B ÉV HÚSVÉT 7. VASÁRNAPJA, URUNK
MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPE
Szombathely-Kálvária, 2018. május 13-14.
Boruljon elé az ember, a virág, a fa,
legyezd Őt körül tavasz édes balzsama,
csókold fehér ruháját napfény, levegő,
mert mennybe szállt a feltámadt Üdvözítő![1]
Sajtóhír:
1961-ben először repült ember az űrbe, Gagarin személyében.
Évtizedekig tartotta magát legenda, hogy Gagarin odafent az űrben azt mondta: „Én nem látok innen semmilyen Istent.”
Az űrhajós egykori barátja, Valentin Petrov egy 2006-os interjújában azt
mondta, hogy voltaképpen a mondatot maga Hruscsov találta ki.[2]
Hittan sztori
Krisztus mennybemenetelét magyarázza az atya hittanórán. Az
atyát hallgatva, Pistike, aki már látott képeket a világűrben száguldó
űrhajókról, rögtön jelentkezett is, hogy
megkérdezze, és akkor most Jézus valamelyik bolygón van? És tessék mondani
atya, Jézus a fénysebességnél is gyorsabban száguldott az űrben? Mire az atya
csendesen hozzáfűzte, amikor Jézus a mennybe ment, nem űrutazásra indult, és emberi
eszközzel nem mérhető sebességével „száguldott”.
Hitbéli ismeretben járatlanok hajlamosak Jézus
mennybemenetelét a teremtett világon belüli eseményként értelmezni. Ezt a
logikát sugallja első olvasatra Lukács evangélista az apostolok cselekedeteiben,
aki így fogalmazott: a „szemük láttára
felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint
az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában.”[3] Lukács
evangélista Jézus mennybemenetelét, mint vizuális, vagyis mint szemmel látható
eseményt írta le. De nem is mondhatta el
másképpen, mint csak azzal a szókinccsel, amivel rendelkezett, ill. azzal az
irodalmi ismerettel, amivel legjobban ki tudta fejezni mondanivalóját.
Pedig milyen egyszerű
Hirtelen elszakadt
a földtől. Sehol nem volt.
Kéklő felhő alatt
átölelte a mennybolt.[4]
a földtől. Sehol nem volt.
Kéklő felhő alatt
átölelte a mennybolt.[4]
Lukácsnak, mint művelt, az Írásokon pallérozott elme előtt
bizonyára ott lebegett az a jelenet, amikor a Szövetség Istene, felhőben szállt
le a Sinai hegyre, felhőbe rejtőzve vette birtokba a vándorlás idején a szent
sátort és később a templomot is. A biblia embere számára, a felhő Isten
rejtekhelye. Isten nem a teremtett világban létezik, ezért az érzékeink számára
elérhetetlen. Egyedül a hitet befogadó értelem vallja létét és országát. A hit
pedig nem más, mint az Istentől jövő tanítás el és befogadása.
Aquinói Szent Tamás, a középkor filozófusa és hittudósa
Istenről „rejtőző istenség”-ről
beszél.[5]
Joggal, hiszen Isten léte és világa nem tapasztalati tény, hanem
kinyilatkoztatott igazság.
Ma arra emlékezünk, hogy Jézus, földi küldetését befejezve,
visszatért az Atyához. Ez az esemény éppen úgy, mint feltámadása misztérium,
vagyis kívül esik az emberi tapasztalat körén. Még nyilvános működése idején
előre jelezte, „én nem leszek mindig
veletek!”[6] Ugyanezt
mondta Mária Magdolnának feltámadásának a délelőttjén „felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a
ti Istenetekhez.”[7]
Máté evangélista leírása szerint egy ezzel ellentétesnek látszó kijelentést is
tett Jézus: „én veletek vagyok minden
napon a világ végezetéig.”[8]
Hogyan lehetséges ez, elment és mégis itt van? Talán egybe
esik a jelenléte és távolléte? Igen, valahogy így van.
Az egyház, az apostoli időktől kezdődően úgy éli meg, hogy
Jézus úgy van jelen, hogy távol van, és úgy van távol, hogy jelen van.[9]
Nehéz ezt megérteni? Nemcsak nehéz, de nem is lehet, csak hittel elfogadni.
A véges teremtett világban minden egyszerre csak egy helyen
lehet és egy időben történhet. Jézus mennybemenetele azonban nem a teremtett
világban megvalósuló távollét, mint amikor valaki elmegy valahonnét valahová.
Akkor nem itt van, hanem másutt. Jézusnak, a megtestesült, 33 évig valóságos
emberként földön élő második isteni személynek a tőlünk való távolléte a
feltámadással átalakult isteni távollétté, ami egészen más, mint a fizikai távollét.
Isten világában való jelenléte a teljes, a teremtett világban való jelenléte,
láthatatlan, csak a hit szemével látható.
Szemléletesen fogalmazott Anne Michaels kanadai író, költő: „Amikor egyedül vagy, a tengeren, a sarki
sötétben, egy távollét életben
tarthat. Akit szeretsz, karbantartja az elmédet.”[10] Ha
ezt a mennybe ment Jézusra vonatkoztatom, úgy is igaz: „Amikor egyedül vagy, a tengeren, a sarki sötétben, vagy átéled
emberléted legsűrűbb magányát, hited karbantartja nemcsak az elmédet, hanem az
életedet is.
Rejtőző Isten a mi Istenünk, tanítja a Biblia. „Isten azért rejtőzik, hogy keresésére
ösztökéljen”, mondja Ágoston. És hozzáteszi: „azért végtelen, hogy még akkor is tovább keressük, amikor már
megtaláltuk.”
Azt a másik világot, ahová Jézus ment azért is nehéz megértenünk,
mert a mi világunkban, amelyben élünk nem lehet messzire látni. Be vagyunk
zárva a tapasztalati világ lehetőségeiben. Ameddig a szemünk ellát, ameddig a
fülünk hallani tud, ameddig érzékeljük az ízeket, az illatokat, ameddig a
kezünk tapintani tud. Ebből kilépni a tudománynak sincs lehetősége. Ha nem
lenne hitünk, be lennék zárva valamiféle kijárat nélküli magányosságba.
Isten végtelen világára Jézus nyitotta meg az emberi elmét a
tanításával, és végül elment oda, amiről tanított. Elment abba a világba,
amiről szent Pál ezt írta „szem nem
látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta”. De ezt a világot Isten
azoknak készítette, akik őt szeretik.[11]
Mi emberek nem tehetünk mást, mint engedünk a felszólításnak
Boruljon elé az ember, a virág, a fa,
legyezd Őt körül tavasz édes balzsama,
csókold fehér ruháját napfény, levegő,
mert mennybe szállt a feltámadt Üdvözítő!
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése