B ÉV SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA
Szombathely
– Kálvária 20145.05.30.
Csonka
csapat, vagyis a 11 apostol, akik eredetileg 12-en voltak, de egy közülük áruló
lett és már nem lehetett velük. Jézus nem véletlenül választott ki tizenkét
apostolt. A korabeli gondolkodásban a számoknak is üzenete volt, így a 12-es
számnak is. Pl. a görög mitológia szerint az Olümposzon 12 főisten lakott, Odüsszeuszt,
tengeri vándorlásában 12 tengerész kísérte stb. A bibliai ember számára a 12-es
szám egy teljes, Isten által létrehozott elrendezésre utal. Például a János
apostolnak adott égi látomásban, a Jelenések könyvében szerepelt egy város,
melynek „tizenkét alapköve volt, és
azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve”.[1]
Jézus a 12
apostol kiválasztásával létrehozott egy, az Isten által elgondolt csapatot,
amely, maradva a sportkifejezésnél, 3 évi „edzőtáborban” vett részt, ahol Jézus
maga volt az egyszemélyes edző.
Ha a
fociban 11 játékos a csapat. Ám, ha egyet kiállítanak, vagy lesérül, gyengül a
csapat. Vajon gyengült-e Jézus csapata Júdás kiesésével? Nem, mert Jézus
csapata, a 12 apostolok közössége másképpen működött, mint egy focicsapat.
Jézus közösségében ui. nem az emberi felkészültség, az erőnlét, a belső
mentális harmónia, a táplálkozás stb. volt feltétele az eredményességnek, hanem
Jézus maga.
De kezdjük
messzebbről.
Pál apostol
szerint „nem azon fordul a dolog, aki
erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen.”[2]
Az első levélében, az általa alapított korinthusi közösségnek írt, ez olvasható: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében
balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, ami a világ előtt gyönge, hogy
megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett. Az
Isten, a semminek látszókat választotta ki, hogy megsemmisítse azokat, akik
valaminek látszanak.[3]
Nincs az az edző, aki efféle szempontok alapján választaná ki csapatának
tagjait, mert az már eleve vesztésre lenne ítélve.
Csakhogy
Isten világában másképpen vannak a dolog, mint az ember világában. Mert amíg az
ember gyenge és lehetőségeiben korlátozott, addig Isten ereje végtelen, neki minden
lehetséges. Jézus azzal, hogy a világ porondjára küldte a csapatát, tudta, hogy
győzni fog, jóllehet folyamatosan úgy látszik, hogy vesztesre áll a mérkőzés.
A „játék”, Galileában kezdődött, amely
Jézus első szolgálatának színtere, az ókori Izrael legészakibb tartománya volt.
Izaiás a pogányok Galileájának nevezte etnikai összetétele okán, éppen ezért nem
örvendett nagy népszerűségnek a vallásos zsidóság körében. Ennek ellenére ennek
a tartománynak a népe láthatta Jézus első csodájátt a Kánai lakodalomban. Itt
történt a színeváltozás, a kenyérszaporítás és még sok más csoda is. Jézus most,
a feltámadása után, visszatért missziós tevékenységének a területeire, de nem
azért, hogy visszavágjon ellenségeinek, hanem azért, hogy innét induljon el az apostolok
missziós tevékenysége, miután művének folytatását másokra bízza. Ők is
Galileából kiindulva kezdik meg munkájukat.
Itt
hangzott el „menjetek és tegyetek
tanítványommá minden népet”[4] Van ebben rejtett figyelmeztetés is. Ez már nem a ti bizniszetek, sőt mi több, nem a ti jól fizetett
megélhetési forrásotok, hanem Jézus megváltói művének folytatása. Talán ezért
sem lehetett velük ebben a munkában az, aki, mint az apostolok csapatának a
pénztárosa „tolvaj volt”, aki „nála lévő pénzből elszedegette, amit beletettek”.[5]
A
tizenegynek Isten új népét kell létre hozni, akik, az izraelitákkal ellentétben
elfogadják Krisztust, és tanítványaivá válnak.
Keresztelő
János és Jézus missziós tevékenységét beavató rítusa az alámerítés, vagy
ahogyan most mondjuk, a keresztség volt. Ennek a kiszolgáltatását most
parancsban kapják a tanítványok, amikor végérvényesen elindulnak a misszióba.
Abban az időben, amikor Máté evangélista művét összeállította, a keresztség a
keresztény életút választásának döntő mozzanata volt. Jelezte: befogadója a
közösség és Isten színe előtt úgy döntött, hogy halálig követi Krisztust,
akiért akár az életét is hajlandó lesz feláldozni. Akik felnőttként
megkeresztelkedtek, tudták, hogy „nem
babra megy a játék”, ez a vállalás a szó eredeti értelmében is „halálosan komoly”.
Jézus úgy
adta parancsba, hogy az őt elfogadókat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében
kell megkeresztelni. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek kifejezések külön-külön
elhangzanak ugyan Jézus ajkáról, de együttesen csak itt kaptak említést. Működésükre
vonatkozó utalások viszont számos helyen előfordulnak a szentírásban. Jézus a
Szentlélek erejében fogant, megkeresztelkedésekor befogadja a Lelket, aki a
pusztába viszi őt. A végső vonatkozási pont Jézus életében mindig az Atya,
követőnek életében pedig minden kezdeményező, erőt adó és beteljesítő a Szentlélek
maga.
A három név
említése nem véletlenszerű mozzanat. Szerepe, hogy határozott irányt szabjon a
megkeresztelt ember életének, aki, a keresztség révén elválasztatlan
kapcsolatba kerül mindhárom személlyel, amikor Jézussal együtt belép az Isteni
élet dinamizmusába, ha úgy tetszik, részese lesz egyfajta Isteni erőtérnek.
Úton járó
telefonálók nem egyszer tapasztalják, hogy beszélgetés közben egyszerre csak
megsült a telefon. Ilyenkor azt mondják, itt nincs erőtér, mert megszűnt a
kapcsolat folytonossága. A hitetlenné váló embernél ugyanez a helyzet áll elő,
megszűnik a háromszemélyű egy Istennel annak a kapcsolatnak a folytonossága,
amely elkezdődött a az alámerítéssel, a kereszteléssel.
Hatalmas
újdonság Jézus tanításában, hogy míg az írástudók azon fáradoztak, hogy a
legpontosabb magyarázatát adják az Írásoknak. Ezzel szemben a tanítványok a
Jézust vállalók lelki formálásán dolgoznak, életformát, életszemléletet
tanítanak, amelyben a tanítások csupán eszközök. Isten nem azt fogja
megkérdeni, tudod-e a hitigazságokat, meg a parancsokat, hanem arra, hogyan éltél.
Más megfogalmazásban: Krisztus tanítványainak elsősorban nem az „igazság” megismerésére kell törekedniük,
hanem annak a mindennapi életben történő megvalósításra, az életnek az isteni
akarattal való teljes megegyezésre.
A
Szentháromságot nem lehet megérteni. De be lehet lépni az isteni személyeket
átjáró szeretet áramába. Ez történt az apostolokkal. Ettől kezdve nem csonka
csapat van. Isten van, aki Atya, Fiú és Szentlélek, kiben élünk, mozgunk és
vagyunk.[6]
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése