A ÉV ÉVKÖZI 30.
VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária
014. október 26.
A parancsok nélküli
ember
Olyan korban élünk, legalább is a mi európai kontinensünkön,
hogy demokrácia jelszó alatt nem kevesen parancsok és törvények nélkülinek
gondolják sokan magukat. Úgy gondolják
itt az öreg kontinensen, hogy aki nem liberális, azaz szabadelvű, az nem tart
lépést a fejlődéssel. Így ítélte meg az EU parlament egyik női képviselője
Magyarországot, mert elutasítja az egyneműek házasságát. Sokak felfogása
szerint a szabadelvű életszemléletnek kell uralnia a törvényhozást, a
gazdaságot, de még a magán életet is. Ennek egyik eleme, hogy az Istent, a
törvényeivel együtt úgy, ahogy van, el kell felejteni. Szomorú, de ez a
szemlélet uralja az Európai Unió döntéshozóinak egy jelentős részének a
gondolkodását.
Azt hirdetik, hogy a modern embernek mai idők alapelveihez
kell igazodni, mint a demokrácia, a tolerancia és az empátia.
A
demokrácia azt jelenti, hogy, hogy a
társadalmat érintő legfőbb kérdéseket közös döntés alapján szabályozzuk. A tolerancia annak elfogadása, hogy
létezik másfajta gondolkodás is, mint a miénk. Az empátia pedig azt, hogy, képes vagyok beleélni magam a mások
helyzetébe, át tudom érezni mások problémáját.
Ezekkel
önmagukban nincs is semmi baj, de mindegyikben lehet időzített bomba. A
demokráciának a rákfenéje a manipulhatóság, azaz egyfajta befolyáshatóság,
amelynek célja mások gondolkodásmódjának, szemléletének az átformálása, a
viselkedés, a cselekvés, az érzelmek áthangolása, megváltoztatása. Ennek
eszközei a hírközlő eszközök, az írott és elektronikus sajtó.
A
tolerancia, a másfajta gondolkodás, életstílus, kultúra elfogadása akkor
működik jól, ha az kölcsönös. Nem pedig azon elv szerint, hogy engem fogadjon
el mindenki, én meg azt fogadok el, akit akarok. Az empátiára, a beleérzés
másik gondjába, örömébe jó dolog, de sajnos erre igazában nagyon kevés ember
képes.
A
harmadik évezredre elérkezett ember, aki törekszik a parancsok nélküli éden
megvalósítására. Ebből az édenből száműzték az Istent, következésként a fő-
parancsot is, a „szeresd Uradat,
Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel.” A második parancs
helyett pedig, bevezették a kapcsolatrendszerünkbe a demokráciát, a toleranciát
és az empátiát. Csak az a baj, hogy ezt, afféle kis istenekként ezt nem kevesen
a maguk javára akarják kihasználni.
Vajon
ezek után van-e még értelme beszélni arról, amelyről az evangélium beszél, a fő
parancsolatról?
Maga
a kérdésfeltevés, „mester melyik a
főparancs”, más szellemi és vallási környezetben hangzott el akkor, mint ami
most van. Azok tették fel a kérdést Jézusnak, akik csapdába akarták őt csalni.
Rosszindulatú, agyafúrt vezetők kérdezték, az országszerte ismert, és elismert
prófétát. A kérdésfeltevők járatosak voltak az Írásokban. Összeszámolták, hogy
az Írásokban van 630 parancs, amelyeket valamiféle sorrendbe is állítottak,
amiről sokat vitatkoztak, melyik az legyen az első, a legfontosabb, amire a
többi épül.
Jézus
válasza nem új. Szeresd Uradat, Istenedet
szíved, lelked mélyéből, minden erőddel![1]
az ószövetségi szentírás, sorrendben az ötödik az un. Második
Törvénykönyvében, míg a „Szeresd embertársadat
úgy, mint magadat[2], az ószövetségi
szentírás 3. könyvében olvasható.
Jó
tudni, hogy amikor először hangzottak el, ill. leírták ezeket a prófétai
mondatokat, az örökkévalóságban élő Jézus, már ismerte azok teljes mélységét és
fontosságát, hiszen onnét, örökkévalóságból forrásoznak.
Jézus
pontosan tudta, hogy az Isten iránti szeretetnek nincs mértéke. Az Isten iránti
szeretet nem lehet kicentizni. Amint az anyai szeretetet sem lehet kicentizni.
Két szerelmes közötti szeretetet sem lehet kicentizni. Mindkettő az teljes
embert átjáró, átfogó magatartás. Nem tudjuk, hogy miért, de ilyen.
Isten
irántunk való szeretete végtelen. Isten nem a kalkuláció, a számítgatás Istene.
Az isteni szeretet logikája más, mint a számítgatás logikája. Mindenfajta
vallási magatartásunknak csak akkor van lelke, ha Isten iránti szeretetből
tesszük, és nem kötelességből.
Az embertárs iránti szeretet
mértéke az önmagam iránti szeretet,
leegyszerűsítve, amit nem akarok magamnak, ne tegyem másnak. Készülve erre a
szentbeszédre megtaláltam Sík Sándor piarista költő, író, esztéta egy érdekes
írását az önszeretetről. Ebben az önszeretet három fajtájáról írt.
Az ösztönös önszeretet. Ide tartozik az étel, ital,
pihenés, élvezet, egészség, a nemi ösztön, a birtoklás és a gyűjtés. Ösztönszerűen
megadom magamnak, amire szükségem van.
A szellemi önszeretet, amely a szellemi értékekre
vonatkozik. Ilyen pl. az emberi méltóság. Ennek hiánya, ha csak annak adjuk meg
az emberméltósághoz illő bánásmódot, aki mihozzánk hasonló. Amit Vörösmarty 1844-ben
Gondolatok a könyvtárban c. versében írt, sajnos még ma is igaz. „Még alig bír a föld egy zugot, ahol az
embert emberként becsülik”
A
szellemi önszeretet másik nagy értéke a szabadság. filozófusok, politikusok, erkölcsi
értékek tudói mind tisztában vannak a szabadság nagy, kívánatos emberi
értékével. De ha végignézünk a történelmen: a szabadságért mindig harcolni
kellett. Szabadságharcok, forradalmak állandóan ismétlődtek. S ha meg is
szerezte az ember a külső szabadságot, bizony a belső szabadság nem egyszer
hiányzott! Mert ugye nem vagyok szabad ember, ha rabja vagyok ösztöneimnek.
A
szellemi önszeretet értékeinek harmadik területe a kulturális javak a
művelődés, tudomány, művészet, társadalmi fejlődés, az igazságosság
érvényesülése, a technikai fejlődés, – vagyis mindaz, amit a szellem alkotott.
A csúcs a természetfölötti önszeretet. Vagyis szeretem önmagamban azt, amit
az Isten is szeret bennem.[3]
A természetfölötti önszeretet viszont az ösztönös és a szellemi önszeretetre
épül. Amikor ez a kettő a helyén van, akkor, és csak akkor beszélhetünk
természetfeletti önszeretetről.
A
természetfölötti önszeretet mélységeit már nem az ember jól felfogott érdeke,
hanem maga az Isten tárja fel.
Szent
János evangélista Jézus tanításának tanúja, a természetfölötti önszeretetet, a
mindennapi életre ezt így fordítja le: „Ha
valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug.
Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit
nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét
is.”[4]
Évszázadokkal
korábban a választott nép köreiben hangzott el az Isten szava Ozeás próféta ajkáról:
„irgalmasságot akarok, és nem áldozatot”.[5]
Az
irgalmasság a természetfeletti önszeretet alapja.
Az
irgalmasság erkölcsi erény, mely képessé tesz a segítségnyújtásra akkor is,
amikor az az igazságosság és a jog alapján az nem várható el. Az irgalmasság az erkölcsileg erősebb lehajlása a gyengébbhez. Társerénye a szolidaritás, a másik szenvedése és baja iránti részvét.[6]
Sajnos
mi emberek szeretjük az igaságot hangsúlyozni: nekem pedig igazam van!
Igazságunk tudatában mondunk, teszünk, döntünk. Jézus arra tanít, hogy Isten
gondolkodásában az irgalmasság mindig felülírja az igazságosságot. Az irgalmas
embert Jézus boldognak mondja “Boldogok
az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak”[7]. Nem tudom, kipróbálta-e már valaki
ezt? Ha még nem, sürgősen tegye meg. Érdemes.
Az
irgalom keresztény alapmagatartás,
a keresztény lét központja. A Szentírás gyakori figyelmeztetése az irgalomra,
mindig Isten irgalmára hivatkozik.
A
keresztény ember irgalmának alapja és példája Isten Jézus Krisztusban megelőlegezett szeretete. A Jézussal
találkozó ember megtapasztalja, hogy Isten elfogadja és szereti őt. A bűnösöknek,
akik a törvény alapján semmit sem remélhetnek Istentől, Isten irgalma az új
élet alapja.
Ha
önmagunkhoz irgalmasok vagyunk, akkor leszünk képesek másokhoz is irgalmas
lenni. József Attila Irgalom c. versének utolsó két sora:
„Amíg a világ ily veszett,
én irgalmas leszek magamhoz.”
Az
irgalom hiányából fakadó borzalmakat fogalmazza meg Lator László Se irgalom, se
akarat c. versében.
Hanyatt úszunk a szürke fényen,
se irgalom, se akarat.
Zuhog a szél, a ritka szél
az iszonyatos ég alatt.
Ezt
már én teszem hozzá: minél irgalmatlanabb lesz az ember önmagához és
embertársához, annál iszonyatosabb lesz az élet itt földön. Ez pedig senkinek
sem az érdeke.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése