"Égi dimenziók, örök arányok Isten diktálta, ember-írta Könyve"

SZENTÍRÁS VASÁRNAPJA

Szombathely – Kálvária 2015. szeptember 26.

Az év minden vasárnapján és ünnepén a bibliának egy-egy tanításában, üzenetében próbálunk elmélyedni, hogy az közelebb kerüljön mindannyiunk értelméhez és szívéhez. Illő, hogy ma, SZENTÍRÁS VASÁRNAPJÁN magáról a könyvről, a bibliáról beszéljek.

Az ünnep eredetéről

A Katolikus Egyházban szeptember utolsó vasárnapja sajátos ünnep, a Szentírás vasárnapja. Ezen a napon a hívek közössége fokozott figyelemmel és tisztelettel fordul a Biblia felé, ünnepli azt a tényt, hogy a zsidóság nagyjai írásba foglalták történelmüket és prófétáik jövendöléseit, az apostolok és evangélisták pedig Jézus történetét, tanítását, az ősegyház igehirdetését.

Ez az ünnep új keletű a Katolikus Egyházban. A II. Vatikáni Zsinat (1962 – 65) alkalmával történt először, hogy a világ püspökei a Szent Péter-bazilikában a zsinat ideje alatt, nap, mint nap, ünnepélyes kihelyezték, és ez által a tanácskozások középpontjába állították a Bibliát. Ezen a zsinaton a főpapok testülete messzemenően új szellemű határozatot fogadott el a Bibliáról (Dei Verbum), amely többek között arra szólítja fel a katolikusokat, hogy rendszeresen olvassák a Szentírást.

A Vatikáni Zsinat rendelkezései nyomán született meg az új ünnep, a szentírásvasárnap, amelynek megtartását a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az elsők között rendelte el. Kezdetben nagyböjt egyik vasárnapján ünnepelték, később azonban áthelyezték szeptember utolsó vasárnapjára, tekintettel arra, hogy szeptember 30-án ünnepli az Egyház a nagy bibliafordító, Szent Jeromos[1] ünnepét. Ő volt az aki a görög nyelvű teljes bibliát lefordította latinra.

Általános adatok a bibliáról

A biblia szó az ógörög biblion többes száma, jelentése „könyvek”.

Megírásának időpontja Kr. e. 2. évezred – Kr. u. 1. század

Nyelv        e héber, arámi, és ógörög

Témaköre a zsidó- és keresztény vallás tanításai, amelyben Isten önmagáról való kinyilatkoztatását látja. 

Tulajdonképpen könyvgyűjtemény, amelynek részei       Ószövetség 45 könyve, és az Újszövetség 27 könyve. Az első teljesen magyar nyelvre fordított biblia a VIZSOJI BIBLIA volt, amelyet Károlyi Gáspár fordított le. Kiadási éve 1590.

A héber biblia azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek.

A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról tanúskodnak, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre, és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre.

A bibliába tartozó könyveket külön szabályrend, az un. kánon határozza meg, ami a szentírástudományban a sugalmazott könyvek jegyzéke.

Vallomások a bibliáról

Szent Ágoston[2] filozófus, teológus, Hippó püspöke

“… Ez a könyv soha be nem csukódik, ez az írás soha fel nem göngyölődik … A Szentírást a lent lakó emberi nem gyöngesége fölé rendelted, hogy legyen mire föltekintenie, s megismernie könyörületességedet, amely az idők beláthatatlan folyamán keresztül folyton tanúságot tesz rólad, az időknek is alkotómesteréről. … Igéd hirdetői átköltöznek e világból a másikba, Írásod ellenben a világ végezetéig minden nép kincse marad…”

Blaise Pascal[3], francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus

„Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk mi az életünk, mi a halálunk, mi az Isten, és mik vagyunk mi magunk. Így a Szentírás nélkül, melynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit, és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűrzavart látunk.

George Washington[4] az Amerikai Egyesült Államok első elnöke:

„Lehetetlen a világot Isten és a Biblia nélkül jól kormányozni.”

Bárcsak így gondolnák a mai politikusok is!

Mihail Vaszikjevics Lomonoszov[5] orosz fizikus, kémikus, prózaíró és költő:

„A Teremtő az emberi fajnak két könyvet adott: az egyikben fenségét jelentette ki, a másikban akaratát. Az első a látható világ, melyet Ő úgy teremtett, hogy az ember szemlélve az Ő teremtésében uralkodó nagyságot, szépséget és harmóniát, felismerhesse Isten mindenhatóságát. A második könyv a Szentírás.”

Móricz Zsigmond [6], író, újságíró:

„Újjászületésre van szükség... És ennek az újjászületésnek újra csak a Biblia lesz a forrása és keresztvize. Ha lesz, aki fel tudja olvasni a

világnak az igazság tiszta fölfogásával: akkor megszületik az új, eleven élő hit, mely lélekben és igazságban megtalálja a mindent megmagyarázó és harmóniába hozó világfölfogást.”

Ady Endre[7] költő publicista

„Nagyon korán kezdtem olvasni, nagyon sokat olvastam, sokáig nem válogattam az olvasnivalók között… Állandó olvasmányom voltaképpen nincs is más, mint a Biblia, de vissza-visszatérő olvasmányaim szép számúak…”

Túrmezei Erzsébet[8] költő

"Legyőzhetetlen!

Égi dimenziók, örök arányok

Isten diktálta, ember-írta Könyve!

Küzdünk ellened porszemek, parányok...

taposunk vérbe, sárba, könnybe,

és nem bírunk veled.

Te élsz korok felett és föld felett."

okéatya

---

[1] 347 – 420

[2] 354 – 430 Szent Ágoston vallomásai (XIII. könyv, XV. fejezet. 3.) Fordította: Dr. Vass József

[3] 1623 – 1662 Blaise Pascal: Gondolatok - 548. töredék

[4] 1733 - 1799 Halley’s Bible Handbook, 18. o.

[5] 1711 – 1765 Idézi: Vladimir Vukanovic: Tudomány és hit, 9.o.

Fordította: Regéczy Nagy László és Dr. Gegus Ernő

[6] 1879 – 1942 Móricz Zsigmond: A Biblia

[7] 1977 - 1919 Könyvek könyve 87 magyar író, tudós, művész, közéleti ember vallomása kedves olvasmányairól. Szerkesztette és a bevezetést írt hozzá

 Kőhalmi Béla

[8] 1912 – 2000 A könyvek könyvének csodálata (versrészlet)