B
ÉV ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP
Szombathely
– Kálvária
2015.
10. 10.
„Jó Mester, mit tegyek, hogy örököljem
az örök életet?” hallottuk a
beszélgetést indító kérdést. Álljunk is meg mindjárt. Mit érthetett a gazdag
ember az örök élet fogalma alatt? Két szó, örök és élet, a mindennapi
tapasztalat szerint nem összetartozó fogalmak. Mi az, hogy élet? A biológiai
folyamatok összessége? Mi az, hogy örök? A végtelenített időfolyam? Ebben a megfogalmazásban
az örök élet nem más, mint a jelen életünk végtelenített változata. Ez, pedig
mint a tapasztalatból tudjuk, nem lehetséges.
A mondásnak
igaza van, az élet él, és élni akar. Csakhogy ez nem a földi élet végtelenített
változata, hanem az újabb és újabb egyedek születésével megújuló élet. Ennek az
életnek mi magunk is a részesei vagyunk. Ha örök életről beszélünk, akkor egy
egészen más fajta életről lehet csak szó.
Az örök
életről nem az emberi tapasztaltból tudunk. Nem a tudósok, a filozófusok
kutatásain, vagy éppen a megfigyelésen alapuló tapasztalataiból. De nem is a
költők ihletett megfogalmazásaiból. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy van örök élet, amely szoros értelemben
Isten kezdet és vég nélküli, időtől független élete. A végtelen pillanat. „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi
szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.” [1] Olvassuk Pál apostolnak a
korinthusi közösséghez írt levelében.
Ugyancsak a
kinyilatkoztatás tárja fel nekünk, hogy az Isten az embert a saját örök
életében, léte teljességében akarja részesíteni. És, ami nagyon fontos, ez a
részesedés már itt a földön elkezdődik, odaát pedig kiteljesedik.
Az örök
életre való eljutás feltételeit a szentírásból tudjuk.
Az örök élet
elnyerésének a Jézus több lehetőségét is feltárta Jézus. „Aki hisz, annak
örök élete van.”[2]. „Aki eszi az emberfia testét és issza az ő
vérét annak örök élete van”,[3] mondta a Kafarnaumi beszédében. Más alkalommal
pedig azt tanította, hogy aki mindenét elhagyva követi Jézust „elnyeri az
örök életet”.[4] Az örök élet elnyerésének lehetőségét tárja fel
Jézus a mai evangéliumban is. Másutt, például, amikor a törvénytudó érdeklődik
az örök élet elnyerésének lehetőségei felől, azt Jézus az Isten és
emberszeretet kettős parancsában határozza meg.[5] Szent Pál szerint, aki Krisztusban keresztelkedik
meg, „annak jutalma az örök élet.”[6]
Melyikünk ne
szeretné, akik most itt együtt vagyunk, hogy elnyerjük az örök életet, és ez
által részesei legyünk Isten örök örömének.
Garrigou-Lagrange, domonkos szerzetes, hittudós, a
II. Vatikáni Zsinatot előkészítő teológusok egyike, rendkívül érdekes címet
adott egyik könyvének, egyetlen, ami tőle magyarul megjelent: A megkezdett
örökélet. Ebben kifejti, és teológiailag meg is alapozza, hogy az Isteni
élet már elkezdődött azokban, akik hisznek, akik újjá születtek vízből és
Szentlélekből. Nem gondolom, hogy most lenne itt az ideje, hogy ezt az alapos
teológiai fejtegetést felidézzem.
Megpróbálom közérthetőbb módon közelebb hozni az
Isten életében való részesedés csodálatos valóságát, egyetlen szempont alapján.
Úgy, hogy isteni
tulajdonság a mosoly. El nem tudnám képzelni, hogy a jó Isten haragos arccal
tekint az angyalokra és az üdvözültek seregére. Isten mosolya születésünktől
ott van az ajkunkon. Az alig néhány napja megszületett kisbaba már tud
mosolyogni. Apjára, anyjára, minden kedves arcra. A gyermek spontán teszi ezt.
Biztos vagyok abban, hogy minden mosolyban az Isten mosolyog ránk, s akik
tudnak mosolyogni, azokon átragyog a mennyország öröme.
Az Isten
mosolya az igazán tiszta belső örömből fakad és nem tévesztendő össze sem a
kárörvendő sátáni kacajjal, sem a gúnyos mosollyal.
Én
tükre vagyok minden mosolyoknak,
én
azért élek, hogy visszamosolyogjak
Mécs László
Simon András grafikus, egyvonalas rajzaihoz szokott
életbölcsességeket tartalmazó mondatot is mellékelni. az egyiken ez áll: A mosoly vidáman világító kis ablak a közöny
sötét éjszakájában.
Sokat foglalkozom lelkileg beteg emberekkel. Legtöbbjük
depressziós. Nem egyszer tapasztaltam, hogy a mosolynak gyógyító hatása van.
Ismeretlen szerző írta:
Mikor a lelkem
megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom
visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is
jobb kedvre derül.
Anthony Euwer[7]
Nem számít, ha rossz a napod,
Gyógyító erejű lesz mosolyod.
Koszorúként öleli körbe ajkad,
S így arcod többé meg nem
fagyhat.
Szent Kaluttai
Teréz anya, az általa alapított szerzetesközösség tagjainak a Szeretet
Misszionáriusainak, akik a szegények legszegényebbjeivel foglalkoztak, ezt
tanácsolta:
Nővérek, ne felejtsék, a béke egy
mosollyal kezdődik.
Bennünket sok
minden kihoz a sodrunkból, sok mindenen felháborodunk. Igaz, ettől még nem
oldódik meg semmi. És mit tesz az Isten. Kivár. Tudja, hogy előbb utóbb helyére
rendeződnek a dolgok. Erről szól egy vers, amely ismeretlen szerző műve.
Isten csak
mosolyog
Papucsokon,
Ripacsokon,
Minden okon, minden fokon
Isten mosolyog.
A vagyonon,
A díjakon,
Uborkafa lépcsőfokon,
Szent protekción;
Isten csak mosolyog.
Álszentek helyette fújnak,
Vélt palástja mögé bújnak;
Isten?
Mosolyog.
Van, aki kisajátítja,
Olyan is, aki tagadja;
Isten?
Mosolyog.
Lét örvényén,
Élet mélyén
Lidércfények éjszakáján
Igazság vékony sugara
Addig hunyorog;
Amíg bennünk és felettünk
Isten
Mosolyog.[8]
Isten mosolyából erő árad. Isten
rajtad, és rajtam keresztül is mosolyogni akar. Ettől lesz szebb és békésebb a
világ. A mennyország nyelve a mosoly. Itt kell kezdeni megtanulni, hogy
elnyerjük az örök életet, és ott otthon érezzük magunkat, mert megtanultuk az
ottani nyelvet, a mosolyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése