Ettől kezdve semmi sem lesz már ugyanaz

A ÉV NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA

Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét

Szombathely – Kálvária 2020. 03.08.

Jézus tanításával sokan megismerkedtek és megismerkednek, de kinek-kinek mást és mást jelent Jézus személye. Vannak, akik Jézus személyét Buddha és Mohamed közé helyezik, esetleg egy sorba állítják őt néhány látnok és szektavezér személyével. Jézus személye azonban egyedi. Nem hasonlítható a közismert történelmi vallásalapítókhoz sem, mint pl. Buddha vagy Mohamed. Istennel, akit ő Atyának nevez mindennél sajátosabb a kapcsolata. Maga Jézus ezt az Atya és fiú kapcsolatának mondta.

Mindannyiunknak van valamilyen Jézus képe, ami, jó esetben, folyamatosan fejlődik, mélyül. Vallási élményeink szaporodásával, hitünk érlelődésével, Jézus személyének újabb és újabb vonásai világosodnak meg. Talán nekünk is megadatik az a kegyelem, hogy elérkezzünk hitünk Tábor hegyére, ahol valamilyen módon átéljük, amit átéltek Péter, Jakab és János a színeváltozás tapasztalatában. Ettől kezdve semmi sem lesz már ugyanaz. Sem isteni parancs, sem erény, sem bűn, sem világ, sem az életünk. Ahogyan az apostoloknak megváltoztatta életét ez az élmény, úgy a miénket is meg fogja változtatni, ha eddig még nem tette volna meg.

A nagyböjti készületnek tulajdonképpen az lenne a célja, hogy alakuljon, formálódjék, tisztuljon Jézus képünk. Ebben segít a mai evangélium, Urunk színeváltozásának természetfeletti eseménye, amely Jézus isteni dicsőségének felragyogása emberi testében még a feltámadás előtt a tábor hegyén. A Szentírás a színeváltozást nem Jézus Krisztus misztikus élményeként, hanem a tanítványoknak adott kinyilatkoztatásként írja le, amire később is örömmel emlékeznek vissza.[1] Ez jelzi azt is, hogy milyen mélyen nyomódott lelkükbe az élmény.

Ennek az eseménynek négy eleméről, a ragyogó fényről, Mózes és Illés megjelenéséről, a felhőről és az Atya szózatáról és a végkifejletről szeretnék ma néhány gondolatot megosztani.

Most ruhája izzón szertefénylett

Tündökletesen hónál fehérebb

Arca sugárzó tiszta tiszta fény lett

S alakját égi tűz verte ki

Fény az ősi kultúrák és vallások számára, az istenség kifejeződése, a víz mellett élet föltétele, a tudás és az értelem jelképe. Amikor a szentírásban a fényről olvasunk, nem fizikai értelemben vett fényről van szó. Az ószövetségi szentírásban olvassuk az Istenről „Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje.”[2] Az ószövetség bölcsességi könyveiben a fény azonos a bölcsességgel. A bölcsesség pedig az örök fény ragyogása „fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.”[3] Ez a soha ki nem alvó fény Jézusban testesült meg, aki joggal állíthatta magáról „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”[4] A Tábor hegyi jelentben Krisztus arcának ragyogása, ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény. [5]

Jelentős szerepe van a fénynek egyházunk liturgiájában és mindennapi vallási gyakorlatunkban is. Nagyszombat esti liturgia első része a fény ünnepe, amely kifejeződik a tűz megáldásával, a húsvéti gyertya meggyújtásával és a pap énekével, aki háromszor énekli „Krisztus világossága.” Amikor az elhunytakért imádkozunk, kérjük Isten, hogy „az örök világosság fényeskedjék nekik” A mennyei Jeruzsálem egyetlen fényforrása a Bárány lesz. „templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.[6] írta János evangélista a Jelenések Könyvében. Ezt a természetfeletti fényt tapasztalták meg az apostolok a Tábor hegyén.

A második eleme a jelenségnek Mózes és Illés, az ószövetség két oszlopa, megjelenése. Vendégek a választott nép történelmének a múltjából és az örökkévalóságból. A szentírás magyarázók úgy értelmezik, hogy a megjelenésük Jézus Krisztus messiási igazolása. Mózes képviseli a törvényt, az ószövetségi tanítást. Illés a képviseli a prófétákat, a Messiásra vonatkozó jövendöléseket. A velük való beszélgetés ténye és témája jelzi, hogy Jézus egész tevékenysége nem magányos vállalkozás, hanem mélyen gyökerezik Isten örök tervében. Személyében Isten embert megváltó örök terve teljesedik be.

A harmadik eleme a színeváltozásnak a felhő az általános vallástörténetben az istenség titokzatos megmutatkozásának jele, az ember számára megismerhetetlen világ fátyola. Az Ószövetségben Isten látható alakban való megjelenésénekek a kísérőjelensége. Az Újszövetségből egyet említek. Amikor Jézus földi küldetését befejezve visszatért az atyához, „felhő takarta őt el szemeik elől”.[7] Elfedte őt az a fátyol, amelyen emberi tekintet át nem hatolhat.

Még álltak

De dörrent a Hang s arcra estek

Mint golyótól találtak

S a világot belőlük

E Hang söpörte ki

A hang, amely ezt mondta ,,ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok''. Ezek a szavak szó szerint megtalálhatók az Ószövetségben. Mintegy igazolásul hangzik el az Atya ajkáról, hogy amit a régi próféták jövendöltek, az most beteljesedik. Izaiás prófétánál olvassuk az Úr szolgájáról szóló első énekben „Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.”[8] . Már az Egyiptomból való kivonulás után, a törvényadáskor elhangzik Mózes ajkáról „prófétát támaszt neked az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok.”[9]

Krisztus arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény,[10] sőt arra is, hogy ő az Emberfia, aki égi magasságokba emelkedik.[11] Annak ellenére, hogy Krisztus Jahve szolgájának útjára, a szenvedés útjára és nem pedig a győzelmes király útjára lép, ő az Isten Fia, a megígért próféta, akinek kijár az isteni dicsőség.[12]

Az apostolok pedig

Csak álltak ott és állva is

Félholtan hevertek

S aranyló ködbe távol

Állt a három sátor

Egy Moséhnak egy Illésnek

Egy Neki

Kit keresztre vertek.

És mi lett a végkifejlet?

Aztán menni kellett. Vissza

Le a völgybe

Hol minden törpe, emberi…[13]

Ahol „Az emberben, a szürke-szomorúban, Nem látjuk többé az Isten fiát.”[14]

De a végkifejlet mégsem ez, hanem a húsvét, az örök hajnal, amikor megtudták, kicsoda Krisztus, aki harmadnapon feltámadott.

---

[1] L. Mk 9,2-7; Mt 17,1-9; Lk 9,28-36; 2Pt 1,16-

[2] Hab 3,4

[3] Bölcs 7,10

[4] Jn 8,12

[5]V.ö. Dán 7,9; 10,5; ApCsel 1,20; Jel 3,4

[6] Jel 21,22-23

[7] ApCsel 1,9

[8] Iz 42,1

[9] MTörv 18,15

[10] V.ö. Dán 7,9; 10,5; ApCsel 1,20; Jel 3,4

[11] Dán 7,13

[12] V.ö. Magyar Katolikus Lexikon színeváltozás szócikk

[13] Puszta Sándor Színeváltozás

[14] Reményik Sándor Lefelé menet