazsága, a jövő, a halálom túli lét reménye.

A megemlékezés a nem hívők számára kimerül a temető látogatással, a rokonok sírjainak rendbe tételével. A hívő ember számára ezen túl Isten végtelen irgalmának csodálatos megtapasztalása. Egy különleges lehetőség pedig, hogy a teljes búcsú igénybe vételével kiszabadíthatunk 8 napon át, naponta egy lelket a tisztulás állapotából.

„Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása”[3] irta Fekete István.

A halottak napja az első ezredforduló tájékán keletkezett, amely a 11. században a clunyi[4] bencések hatására széles körben elterjedt. Róma a 14. században fogadta be. XV. Benedek pápa, 100 éve, 1915-ben engedélyezte, hogy halottak napján minden pap 3 szentmisét mondhat; egyet egy konkrét elhunytért, egyet általában a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, és egyet a pápa szándékára.

Ilyenkor, amikor

...félig még ősz, de már majdnem tél
és emlékeinket is összecsipkedte a dér
ahogy gyalogtúrát teszünk közöttük
kezeinket imákba temetjük
zsebek helyett abban kotorászunk
tétova sercegéssel lobban gyertyalángunk
aztán sírról-sírra tovább megyünk
és az enyészetnek átadjuk a helyünk...[5]

De nem az enyészet lesz az úr, mert ígéretet kaptunk, hogy ez a világ megújul.

A szentírás színes képekkel mutatja be a "világ végét" és az "utolsó ítéletet": "Az egek tűzben elpusztulnak, az elemek hőségben szétolvadnak",[6] írta Péter apostol a 2. levelében. Mindezt harsonazúgás és lángoló tűz kíséri. Akkor megjelenik Jézus "az ég felhőin", s eléje gyűlik az egész feltámadott emberiség. És Jézus igazságot szolgáltat: megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat.[7] Ekkor valósul meg az új ég és új föld, és a feltámadott emberiség új élete.

Az új teremtés gondolata több helyen is szerepel az Újszövetségben.[8] Az új teremtés már az igazság hazája lesz, az üdvözültek otthona. A mennyei Jeruzsálem fölülről száll a földre, s olyan lesz, mint a jegyesének földíszített menyasszony, olvassuk a Jelenések Könyvében. [9] Az Isten országának képe ez, amely itt kezdődik az Egyházban, de az új égben és új földön éri el tökéletességét.

Addig is éppen elég tenni valónk van.

Napról, napra tanulni kell az evangéliumi életformát. Tanulni és gyakorolni kell a szelídséget, mert a „szelídeké a mennyek országa”. Ebben ő a minta, ahogyan meghagyta nekünk „tanuljatok tőled, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Tanulni kell az irgalmat, mert Jézus azt mondta „legyetek irgalmasok, amint a ti mennyei atyátok irgalmas.” Itt meg a Mennyei Atya irgalmasság gyakorlata a minta. Tanulni kell a természetfeletti szeretetet, abban az értelemben, ahogyan Jézus tette „senkinek sincs nagyon szeretete annál, mint, aki életét adja barátaiért…” Ezek Jézus követőinek alapszabályai. Mindegyiket tanulni kell, gyerekként, kamaszként, felnőttként, öregként… Minden életszakaszban más és más élethelyzetben élünk, így mindig újra kell kezdeni a tanulást.

Eme, egész életet átfogó tanulás után jön az élet – érettségi, amikor az elnök maga az Isten. Ott már nem a tudásról kell számot adni, hanem oda kell tenni azt a tartalmas életet, amelyben tantárgyai a szelídség, irgalmasság, szeretet voltak.

Halottak napja van ma, amikor összekulcsoljuk a kezünket és oda tesszük imáinkat a mindenható Isten elé ilyesféle szavakkal. Légy irgalmas… és soroljuk a neveket, akik már eltávoztak a földi életből és nagyon szeretnénk, hogy Isten örömének minél előbb a részesei lehessenek. Erre is Jézus biztatott, „Aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyílik az ajtó…” Kérünk, hogy kapjon az, aki akkor kap, ha mi kérünk helyette. Zörgetünk, hogy beléphessen az ajtón az, aki már ott toporog és törölgeti, ha nem is lábát… Sokkal inkább emberi gyarlóságait, hogy egészen tiszta legyen, és képes legyen részese lenni Isten örömének.

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk![10]

Dobjuk el tettető tálcát… Az álarcot, amit nap, mint nap felveszünk. Isten előtt nincsen álarc. Olyannak lát bennünket, amilyenek vagyunk. Gyengének, esendőnek, halandónak, bűnösnek. De elküldte szent fiát, hogy ne ilyenek legyünk. Ne gyengék, hanem erősek a kegyelemben, ne esendők, hanem felkelni és állva maradni tudok, ha halandók, akkor olyanok, mint akik az örök élet csíráit hordozzák lelkükben, ne bűnösök, hanem folyamatosan tisztulók.

Ez egy ilyen nap, örökké nem süthet.
Éjjel sincs fenn a Nap, de reggel majd feltűnhet.
Mennyire világos, amikor felébred, én nem tudom, mi vár most, de ha hagynám az egészet, örökké átkoznék minden pillanatot. [11]

Ne hagyjuk az egészet, mert odaát vannak, akik várják az imánkat.

okéatya

Szentbeszéd meghallgatása

---

[1] http://www.poet.hu/vers/147945

[2] I Kor 15, 13-14, 20

[3] Fekete István

[4] Franciaország

[5] http://www.poet.hu/vers/147977

[6] 2 Pt 3,12

[7] Mt 25,31 k; 1 Tessz 4,16; Zsid 10,27)

[8] Mt 5,18; Mk 13,31; 2Pt 3,7; Jel 21,1

[9] Jel 19,7

[10] Ady Endre

[11] Tankcsapda