Szombathely – Kálvária 2015. 10. 04.
Nagyon nehéz a
mai evangélium témájával kapcsolatban oly módon okosat mondani, hogy az
elfogadható is legyen. Mert ugye az üzenet „amit
Isten egybe kötött, ember szét ne válassza!” Világos és egyértelmű. Kétezer
év óta ismétli ezt a mondatot a katolikus egyház igehirdetése. De az igét
hirdető akár hozzá is tehetné, „bocs! Nem
én találtam ki, Isten szava, azt pedig ember nem írhatja felül.”
Ez igaz,
csakhogy az élet olyan helyzeteket teremt újra és újra, amikor nem kevesen úgy
érzik: kegyetlen törvény ez. Két embert összebilincselni egy életre, amikor a
kezdeti, minden józan gondolkodást meggátló érzelmi vihar, nevezzük szerelemnek,
eltűnése után, egyszerre csak úgy érzik, ebből elég volt, nem bírjuk tovább
együtt. Manapság a megkötött házasságok nagyobb része felbomlik, a gyermek
pedig egészen váratlanul új apukákkal vagy anyukákkal találja magát szembe,
akikhez érzelmileg egyáltalán nem kötődik.
2012 őszén
megtartott püspöki szinódus fő témája is ez volt, és ez lesz a következő héten
megnyíló szinódusnak is. Mint ismeretes a püspöki szinódus intézménye a 2.
Vatikáni Zsinat egyik fontos eredménye volt. Ekkor ajánlották a zsinati atyák a
pápának, hogy időnként hívjon össze, egy, a világ katolicizmusát képviselő tanácsadó
testületet, megtárgyalandó a legégetőbb problémákat. Úgy tűnik, hogy jelen
pillanatban a katolikus egyház házasságról szóló tanítása az a nagyon is égető
probléma, amiről legfelsőbb szinten, a szentírásra épülő lelkipásztori
szeretettel, beszélni kell, és felelős döntéseket kell hozni.
A püspöki
szinódus fő témái:
·
Az elváltak és
újra házasodottak lelki gondozása, akik szeretnének szentségekhez járulni, de
állapotuk miatt nem tehetik.
·
A megromlott,
elhidegült házasságok problémájának a kezelése.
Mindeme jelenségek mögött emberek vannak, férfiak, nők és gyermekek, akik
tudva, vagy tudatlanul segítséget várnak, mert segítségre szorulnak.
Nagyon sokan érdeklődéssel várják, hogy mi lesz a holnap kezdődő pápai –
püspöki tanácskozás üzenete három hét múlva a keresztény világhoz.
Addig is, éppen
a mai evangélium kapcsán, mélyedjünk el egy kicsit a témában. Persze
mondhatnák, mit ért ehhez a pap, aki nem él házasságban? A kérdésfeltevés
jogos, csakhogy a papnak nem az a dolga, hogy a saját tapasztalatát megossza,
hanem az ide vonatkozó isteni üzenetet közvetítse és értelmezze. A lelkipásztor
olyan személy, akinek hivatásánál fogva fontos, a házasságra vonatkozó
kinyilatkoztatás hiteles értelmezése, lehetőségeihez és tudásához képest pedig a
segítés.
Akik szentségi házasságot kötnek, elhangzik ajkukról az eskü: „őt el nem hagyom, holtomiglan, holtáiglan,
semminemű viszontagságban. Isten engem úgy segéljen!” Olyasféle ez, mint
amikor, Kolumbusz felfedezve Amerikát, hamarosan megjelentek utána a spanyol
gyarmatosító hódítók. Ezek egyike volt Pizarró, aki, kikötve az új világ
partjain, fölgyújtatja a hajóit, jelezve, innét nincs visszaút. Talán maguk az
ifjú házasuk is az első idők mámora után úgy hallják tulajdon szavukat, a „holtomiglan, holtáiglan - t”, mint
valami távoli zárcsikordulást, becsukódott egy ajtó és vele az egyéni
szabadság…
Persze így is
lehet látni a házasságot. Csakhogy az ember nem az élő világ fejlődésének a
végterméke, hanem a teremtő képe – mása, akinek az egészséges fejlődése
érdekében a teremtőnek konkrét, és határozott elképzelései vannak. Például ez „elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test
lesz.”
Igaz, hogy az
idők folyamán, többnyire az ember önzése okán eltorzult ez a teremtői elgondolás.
Amikor Jézusnak feltették a kérdést, a csapdába csalás szándékával, „szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?’’,
ő nem veszi be a csalit. A Jézus korabeli zsidóságban ugyanis szinte valamennyi
házasságot fel lehetett bontani, a válást pedig törvény szabályozta. A vita
azon volt, milyen tények alapján lehet ezt megtenni. Ebben a vitában Jézus nem foglal
állást.
Sőt, mi több, a kérdésfeltevéssel törvénysértésbe szerették
volna beleráncigálni. Nevezetesen abba, hogy a Mózes által megengedett váló
levél, azaz válás – engedélyezésével ellentétes álláspontot képviseljen,[1] vagy
ha ez nem sikerül, akkor abba akarták becsalogatni, hogy liberális módon
megengedje a válást. Jézus azonban most is kikerülte a csapdákat egy egészen
eredeti válasszal, amikor azt állítja, hogy a teremtés eredeti állapotát kell
visszaállítani.
XVI. Benedek pápa még mint bíboros ezzel kapcsolatban így
fogalmazott: „az ősrégivel az őseredetit
állítja szembe.” Az ősrégi a mózesi törvény, az őseredeti pedig az Isten
elgondolása. Jogszabály helyett a biblia első fejezeteire utal.
Valahogy úgy, mint amikor Henry Ford 50. házassági
évfordulóján valaki megkérdezte a neves férfiútól, hogy mi a titka anyagi
sikerének és boldogságának. Az autógyáros Ford így válaszolt: „ragaszkodom egy modellhez!” Értette ezt
az autóira, meg a házasságára. Jézus is ragaszkodott egy modellhez, a teremtő
örök elgondolásához, és nem kívánja az eltorzult állapotot törvényesíti.
„A teremtés kezdetén Isten férfivá és nővé teremtette őket”, idézi
Jézus a teremtéstörténetből. „Ezért az
ember elhagyja apját és anyját – folytatja a Paradicsom-elbeszélés
mondatával – feleségéhez ragaszkodik, és
ketten egy testté lesznek.”
Ez utóbbi
mondat a bibliai fogalmakat ismerő ember számára nemcsak a férfi és nő testi
egyesülését jelenti, hanem annál sokkal többet. A test a héber nyelvben az
embert jelenti. Az egész szókapcsolatot bátran fordíthatjuk tehát így: eggyé
lesznek fizikailag, érzelmileg, szellemiekben és lelkiekben. Erre utal Jézus
szava is: „amit Isten egybekötött, ember
szét ne válassza.”
Szigorít Jézus
az Ószövetség törvényén? Inkább tisztázza azt, és kiemeli, hogy mire
teremtetett az ember. Egész lényét és egész életét átfogó odaadásra, a szeretetre,
amellyel elfogadja a másik embert, föltétel nélkül, sorsának kockázataival
együtt. Arra, hogy eggyé válva, ne legyen külön sorsuk, hanem csak egy.
Jézus nem
valami új, és nehéz parancsként fogalmazza meg az „ember el ne válassza” törvényét. Hanem azt akarja, hogy az
evangélium fénye megtisztítsa az embert minden történelmi eszme hordalékától és
előragyogjon a teremtő eredeti rendelése. Ezért is mondta „szívük keménysége” miatt volt eddig másképpen, azért kerülhetett
sor ideiglenes megoldásokra. A „szív
keménysége” kifejezés az ószövetségben az Istennel való szembehelyezkedés
szinonimája. Most Jézus újra fogalmazza az eredeti paradicsomi programot, de nem,
mint keményebb parancsot, hanem, mint az ember teljes boldogságát célként
kitűző isteni szándékot.
Nem naivság
mindez? Jézus jól tudta, hogy milyen szakadékok támadhatnak két összetartozó
ember között is. Az „eggyé lesznek”
programját nem olyan áron kívánja megvalósítani, hogy a két összetartozó ember
közül az egyik csak árnyék legyen a másik mellett. Isten terve szerint a
házasságban teljes értékű szerepe van a férfinak és a nőnek is. Egyik sem
fölöttese a másiknak. Egyenlő értékű társak. A házastársi szeretetnek
eltorzulása, ha a békesség kedvéért bármelyikük „föladná” önmagát.
Házasságot
kötni annyi, mint elfogadni egymást, egyesülni egymással a lét három szintjén:
a fizikai, érzelmi és lelki szinten. Tárgyakat lehet ideiglenes birtokba venni,
vagy éppen adni, venni, házastársat csak viszont egy egész életre szólóan.
Ha egy férfi,
vagy egy nő, csak a másik testével köt házasságot, természetszerű, hogy
rövidesen egy másikat kíván meg. Ha csak érzelmi szinten kötődnek egymáshoz a
párok, akkor az érzelmek természete okán, azok előbb utóbb, mint az elem,
lemerülnek és a két ember elhidegül egymástól. A „ketten egy testté lesznek” bibliai szó a teljes, érzelmi, szellemi
és lelki közösséget jelenti.
Még egy fontos
megjegyzés! Mint az életben mindent, a cipőt, az autót, a lakást, a ruhát, a
hajat gondozni kell, éppen úgy gondozni kell minden emberi kapcsolatot,
közöttük legszebbet, a házastársi is. Ha nem gondozzák, elsivárosodik. A
gondozás pedig mindig két ember feladata.
Ha beteg
vagyok, orvoshoz megyek. Ha beteg a házasság, „házasság orvoshoz” orvoshoz kell menni. Ahhoz, aki segíteni tud. El
lehet menni a lelki atyához. Ha tud segít, ha nem tovább küldi. El lehet menni
a pszichológushoz, de lehet, hogy ő sem tud segíteni, el lehet menni házasság
terapeutához. Tudni kell, hogy a gyógyulás, mint mindig, most is három tényezőn
múlik: az orvoson, jó Istenen és a betegnek e kettővel való együtt működésén.
Végül néhány
gyakorlati tanács. Mindegyiket Ferenc pápa mondta.
„Vannak olyan esetek, amikor
elkerülhetetlen a válás. Néha szükséges annak érdekében, hogy a gyengébbik nem,
vagy a kisgyermek ne sérüljön tovább az arrogancia, erőszak, megalázás,
kizsákmányolás vagy akár a közöny miatt.”
Három szó nagyon sokat segít a házaséletben.
(...) Három szó, amelyet mindig mondani kell otthon: "kérem; köszönöm;
bocsánat".
„A házasságban mindig veszekednek.
Egyes esetekben még a tányérok is repülnek. Ti most nevettek, de ez az igazság.
Azonban nem kell ezért szomorkodnunk. Ilyen az emberi lét. Titka azonban az,
hogy a szeretet erősebb annál a pillanatnál, amikor veszekszünk. Ezért
tanácsolom mindig a házaspároknak, hogy amikor veszekednek, soha ne fejezzék be
a napot kibékülés nélkül. Mindig béküljenek ki! Elég egy kis gesztus, egy
simogatás, egy köszönés, és másnap újra kezdődik a házasélet.”
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése