"Tömeg, egyforma mindig, bárhogy nevezzenek"

B ÉV ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP

Szombathely – Kálvária 2015. július 19.

„Látta a nagy tömeget…”[1] írta Márk evangélista, arról a helyzetről, amikor Jézus magányos helyre visszavonulva ki akarta értékelni apostolaival az első missziós útjukat, kimondva örömeiket, kudarcaikat. Ehelyett, azon a csendes helyen szembe találta magát a tömeggel. Erről a kis epizódról jutott eszembe, hogy elgondolkodjak a témáról, hogyan is viszonyult Jézus a tömeghez.

„A tömeg, járó erdő rengeteg”, írta József Attila a Tömeg című versében.

A mai evangélium olvastán jutott eszembe a múlt század 30-as éveiben megjelent José ORTEGA y Gasset spanyol filozófus könyve A tömegek lázadása. Könyvében a tömeget, mint a modern civilizáció főszereplőjét és élősdijét mutatta be. Ortega szerint "Európa erkölcs nélkül maradt", mert a tömegember vette át az uralmat, amely "semmiféle erkölcsnek nem akarja alávetni magát". A fogyasztói társadalom első víziója ez, amelyben a "tömeg a kultúra, a civilizáció alkotta helyet foglalja el"

Barbara Demick amerikai újságíró szerint, „a hisztéria és a tömeg együtt halálos kombinációt alkot”. A tömegben erő van, amely mint gátja szakadt áradat pusztít és rombol. Tömegek indították el a 20. század diktatúráit, Oroszországban a kommunizmust, Olaszországban a fasizmust, Németországban a nácizmust. Nyomukban járt a halál, a pusztulás, a nyomor… Találóan írta erről a jelenségről Szentmihályi Szabó Péter író, költő, műfordító

„Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavamat elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.”

A tömeg ugyanakkor új lehetőségeket is teremthet. Mint pl. történelmünkben a 48-as és az 56-os forradalmakat és szabadságharcokat kirobbantó tömegek. Ma már számos vonatkozásban beszélünk a tömegről, mint pl. a politikusok tömegbázisa, tömegtermelés, tömegétkeztetés, tömeghisztéria, információ tömeg stb.

A tömeg igen nagy hatással tud lenni, ami lehet jó, és rossz is. Számomra a kérdés: hogyan kezelte Jézus a tömeget? Hatása alá került, avagy megőrizve önállóságát és függetlenségét, ki tudta-e vonni magát a tömeghatás alól? A kérdés tisztázása, ha Jézus nyomában akarunk járni minden Krisztust követő számára fontos, mivel akarva akaratlanul fenn áll veszélye annak, hogy a tömeghatás alá kerülünk, és elveszítjük önálló döntési képességünket.

Jézus nyilvános működése során számtalan esetben szembesült a tömeggel, amely egyrészt nem volt számszerűsíthető, másrészt rendszerint más és más természetű volt.

Volt, amikor a tömeg láttára fölment a helyre és tanítani kezdett. Így kezdődik a hegyi beszéd leírása.[2] Máskor bárkába szállt, és onnét tanított.[3] Leglátványosabban, és minden valószínűség szerint a legnagyobb számú tömeggel jeruzsálemi bevonulásakor találkozik. Ez a tömeg hozsannázik, köpenyeket és pálmaágakat terít elébe az úton.[4] A vérfolyásos asszony meggyógyításakor bár tömeg tolong körülötte, Jézus mégis megérzi azt, aki hittel érintette meg őt. Gyógyításai kapcsán mindig tömeg verődik össze, de ez a helységtől függően lehet 30 – 40, vagy akár több ezer fő is. Ugyancsak tömeggel szembesül Jézus elítélése kapcsán is, amely Barabásnak szabadulást, neki pedig halált üvölt.[5]

Ámbár Jézus sok esetben vonz magához tömegeket, de soha sem a tömeg miatt cselekszik valamit. Ami fontos, soha sem a tömeg miatt cselekszik valamit és egyáltalán nem keresi a tömeg kegyét. A szenzációra éhes tömeget pedig igyekszik elkerülni. Ámbár mindig pontosan érzékeli a tömeg hangulatát, de a tömeg akarata soha sem változtatja meg a szándékát.

A tömeg, szociológiai értelemben a személyek szervezetlen, esetlegesen összeálló sokasága, amelynek tagjai közös érzületűek és rendszerint térben is együtt vannak. Ma már beszélhetünk, un. virtuális térben, pl. a facebook-on létre hozott tömegekről is.

Tömegek ma is keletkeznek és elmúlnak, de nem annyira Jézus körül. A tömegek politikát csinálnak, gondoljunk Csaucseszku leváltására, az egyiptomi és az ukrajnai eseményekre, amelyek az adott helyett megfordították a politika menetét.

Ma a divat, a televíziók, az írott és elektronikus média, a tömegtermelés a tömegízlést akarják kielégíteni, mert, hogy ebből van sokaknak busás bevételük. Emellett a tömegszórakoztatás, és a tömegtájékoztatás szinte mágikus hatalom lett.

Valójában a tömeg mindig ugyanazt akarja, ahogyan egykor a római birodalomban mondták: „panem et cercenses”, magyarul enni, jól élni és szórakozni. De ma már ezt is sokféleképpen akarja.

Csak itt, a mai evangéliumban hallott történetben olvassuk, hogy „megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül”.[6] Látja rajtuk, hogy ez istenváró tömeg, hogy ki van éhezve a jó szóra. Ez a világ Isten üzenetének a megismerésére vágyik. Ezért „sok mindenre kezdte őket tanítani”, amint a folytatásból kiderül meg is vendégeli őket a csodálatos módon megszaporított kenyérrel és hallal. Pedig nem volt kicsi a tömeg, mivel a férfiak száma mintegy ötezer volt.

Ritka jelenség, hogy a tömeg Istenre váró, Isten üzenetére kiéhezett, de még ritkább az, hogy az isteni tanítás vonzásában él. De van ilyen is. Mert a tömeg tud zarándokolni. Milliós embertömeg tud megmozdulni egy pápalátogatásra, vagy egy rendkívüli vallási eseményre.

Jézus ismeri a tömeg megnyilatkozásának a lelki rugóit. Éppen ezért mindig a tömeg fölött áll, s ha kell, szembe száll vele. Az a tömeg, amelyet megszánt, s amelyet isteni szóval, meg kenyérrel és hallal táplált, másnap ez utóbbi kettőt kéri tőle, meg királyságot is ígér. Ekkor kezd el beszélni arról, hogy „én vagyon égből alászállott kenyér… Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon”. Ez már nem a tömeg igénye szerint való volt, ott is hagyják zúgva és morogva.

Mindebből valami olyasmi következik, hogy a Jézus nyomában járó keresztény ember sem szolgálhatja ki a tömeg ízlését, nem kerülhet a tömeg hatása és nyomása alá. Erős hit és egyéniség kell ahhoz, hogy ugyanaz maradjon az ember egyedül és a tömeg előtt is. Akkor is, ha a tömeg haragszik rá, akkor is, ha a tömeg lelkesedik érte. Milyen érdekes,

mindannyian szeretnénk, ha elfogadna bennünket szűkebb, vagy tágabb környezetünk. Elfogadottságunkat mérjük le a kisebb, vagy nagyobb tömegek reakcióján.

Jézus csak az Istenre figyelt, a tömeget csak akkor etette, amikor nemcsak a földi kenyérre, hanem az örök élet igéjét és kenyerét éhezte.

Kosztolányi Dezsőnek van egy rövid írása, melynek a címe A tömeg. befejezésül ennek az utolsó sorait idézem.

„Tömeg, egyforma mindig, bárhogy nevezzenek,
te, ki törvényt látsz és ítélsz s életet ordítsz, vagy halált,
és erre meg arra rángat a kor zivatarja,
májusi lombbal, dallal az ajkadon, ifjú virággal
mily rettenetes vagy.
Álmomban is hallom a hangod az éjfél süket partján, s látom
hatalmas bálvány-arcodat, tétova-gyors mozdulataid,
rémítve magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője csenget, és megtelek keserű, kiabáló kétségbeeséssel, mert teveled múlik el s teveled dübörög tova a céltalan élet.”

Okéatya

---

[1] Mk 6,64

[2] Mt 5,1

[3] Mt 13, 2

[4] Mt 21,9

[5] Mt 15,8

[6] Mk 6, 34