Translate

2015. október 3., szombat

"A házaspárok amikor veszekednek, soha ne fejezzék be a napot kibékülés nélkül" (Ferenc pápa)



B ÉV ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP     
Szombathely – Kálvária 2015. 10. 04.

Nagyon nehéz a mai evangélium témájával kapcsolatban oly módon okosat mondani, hogy az elfogadható is legyen. Mert ugye az üzenet „amit Isten egybe kötött, ember szét ne válassza!” Világos és egyértelmű. Kétezer év óta ismétli ezt a mondatot a katolikus egyház igehirdetése. De az igét hirdető akár hozzá is tehetné, „bocs! Nem én találtam ki, Isten szava, azt pedig ember nem írhatja felül.”

Ez igaz, csakhogy az élet olyan helyzeteket teremt újra és újra, amikor nem kevesen úgy érzik: kegyetlen törvény ez. Két embert összebilincselni egy életre, amikor a kezdeti, minden józan gondolkodást meggátló érzelmi vihar, nevezzük szerelemnek, eltűnése után, egyszerre csak úgy érzik, ebből elég volt, nem bírjuk tovább együtt. Manapság a megkötött házasságok nagyobb része felbomlik, a gyermek pedig egészen váratlanul új apukákkal vagy anyukákkal találja magát szembe, akikhez érzelmileg egyáltalán nem kötődik.

2012 őszén megtartott püspöki szinódus fő témája is ez volt, és ez lesz a következő héten megnyíló szinódusnak is. Mint ismeretes a püspöki szinódus intézménye a 2. Vatikáni Zsinat egyik fontos eredménye volt. Ekkor ajánlották a zsinati atyák a pápának, hogy időnként hívjon össze, egy, a világ katolicizmusát képviselő tanácsadó testületet, megtárgyalandó a legégetőbb problémákat. Úgy tűnik, hogy jelen pillanatban a katolikus egyház házasságról szóló tanítása az a nagyon is égető probléma, amiről legfelsőbb szinten, a szentírásra épülő lelkipásztori szeretettel, beszélni kell, és felelős döntéseket kell hozni.

A püspöki szinódus fő témái:
·         Az elváltak és újra házasodottak lelki gondozása, akik szeretnének szentségekhez járulni, de állapotuk miatt nem tehetik.
·         A megromlott, elhidegült házasságok problémájának a kezelése.

Mindeme jelenségek mögött emberek vannak, férfiak, nők és gyermekek, akik tudva, vagy tudatlanul segítséget várnak, mert segítségre szorulnak.
Nagyon sokan érdeklődéssel várják, hogy mi lesz a holnap kezdődő pápai – püspöki tanácskozás üzenete három hét múlva a keresztény világhoz.

Addig is, éppen a mai evangélium kapcsán, mélyedjünk el egy kicsit a témában. Persze mondhatnák, mit ért ehhez a pap, aki nem él házasságban? A kérdésfeltevés jogos, csakhogy a papnak nem az a dolga, hogy a saját tapasztalatát megossza, hanem az ide vonatkozó isteni üzenetet közvetítse és értelmezze. A lelkipásztor olyan személy, akinek hivatásánál fogva fontos, a házasságra vonatkozó kinyilatkoztatás hiteles értelmezése, lehetőségeihez és tudásához képest pedig a segítés.

Akik szentségi házasságot kötnek, elhangzik ajkukról az eskü: „őt el nem hagyom, holtomiglan, holtáiglan, semminemű viszontagságban. Isten engem úgy segéljen!” Olyasféle ez, mint amikor, Kolumbusz felfedezve Amerikát, hamarosan megjelentek utána a spanyol gyarmatosító hódítók. Ezek egyike volt Pizarró, aki, kikötve az új világ partjain, fölgyújtatja a hajóit, jelezve, innét nincs visszaút. Talán maguk az ifjú házasuk is az első idők mámora után úgy hallják tulajdon szavukat, a „holtomiglan, holtáiglan - t”, mint valami távoli zárcsikordulást, becsukódott egy ajtó és vele az egyéni szabadság…

Persze így is lehet látni a házasságot. Csakhogy az ember nem az élő világ fejlődésének a végterméke, hanem a teremtő képe – mása, akinek az egészséges fejlődése érdekében a teremtőnek konkrét, és határozott elképzelései vannak. Például ez „elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.”

Igaz, hogy az idők folyamán, többnyire az ember önzése okán eltorzult ez a teremtői elgondolás. Amikor Jézusnak feltették a kérdést, a csapdába csalás szándékával, „szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?’’, ő nem veszi be a csalit. A Jézus korabeli zsidóságban ugyanis szinte valamennyi házasságot fel lehetett bontani, a válást pedig törvény szabályozta. A vita azon volt, milyen tények alapján lehet ezt megtenni. Ebben a vitában Jézus nem foglal állást.

Sőt, mi több, a kérdésfeltevéssel törvénysértésbe szerették volna beleráncigálni. Nevezetesen abba, hogy a Mózes által megengedett váló levél, azaz válás – engedélyezésével ellentétes álláspontot képviseljen,[1] vagy ha ez nem sikerül, akkor abba akarták becsalogatni, hogy liberális módon megengedje a válást. Jézus azonban most is kikerülte a csapdákat egy egészen eredeti válasszal, amikor azt állítja, hogy a teremtés eredeti állapotát kell visszaállítani.

XVI. Benedek pápa még mint bíboros ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „az ősrégivel az őseredetit állítja szembe.” Az ősrégi a mózesi törvény, az őseredeti pedig az Isten elgondolása. Jogszabály helyett a biblia első fejezeteire utal.

Valahogy úgy, mint amikor Henry Ford 50. házassági évfordulóján valaki megkérdezte a neves férfiútól, hogy mi a titka anyagi sikerének és boldogságának. Az autógyáros Ford így válaszolt: „ragaszkodom egy modellhez!” Értette ezt az autóira, meg a házasságára. Jézus is ragaszkodott egy modellhez, a teremtő örök elgondolásához, és nem kívánja az eltorzult állapotot törvényesíti.

A teremtés kezdetén Isten férfivá és nővé teremtette őket”, idézi Jézus a teremtéstörténetből. „Ezért az ember elhagyja apját és anyját – folytatja a Paradicsom-elbeszélés mondatával – feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek.

Ez utóbbi mondat a bibliai fogalmakat ismerő ember számára nemcsak a férfi és nő testi egyesülését jelenti, hanem annál sokkal többet. A test a héber nyelvben az embert jelenti. Az egész szókapcsolatot bátran fordíthatjuk tehát így: eggyé lesznek fizikailag, érzelmileg, szellemiekben és lelkiekben. Erre utal Jézus szava is: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.

Szigorít Jézus az Ószövetség törvényén? Inkább tisztázza azt, és kiemeli, hogy mire teremtetett az ember. Egész lényét és egész életét átfogó odaadásra, a szeretetre, amellyel elfogadja a másik embert, föltétel nélkül, sorsának kockázataival együtt. Arra, hogy eggyé válva, ne legyen külön sorsuk, hanem csak egy.

Jézus nem valami új, és nehéz parancsként fogalmazza meg az „ember el ne válassza” törvényét. Hanem azt akarja, hogy az evangélium fénye megtisztítsa az embert minden történelmi eszme hordalékától és előragyogjon a teremtő eredeti rendelése. Ezért is mondta „szívük keménysége” miatt volt eddig másképpen, azért kerülhetett sor ideiglenes megoldásokra. A „szív keménysége” kifejezés az ószövetségben az Istennel való szembehelyezkedés szinonimája. Most Jézus újra fogalmazza az eredeti paradicsomi programot, de nem, mint keményebb parancsot, hanem, mint az ember teljes boldogságát célként kitűző isteni szándékot.

Nem naivság mindez? Jézus jól tudta, hogy milyen szakadékok támadhatnak két összetartozó ember között is. Az „eggyé lesznek” programját nem olyan áron kívánja megvalósítani, hogy a két összetartozó ember közül az egyik csak árnyék legyen a másik mellett. Isten terve szerint a házasságban teljes értékű szerepe van a férfinak és a nőnek is. Egyik sem fölöttese a másiknak. Egyenlő értékű társak. A házastársi szeretetnek eltorzulása, ha a békesség kedvéért bármelyikük „föladná” önmagát.

Házasságot kötni annyi, mint elfogadni egymást, egyesülni egymással a lét három szintjén: a fizikai, érzelmi és lelki szinten. Tárgyakat lehet ideiglenes birtokba venni, vagy éppen adni, venni, házastársat csak viszont egy egész életre szólóan.

Ha egy férfi, vagy egy nő, csak a másik testével köt házasságot, természetszerű, hogy rövidesen egy másikat kíván meg. Ha csak érzelmi szinten kötődnek egymáshoz a párok, akkor az érzelmek természete okán, azok előbb utóbb, mint az elem, lemerülnek és a két ember elhidegül egymástól. A „ketten egy testté lesznek” bibliai szó a teljes, érzelmi, szellemi és lelki közösséget jelenti.

Még egy fontos megjegyzés! Mint az életben mindent, a cipőt, az autót, a lakást, a ruhát, a hajat gondozni kell, éppen úgy gondozni kell minden emberi kapcsolatot, közöttük legszebbet, a házastársi is. Ha nem gondozzák, elsivárosodik. A gondozás pedig mindig két ember feladata.

Ha beteg vagyok, orvoshoz megyek. Ha beteg a házasság, „házasság orvoshoz” orvoshoz kell menni. Ahhoz, aki segíteni tud. El lehet menni a lelki atyához. Ha tud segít, ha nem tovább küldi. El lehet menni a pszichológushoz, de lehet, hogy ő sem tud segíteni, el lehet menni házasság terapeutához. Tudni kell, hogy a gyógyulás, mint mindig, most is három tényezőn múlik: az orvoson, jó Istenen és a betegnek e kettővel való együtt működésén.

Végül néhány gyakorlati tanács. Mindegyiket Ferenc pápa mondta.

„Vannak olyan esetek, amikor elkerülhetetlen a válás. Néha szükséges annak érdekében, hogy a gyengébbik nem, vagy a kisgyermek ne sérüljön tovább az arrogancia, erőszak, megalázás, kizsákmányolás vagy akár a közöny miatt.”

Három szó nagyon sokat segít a házaséletben. (...) Három szó, amelyet mindig mondani kell otthon: "kérem; köszönöm; bocsánat".

„A házasságban mindig veszekednek. Egyes esetekben még a tányérok is repülnek. Ti most nevettek, de ez az igazság. Azonban nem kell ezért szomorkodnunk. Ilyen az emberi lét. Titka azonban az, hogy a szeretet erősebb annál a pillanatnál, amikor veszekszünk. Ezért tanácsolom mindig a házaspároknak, hogy amikor veszekednek, soha ne fejezzék be a napot kibékülés nélkül. Mindig béküljenek ki! Elég egy kis gesztus, egy simogatás, egy köszönés, és másnap újra kezdődik a házasélet.”

okéatya


[1] vö. MTörv 24,1-4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum