B ÉV ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária 2015. 02.
15.
„Egy gyengéd érintés lendületet, örömöt ad, és öntudatra ébreszt”[1]
A mai vasárnappal fejeződik be a
házasság hete,[2] amely a
családi élet szépségét, gondjait, és azok megoldási lehetőségeire volt hivatva felhívni
a figyelmet. Többször is elolvasva a mai evangéliumot, találtam benne egy
mondatot, amely ide is alkalmazható: „Jézus
megkönyörült a lepráson. Kinyújtotta kezét, megérintette”. Elgondolkodtam
azon, hogy Jézus érintésének gyógyító hatása volt. Több olyan esetet is
olvasunk az evangéliumokban, amikor Jézus nem csupán a szó, de az érintés
erejével is gyógyított.
Így találtam rá a mai témámra,
az érintés gyógyító erejére az
emberi élet folyamán. Leprát gyógyítani nem tudunk, de a mai idők lepráját, az
elhidegült kapcsolatokat talán igen. Ahogy Jézus is tette, az érintésből áradó
erővel. Már a kereszténység előtti pogány népek meggyőződése volt, hogy az
érintéssel valamilyen testi, személyes erő száll át.
Az egyház gyakorlatában a szentségek
kiszolgáltatásánál is fontos szerepe van az érintésnek, mint kegyelem közlő
jelnek. Érintéssel, mint Isten kegyelmét közlő jellel, történik betegek
szentségének, a bérmálásnak és az egyházi rend kiszolgáltatása.
Régen, még a 2. Vatikáni Zsinat
előtt a pápát hordszéken vitték át a Szent Péter bazilikába, hogy mindenki
láthassa. Szó sem lehetett arról, hogy letegyék, és elvegyüljön a tömegben. Szerencsére
engedve a mai idők kihívásainak, a pápák kimozdultak a Vatikánból és
személyesebb lett a kapcsolat a pápa és a katolikus egyház püspökei, papjai és
hívei között. Nem akarom felsorolni ennek a fejlődését. Mindössze, az
érintéssel kapcsolatban, Ferenc pápát említem, aki február 8-án váratlanul
benyitott egy roma menekültek táborába.
„Senki sem várta, senki sem tudott róla. Pillanatok alatt körülvette a
tömeg, mindenki érinteni akarta a pápát. Ő pedig nyújtotta jobbra, balra a
kezét, hogy minél többen megérinthessék. A pápa Ford Focusán érkezett a tábor
közelébe. Senki nem várta, senki nem fogadta. Egy cigánygyerek vette észre, de
az egyedül és gyalog közeledő pápa láttán tovább játszott az utcán. „Hol van az
anyukád?” – kérdezte a pápa, mire a gyerek bekiáltott egy közeli barakkba
„Mama, gyere csak! Van itt valaki fehér ruhában!” A hír egy csapásra
összeterelte az ott lakókat. Tolongva vették körül a pápát, aki hamar
észrevette, hogy jelentős számban élnek ott latin-amerikai menekültek is, a már
régóta tábort vert romák mellett. A rögtönzött szálláshelyeket a romák és a
latin-amerikaiak mellett Afrikából érkező menekültek lakják. Az utóbbi időben
számos ukrán és orosz is itt talált menedéket. A kapcsolatfelvétel azonnal
megtörtént, ölelések, kézszorítások, gyerekek feje búbjára adott puszik révén.[3]
A pápa látogatása felvillanyozta
a tábor lakóit, akik megérezték, azt a valakit, akit ez a fehér ruhás ember
képvisel, amit nem fennkölt beszéddel, hanem érintéssel adott át, az Isten,
szereti őket. Minden emberi érintésben ott van az Isten gyógyító ereje.
Az érintés erőt ad át. A szakember,
egy védőnő írta:
„A simogatás természetes gesztus.
Akik ezt nem kapják meg, hajlamosak lesznek a depresszióra, agresszióra. A
kutatási eredmények azt mutatták, hogy a felnőttek úgy viszonyulnak egymáshoz
felnőttkori kapcsolataikban, mint ahogyan csecsemőként és gyermekként
szüleikhez.
Azokban a családokban, ahol nem
takarékoskodnak a simogatással, a testi érintéssel, a gyermekek
egészségesebbek, a fájdalom iránt kevésbé érzékenyek és a fertőzésekkel szemben
ellenállóbbak lesznek. Ezek a gyermekek általában jól alszanak, barátságosak,
kiegyensúlyozottak és sikeresebbek.”[4]
Valaki az internetes naplójában leírta
az érintés tapasztalatát.
„Egyik reggel a hétköznapok szürke ritmusa szerint a munkahelyemre
siettem. Ahogy a buszon ültem, végiggondoltam egésznapi teendőimet, hogy mi
mindent kell aznap elvégeznem. Éreztem, teherként nehezedik rám a sok
tennivaló, ami még előttem áll.
Már megszoktam, hogy minden reggel az egyik megállónál felszáll egy
anyuka az óvodás korú, fogyatékkal élő gyerekével, így csak egy pillanatra
néztem rájuk, utána újból elmerültem teendőim vég nélküli listájában. Pár perc
múlva az édesanya és a kislánya leszálláshoz készülődtek, de mindezt csak akkor
vettem észre, amikor a leszállás előtti utolsó percben a kislány hirtelen
elengedte édesanyja kezét, hozzám lépett, rám mosolygott, megsimogatott, majd
leszállt a buszról. Mondanom sem kell, hogy mennyire meglepett ez engem!
A körülöttem lévő emberek is csodálkozva néztek rám, és mindenki
mosolyogni kezdett. Már nem is foglalkoztam a percekkel előtte rám nehezedő
gondokkal, hanem azzal a biztos érzéssel szálltam le buszról, hogy ezen a
kislányon keresztül Isten érintett meg. Ez az érintés teljesen megváltoztatta a
napomat[5]
Az emberi érintésre minden emberi kapcsolatban, egy egész
életen keresztül szükségünk van, a fogantatástól, a halálos ágyunkig. Aranyosi
Ervinnek van e témába vágó verse. Végigviszi a gyermekkortól az öregkorig az
érintés életfontosságú szerepét. Két versszakot idézek belőle, a gyermek, ill.
a házastárs érintésének a fontosságát.
Érints meg, – erre kérlek, – ha
gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!
A
szeretetből fakadó érintés, talán még a szónál és többet jelentő közlés. Sok
házaspár azért is elhidegülhet egymástól, mert hiányzik kapcsolatukból a
gyógyító érintés.
Kedvesem, éltem párja, most hozzád
fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, – szemünk együtt ragyog.
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, – szemünk együtt ragyog.
Valaki ezt írta, és mennyire igaz:
„Az érintés valóban
gyönyörű és gyógyító hatású. … Az érintés, az ölelés, a lélek és a test
közelsége képes felébreszteni a másikban a fényt és segít… felfedezni saját
belső erejét.”[6]
„A méhen belüli
élettől kezdve végig kísér minket egész életünkön keresztül az érintés
szükséglete. Az érintés, a simogatás, az ölelés, a ringatás, a pelenkázás, az
öltöztetés, a fürdetés, a szoptatás, mind lehetővé teszi a folyamatos testi kontaktust.
A felnőtt korban az ölelgetés, a puszik, az összebújás… életünk
nélkülözhetetlen részei. A végső állomásnál, a halál időpontjában is ott a
helye az érintésnek: fogjuk a haldokló kezét, amíg csak érez”
Gary Chapman amerikai keresztény író, párkapcsolati szakértő,
házassági tanácsadó alkotott meg 1992-ben megírta, hogy a szeretetnek öt nyelve
van: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, és az ötödik a
testi érintés
Akinek érintések
jelentik a szeretet kifejeződését, annak adhat a másik bármit, ha az érintés
nem kapja meg, nem fogja érezni soha, hogy szeretve van. Gyakran elhangzik,
különösen házastársak között, tudom, hogy szeretsz, de nem érzem.”[7]
Itt csatolok vissza a mai evangéliumra, ill. a házasság
hetére. Jézusnál a leprás megérintése az Isten szeretetének a kiáradása volt,
ami gyógyított. Éppen így minden emberi kapcsolatban, de legfőképpen a
házastársak közötti elhidegülés leprájának a szeretetből fakadó érintés fontos
gyógymódja lehet.
okéatya
Aranyosi Ervin Érints meg!
Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!
Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!
Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!
Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!
Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.
Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.
Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.
2011. március 9.
[1] Jehudi
Menuhin
[2] A
Házasság hete mozgalom több mint másfél évtizede indult az Egyesült
Királyságban, és célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság fontosságára,
népszerűsítse a család intézményét, és segítséget nyújtson azoknak, akik
párkapcsolati vagy gyermeknevelési nehézségekkel küzdenek. Ma már a világ
huszonegy országában rendezik meg. Ez többnyire a február 14-i Bálint-naphoz
kapcsolódik, de keresztény társadalmakban elterjedőben van a házasság
világnapjának ünneplése is, amely minden év február második vasárnapjára esik.
Legtöbb helyen pedig az ünneplést egyhetesre tágították. Magyarországon ennek
saját honlapja is van: www.hazassaghete.hu.
[3]2015.
február 9. hétfő 19:35 Ferenc pápa február 8-án, vasárnap a római Pietralatában
található Szent Mihály főangyal plébániára tartva, váratlan látogatást tett egy
menekülttáborban. A Vatikáni Rádió tudósítása.
[4] http://ujszo.com/cimkek/egeszsegunkre/2008/03/10/az-erintes-gyogyito-ereje
[5] http://virtualiskavezonoknek.blogspot.hu/2013/10/jezus-megszanta-kezet-kinyujtva.html
[6] http://noisegutja.blogspot.hu/2012/07/az-erintes-gyogyito-ereje.html
[7]http://www.lelkititkaink.hu/erintes_simogatas_oleles.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése