Translate

2015. október 10., szombat

"Én tükre vagyok minden mosolyoknak, én azért élek, hogy visszamosolyogjak" (Mécs L.)



B ÉV ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária
2015. 10. 10.



„Jó Mester, mit tegyek, hogy örököljem az örök életet?” hallottuk a beszélgetést indító kérdést. Álljunk is meg mindjárt. Mit érthetett a gazdag ember az örök élet fogalma alatt? Két szó, örök és élet, a mindennapi tapasztalat szerint nem összetartozó fogalmak. Mi az, hogy élet? A biológiai folyamatok összessége? Mi az, hogy örök? A végtelenített időfolyam? Ebben a megfogalmazásban az örök élet nem más, mint a jelen életünk végtelenített változata. Ez, pedig mint a tapasztalatból tudjuk, nem lehetséges.

A mondásnak igaza van, az élet él, és élni akar. Csakhogy ez nem a földi élet végtelenített változata, hanem az újabb és újabb egyedek születésével megújuló élet. Ennek az életnek mi magunk is a részesei vagyunk. Ha örök életről beszélünk, akkor egy egészen más fajta életről lehet csak szó.

Az örök életről nem az emberi tapasztaltból tudunk. Nem a tudósok, a filozófusok kutatásain, vagy éppen a megfigyelésen alapuló tapasztalataiból. De nem is a költők ihletett megfogalmazásaiból. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy van örök élet, amely szoros értelemben Isten kezdet és vég nélküli, időtől független élete. A végtelen pillanat. „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.[1] Olvassuk Pál apostolnak a korinthusi közösséghez írt levelében.

Ugyancsak a kinyilatkoztatás tárja fel nekünk, hogy az Isten az embert a saját örök életében, léte teljességében akarja részesíteni. És, ami nagyon fontos, ez a részesedés már itt a földön elkezdődik, odaát pedig kiteljesedik.

Az örök életre való eljutás feltételeit a szentírásból tudjuk.

Az örök élet elnyerésének a Jézus több lehetőségét is feltárta Jézus. „Aki hisz, annak örök élete van.”[2]. „Aki eszi az emberfia testét és issza az ő vérét annak örök élete van”,[3] mondta a Kafarnaumi beszédében. Más alkalommal pedig azt tanította, hogy aki mindenét elhagyva követi Jézust „elnyeri az örök életet”.[4] Az örök élet elnyerésének lehetőségét tárja fel Jézus a mai evangéliumban is. Másutt, például, amikor a törvénytudó érdeklődik az örök élet elnyerésének lehetőségei felől, azt Jézus az Isten és emberszeretet kettős parancsában határozza meg.[5] Szent Pál szerint, aki Krisztusban keresztelkedik meg, „annak jutalma az örök élet.”[6]

Melyikünk ne szeretné, akik most itt együtt vagyunk, hogy elnyerjük az örök életet, és ez által részesei legyünk Isten örök örömének.

Garrigou-Lagrange, domonkos szerzetes, hittudós, a II. Vatikáni Zsinatot előkészítő teológusok egyike, rendkívül érdekes címet adott egyik könyvének, egyetlen, ami tőle magyarul megjelent: A megkezdett örökélet. Ebben kifejti, és teológiailag meg is alapozza, hogy az Isteni élet már elkezdődött azokban, akik hisznek, akik újjá születtek vízből és Szentlélekből. Nem gondolom, hogy most lenne itt az ideje, hogy ezt az alapos teológiai fejtegetést felidézzem.
Megpróbálom közérthetőbb módon közelebb hozni az Isten életében való részesedés csodálatos valóságát, egyetlen szempont alapján.

Úgy, hogy isteni tulajdonság a mosoly. El nem tudnám képzelni, hogy a jó Isten haragos arccal tekint az angyalokra és az üdvözültek seregére. Isten mosolya születésünktől ott van az ajkunkon. Az alig néhány napja megszületett kisbaba már tud mosolyogni. Apjára, anyjára, minden kedves arcra. A gyermek spontán teszi ezt. Biztos vagyok abban, hogy minden mosolyban az Isten mosolyog ránk, s akik tudnak mosolyogni, azokon átragyog a mennyország öröme.

Az Isten mosolya az igazán tiszta belső örömből fakad és nem tévesztendő össze sem a kárörvendő sátáni kacajjal, sem a gúnyos mosollyal.

Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
Mécs László

Simon András grafikus, egyvonalas rajzaihoz szokott életbölcsességeket tartalmazó mondatot is mellékelni. az egyiken ez áll: A mosoly vidáman világító kis ablak a közöny sötét éjszakájában.

Sokat foglalkozom lelkileg beteg emberekkel. Legtöbbjük depressziós. Nem egyszer tapasztaltam, hogy a mosolynak gyógyító hatása van.



Ismeretlen szerző írta:

Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.

Anthony Euwer[7]

Nem számít, ha rossz a napod,
Gyógyító erejű lesz mosolyod.
Koszorúként öleli körbe ajkad,
S így arcod többé meg nem fagyhat.

Szent Kaluttai Teréz anya, az általa alapított szerzetesközösség tagjainak a Szeretet Misszionáriusainak, akik a szegények legszegényebbjeivel foglalkoztak, ezt tanácsolta:

Nővérek, ne felejtsék, a béke egy mosollyal kezdődik.

Bennünket sok minden kihoz a sodrunkból, sok mindenen felháborodunk. Igaz, ettől még nem oldódik meg semmi. És mit tesz az Isten. Kivár. Tudja, hogy előbb utóbb helyére rendeződnek a dolgok. Erről szól egy vers, amely ismeretlen szerző műve.

Isten csak mosolyog

Papucsokon,
Ripacsokon,
Minden okon, minden fokon
Isten mosolyog.
A vagyonon,
A díjakon,
Uborkafa lépcsőfokon,
Szent protekción;
Isten csak mosolyog.

Álszentek helyette fújnak,
Vélt palástja mögé bújnak;
Isten?
Mosolyog.

Van, aki kisajátítja,
Olyan is, aki tagadja;
Isten?
Mosolyog.
Lét örvényén,
Élet mélyén
Lidércfények éjszakáján
Igazság vékony sugara

Addig hunyorog;
Amíg bennünk és felettünk
Isten
Mosolyog.[8]

Isten mosolyából erő árad. Isten rajtad, és rajtam keresztül is mosolyogni akar. Ettől lesz szebb és békésebb a világ. A mennyország nyelve a mosoly. Itt kell kezdeni megtanulni, hogy elnyerjük az örök életet, és ott otthon érezzük magunkat, mert megtanultuk az ottani nyelvet, a mosolyt.



[1] 1 Kor 2, 9
[2] Jn 6, 40
[3] Jn 6, 54
[4] Mt 19, 29
[5] V.ö. Lk 10, 25 - 34
[6] Rom 6, 22
[7] Amerikai költő
[8] http://magyarparnasszus.hu/blog/isten-csak-mosolyog

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum