B ÉV ÉVKÖZI 4.
VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária 2015. 02. 08.
Létezésnek éjjelében
új világ van készülőben.
Minden, ami régi, véges,
elmúlik, mert talpig véres.[1]
Márk evangélista a krónikás pontosságával írásba rögzíti a múlt
vasárnap felolvasott zsinagógai esemény után történteket.
Nagysikerü beszéde után Jézus mindjárt kiment a zsinagógából…
Amikor beesteledett és a nap lement betegeket hoztak hozzá...
Másnap korán hajnalban fölkelt és kiment egy elhagyott helyre
imádkozni… és így tovább.
Márk, éppen úgy, mint a többi evangélista, nem csupán krónikás,
hanem az események mögött üzeneteket rejtett el. Ma olvassunk együtt a sorok között.
„Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget
és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz.”[2]
Miért este? Miért a naplemente után? Mert ekkor fejeződött be a szombat,
az Úrnak szentelt nap, az imádságnak és az Írás tanulmányozásának a napja. A
szombati napot külön törvények szabályozták. A korabeli zsidók a napot nem
órákra és percekre osztották. A nap akkor kezdődött, amikor felkelt a nap, és
akkor végződött, amikor lenyugodott. A szombat akkor kezdődött, amikor péntek
este feltűntek a csillagok, és akkor végződött, amikor szombat este ismét
feltűntek a csillagok. A szombaton minden fizikális tevékenység, pl. a mozgás
is szigorúan korlátozott volt. Ezért vihették csak Jézushoz a betegeket a csillagok
feljövetele után, mert ez már a hét első napjának volt kezdete…
A hét első napjának, amit mi vasárnapnak nevezünk, aminek, mint a
hét első napjának, egészen különleges tartalma és jelentősége van a
szentírásban. A mi jelenlegi fogalmaink szerint a szombat – vasárnap a hétvége,
és a hétfő az első munkanap, a hét első napja. Nem így az üdvösség eseményeinek a világában.
Már az ószövetségben megtaláljuk annak a gyökereit, hogy a hét első
napja más volt, mint a többi.
Az Ószövetségi szentírás értelmezése szerint a teremtés nem egyszeri
és befejezett esemény. A világ teremtésének folyamata még mindig tart, hiszen
minden alakul, formálódik, fejlődik ma is. A természet világában éppen úgy, mint az
ember életében.
A szentírás a hét első napjának kiemelésével egy új teremtési
folyamatra mutat.
Nem véletlen, hogy az evangélisták Krisztus föltámadásának a napja "a hét első napján" történt. Vagyis
azzal, hogy Jézus a hét első napján támadt fel, új, természetfeletti folyamatot
indított el a teremtett világban. Krisztus a maga nagy szombati "nyugalma" után megkezdi azt a napot,
melyet „az Úr alkotott"[3], a napot, az "alkony nélküli napot".
A Szentlélek is a hét első napján szállt le az apostolokra, és
mozgásba hozta az apostolokat.
Ez volt az a nap, amelyet számomra Weöres Sándor az Örök pillanat című
versének örökbecsű sorai így jellemeznek:
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből
Ez időből kilógó pillanat az, amelyben Isten úgy folytatja teremtői
tevékenységét, hogy újra, meg újra üdvözítő tetteket visz végbe, aminek a
beteljesülése: „az új ég és az új föld”.
Erről mond próféciát az Újszövetség utolsó könyvében, Jelenések Könyvében, Szent
János evangélista:”láttam új eget és új
földet, mert az első ég és az első föld elmúlt.”[4] Vasárnap, az új
teremtés első napja.
Az új teremtés üzenete olvasható számos ószövetségi könyvben is.[5] Jelenti az ember
valláserkölcsi szempontból való újjáteremtését, belső megújulását. Az
Újszövetség úgy látja: az új teremtés első napján az valósult meg, amire a
próféták vártak. Krisztus kereszthalálával a régi kozmoszt keresztre szegezték,
feltámadásával pedig megjelent az új teremtmény[6] . Pál apostol szerint, aki a
keresztség révén „Krisztusban van”,
az már új teremtmény.[7]
A belső ember újjáteremtése új gondolkodást és új erkölcsöt
követel.[8] Ezért mondjuk a
keresztelést az újjászületés fürdőjének, mert benne a megújulás folyamata
kezdődött el. Aki megkeresztelkedik újjá születik
Krisztusban.
A világ teremtésének folyamata Isten teremtő szavára
indult el és formálódott a mindenség, és formálódik, alakult most is. Az új
teremtés folyamatában pedig Isten partnerként szólítja maga mellé az embert.
Sem nélküled, sem nélkülem nem valósulhat meg az új világ.
A hét első napján, az új teremtés kezdetét nem tudom
jobban érzékeltetni, mint Weöres Sándor imént idézett versének utolsó két
sorával:
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
Ám, mintha a körülöttünk lévő világ másról szólna:
terror, emberirtás, mindenféle rabszolgaság, kizsákmányolás, hazugság,
iszonyat… Hol van itt az új teremtés, Istennek csodaszép világa? Hol van az új
teremtés első napja a vasárnap. Hol van a megnyugtató jövő? A Krisztus óta eltelt időben nem igen érzékelhető a hétköznapi ember számára ez
az új teremtés. Álom, álom, édes álom…
Vagy mégse? A dolgokat lehet így is látni, meg úgy is. Egyébként is, a dolgok nem mindig olyanok, mint amilyennek látszanak.
Az égre néző ember másképpen látja a dolgokat.
Gárdonyi Gézának vannak ma is érvényes nagyon
figyelemre méltó gondolatai. Földre néző
szem - Égre néző lélek, c. írásában,[9] melynek alcíme Intelmek
fiaimhoz. Ebből idézek három gondolatot.
Az emberiség
fejlődése: girbe-görbe fa. De mégis csak fölfelé nő!
Minden láng fölfelé
lobog.
Az emberi lélek is
láng.
Nézi a csillagot a
paraszt.
Neki csak fehér
szikra.
Nézi a csillagot a
tudós.
Neki egy távol kerengő
világ.
Nézi a csillagot a
bölcs.
Neki egy fénylő
útmutató az Örökkévalóság felé.
Az új világ születésének vajúdását Szent II: János
Pál pápa, 1991. augusztus 18-án Debrecenben elmondott beszédében így jellemezte: „Európa új arculata nehéz vajúdások
árán születik meg szemünk előtt”. Hogy mennyire így van, napjaink számtalan
kínjával, keservével mi is tapasztaljuk.
Az anyagai világ kialakulása egészen addig, hogy a
földön megjelenhetett az élet, évmilliárdokban mérhető. Miért lenne hát rövidebb
az új teremtés folyamata?
Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.[10]
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése