„És én csak lógatom a lábam az Isten tenyerének szélén.”

B ÉV ÉVKÖZI 11. VASÁRNAP

Szombathely – Kálvária 2015. 06. 14.

Jézus folyamatosan tárta fel hallgatói Isten királyságának rejtett titkait. Ma pl. két hasonlattal arról tanít, hogyan is működik az Isten országa. Igaz, hogy az evangéliumba magyar fordításában így hangzott a bevezető: Isten országa olyan, mint a földbe vetett mag, Isten országa olyan, mint a mustármag. Talán szerencsésebb lett volna így fogalmazni a fordítónak, Isten országa úgy működik, „mint amikor az ember magot szór a földbe…”, „Isten országa úgy működik, mint a mustármag.”

Mindkettő a nagy reménység példázata. De tudni kell, hogy a keleti logika és más a nyugati. Míg a görög filozófián kiművelődött elme gondolati építményeket rak egymásra, magyarázza az ok – okozati összefüggéseket, addig a keleti ember gondolkodása a lényeget mondja ki. A dolgok, a jelenségek szívébe akar behatolni. Jézus, emberi testben- keleti ember, aki keleti embereknek beszél. Szükséges, hogy ehhez a logikához alkalmazkodjék. E két példával is a lényeget mondja ki.

A földbe vetett mag példázatával azt mondja el, hogy működik Isten országa önmagában, a mustármag hasonlattal pedig Isten országának a jövőjét vázolta fel. Nézzük a két hasonlatot külön.

A földbe vetett mag hasonlatával Jézus aláhúzza a titokzatos együttműködést az Isten szavának ereje és az emberi tevékenység között.

„Az Isten országa úgy működik, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár ébren jár éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.”[1]

Teszi az ember a dolgát, elveti a magot a termőföldbe, és teszi az Isten is a dolgát, bele rejtette a kis magocskába, hogy gyönyörű virág, vagy gyümölcsöt termő fa legyen belőle. Mintha Jézus azt akarná szuggerálni, hogy titokzatos szinergia együttműködés van az emberi szabadság és az isteni szabadság között. Más szóval Istennek szüksége van a hitünkre, hogy termékennyé tegye az életünket, és Isten kihozza belőle a legtöbbet.

Szinergia azt jelenti, amikor több tényező együttműködéséből nagyobb teljesítmény, magasabb eredmény jön létre, mintha az elemeket vagy tényezőket egyszerűen összeadnánk. Jelen esetben az ember hite és a vele Isten együttműködő erő sokkal gazdagabb eredményt hoz létre, mintha az ember egyedül gürcölne.

Gyönyörűen szemlélteti ennek a valóságát Szent Pál a korinthusi közösséghez írt levelében. A közösségben szakadást támadt. Pál így állapítja meg a diagnózis ”akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.”

„Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten. Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten. Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”[2]

A kulcsmondat „a növekedést az Isten adta”. Visszatérve a példabeszédre, mindenki tegye a dolgát, ültessen, öntözzön, a növekedés a vele együttműködő Isten műve.

Melyik lelkipásztor, melyik ismertebb pap végez eredményesebb munkát? Ha mindegyik legjobb tudása és lelkiismerete szerint teszi a dolgát, az eredményt, a növekedést pedig rábízza arra, aki képes arra, hogy a legjobbat, a nem vártat is kihozza. Ki végez az egyházban eredményes munkát, aki legjobban együtt tud működni a „növekedést adó” Istennel.

Nincs tehát értelme semmiféle versengésnek. Ez már emberi dolog, aminek az ember világában megvan a helye, jelentősége és értelme. Isten világában viszont másképpen működik a dolog. A pap, a hívő a maga területén teszi a dolgát, Isten meg kihozza belőle a nem várt növekedést.

Persze nem azonnal, nem látványosan, hanem, amikor „beérnek a dolgok”.

A mustármag hasonlattal Isten országának jövőjét vázolta fel Jézus. Ez valamiféle prófécia. Képzeljük csak el, Jézus, aki ekkor harminchárom éves fiatalember, elkezdi hirdetni Isten országa evangéliumát. Csatlakozik hozzá tizenkét ember. Nagyon egyszerű emberek, halászok, vámszedők, kézművesek - és kétezer év múlva több, mint egymilliárd ember az Ő nevére van keresztelve!

Isten együtt látja a múltat, a jelent és a jövőt. Bennünket megcsal, hogy mindig csak a jelent látjuk. Csak azt az ágát látjuk a mustármagból növekedett fának, amin mi ici-pici kis rügyecskék vagyunk. Néha előfordul, hogy ezen az óriási, terebélyes fán egy-egy ág hirtelen szárazzá lesz. Látunk ilyet a kertben, kétharmad rész gyönyörűen zöldell, míg egyharmadán összefonnyadtak a levelek ... Előfordul az is, hogy

látszólag kiszáradt, nincs rajta egy rügy sem, alszik. Vajon halott-e az a fa? ....

Ne essünk abba az optikai csalódásba, hogyha az az ág, amin éldegélünk száraz, akkor az egésszel baj van! Majd nő új ág! Nekünk mindig a teljességre kell tekintenünk. A mustármag kikél, óriási terebélyes fává lesz. Lehet, hogy még villám sújtja, lehet, hogy derékba törik, de új hajtást hoz mindaddig, míg a gyökér él; márpedig a gyökér maga Jézus Krisztus! Belőle mindig új és új hajtás zöldül ki, amíg az Atya akarja.[3]

A felelősök, ha valami nagyobb célt akarnak megvalósítani, hatástanulmányt készítenek. Milyen hatása lesz a megvalósuló programnak az élet bizonyos területeire. Isten világában nincs hatástanulmány. Hittel rábízni az ügyet az Istenre, és Isten kihozza belőle az elképzelhető legjobbat. Persze közben ki-ki tegye a dolgát. Ha kell imádkozzék, ha kell hirdesse az igét, ha kell döntsön jól, ha kell tegyen tanúságot, a többi az Isten dolga, aki mint tudjuk a „növekedést adja”.

Gyönyörűen fejezi ki ezt a gondolatot Laczi Anikó Az Isten tenyerének szélén című versében.

Nézem kincseimet,
míg kívánt nincseimet
a bölcs Isten takarja,
szívében őrzi, míg akarja,
vágyaimat.

Létem fonnyadt ágába oltja,
míg odakint a rigó világgá rikoltja,
a tavaszt,
hogy új irányban keressem a fényt,
a hitet, s a reményt,
És én csak lógatom a lábam
az Isten tenyerének szélén.

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy „csak lógassuk a lábunkat az Isten tenyerének a szélén.” Új irányban kell keresni a fényt, a hitet, s a reményt. Isten olyan földi helytartót állított egyháza élére, aki tényleg új irányba keresi a fényt, a hitet s a reményt. Érdemes lenne nem csupán valamiféle egyházi szenzációt látni benne, hanem komolyan venni, kinek - kinek a maga életében azt, amit mond. Milyen csodálatos eredmények születnének, ha engednénk, hogy „büszke szemeinket a bölcs Isten felnyissa"

Osho A mustármag című könyvében ugyancsak fején találta a szöget, amikor így fogalmazott :

A lét misztérium, amit élni kell, nem egy keresztrejtvény, amit meg kell oldani. A titok kapuja nyitva áll, csak te vagy zárva. A titok nyitja ott ragyog mindenütt, mindenben; minden egyes fában, minden egyes falevélben, a nap minden kis sugarában... ott a titok nyitja - csak te vagy bezárulva.

Tetteidnek lényedből kell fakadniuk. Ne a cselekedeteidet próbáld módosítani vagy kijavítani - lényedben kell átalakulnod. A valódi érték nem azon múlik, hogy mit teszel, hanem azon, hogy ki vagy.”[4]

okéatya

---

[1] Mk 4,26

[2] V.ö. 1 Kor 1, 18 - 31

[3] V.ö. Gyökössy Endre Életünk – Jézus tükrében a Reménység példázatai rész

[4] 179. ldal