KERESZTÉNY EGYSÉG
IMAHETE
Szombathely – Baptista imaház 205.01.21.
„Nincs férjem”[1]
Mindössze két szó, egy hosszabb újszövetségi történetből,
amely az idei keresztény egység imahetének a témája. Ezt a két szót most nem
akarom a szövegkörnyezet felidézésével elemezni, annál is inkább, mert erre
most nincs idő, másrészt ezen a héten nap, mint nap felidézzük a történet egy –
egy mondatát.
„Nincs férjem”.
Na, és akkor mi van, lehetne egykedvűen válaszolni, és
folytatni valahogy így: ezzel nem vagy egyedül. Se szeri, se száma a férj
nélkül maradt nőknek. Csakhogy ez nem lehet válasz a hívő ember szájából, mert
közömbösséget és nem együttérzést fejez ki. A hívő ember pedig nem lehet
közömbös.
„Nincs férjem.”
Mondta az asszony. És a hallgató rögtön firtatni kezdi, hogy
miért? Senkinek semmi köze hozzá, de ha már ilyen esettel találkozik valaki,
félő, hogy szeretne megmerítkezni egy
szaftos történetben.
A mi, a keresztény kultúrából fakadó európai gondolkodásunk
szerint másképpen gondolkodunk a férfiról és a nőről, mint a bibliai időkben.
Abban az időben, és sajnos a közel keleti és az iszlám
kultúrában ma is, tisztelet a kivételnek, megmarad a férfi és női szerepek
társadalmi megítélése a szinte másfél évezreddel korábbi szinten.
„Vágyakozni fogsz
férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.”[2]
olvassuk a Teremtés könyvében a bűnbeesés után az asszonyra kirótt ítélet egyik
elemét. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a Jézus korabeli zsidó kultúrában
a nő teljesen kiszolgáltatott volt a férfinek, különösen házasságon belül. A
leány nem dönthette el, hogy kihez menjen férjhez, hanem megegyeztek az apák a
lány árában, ami lehetett teve, kecske, birka, arany, amiért a férfi a szó
legszorosabb értelmében megvette a nőt.
Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy az iszlám arab
világban ma is létezik a leány megvásárlása. Ettől kezdve az ő tulajdona,
tehetett vele, amit akart. Elmondok egy figyelemre méltó tapasztalatot.
Talán 10-15 évvel ezelőtt vonaton Firenzéből Rómába utaztam.
Velem szemben ült egy arabnak kinéző fiatalember, akivel elkezdtünk
beszélgetni. Kiderült, hogy dolgozni jött Európába. Két kiló aranyat kell
összegyűjtenie, mert ennyit kell fizetni após jelöltjének a lányáért. Ha
megveszi az ő tulajdona lesz.
William Hoffer - Betty Mahmudi Lányom nélkül soha c.
könyvét.
Betty, az amerikai nő boldog házasságban él Amerikában
dolgozó, iráni származású férjével. A férj kérésére Iránba utaznak, hogy
meglátogassák Mudi családját. Velük van négyéves kislányuk, Mahtab is. Itt
döbben rá, hogy férje családja környezetében teljesen megváltozott. Rabszolga
sorsba taszítja a feleségét: "Itt
fogsz maradni, amíg csak élsz. Megértetted? Nem hagyhatod el Iránt. Itt fogsz
élni halálodig." mondta neki. Az anya és lánya egy ellenséges világ
foglyai lesznek, és egy zsarnoki és erőszakos férfi túszai. Kétségbeesetten
vágyik vissza Amerikába, és iszonyú szenvedések árán át is jut a határon, olyan
úton, amelyet még egy nő vagy gyermek sem élt túl, és megmenekül
A baj ott van, hogy a Teremtés könyvét olvasó zsidók a férfi
jogú társadalom élő zsidók az isteni megnyilatkozásnak csak a felét emlegetik,
mármint azt, hogy férfi „uralkodni fog a
nőn”. Csakhogy a teremtő Isten még mást is mondott: „alkotok neki, mármint a férfinak, segítőtársat, aki hozzá illő.”[3]
Isten terve szerint a nő segítőtárs, a férfival egyenrangú, és nem a férfinak
kiszolgáltatott, akivel kénye kedve szerint tehet azt, amit akar.
Jézus tanítása alapján kibontakozó keresztény egyház, már
egészen másként látja a nő helyzetét. Szent Pál apostolnál olvashatjuk „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga
vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.”[4]
Ezen, és még más helyeken is olvashatunk a szentírásban arról, hogy a jézusi
látásmódban már teljes jogú embernek számít a nő is. Jézus a házasságtörésen
kapott nőt nem elítéli, hanem megmenti. Így tett Jákob kútjánál is, amikor a
férfiakat változató asszonyt nem elítélte, hanem megmentette.
Jézus előtt napnál világosabb volt a teremtő szándéka, aki
embert teremtett, az ember pedig férfi és nő. A férfi a fizikailag erős, a
védelmet biztosító, a nő a gyengéd, érzelmekkel teli, a kettő kiegészíti
egymást, egyik sem felébb, vagy alább való.
„Nincs férjem”, vallotta
be a lélekbe látó asszony Jézusnak. Mi lehetett akkor az ő jogi helyzete? Ezt a
mára kifejlődött, és társadalmilag elfogadott jogi megjelölésekkel ezt nem
lehet megfogalmazni.
Mi házasnak mondjuk a férfit, és férjezettnek a nőt, ha
törvényes házasságban élnek. Élettársi kapcsolatról beszélünk, amely a magyar
jogrend szerint egy férfi és egy nő érzelmi és gazdasági kapcsolatban élnek.
Együttélésről, amikor egy férfi és nő közös háztartásban él, amiből bármelyikük
bármikor kiléphet.
A kérdés, mi lehetett annak a szamariai nőnek a jogi
helyzete, aki Jákob kútjánál Jézusnak bevallotta „nincs férjem”. Jézus igazmondásáért meg is dicsérte „Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt
ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.”[5]
A házasságtörésen kapott nőt, a szamariai férfi partnereit
folyamatosan váltogató nőt Jézus megmentette. De kérdés, hogyan viselkedjünk mi
azokkal a nőkkel szemben, akik őszinték, és kimondják „nincs férjem”. Avagy elvált és újra házasodott vagyok.
Biztos vagyok benne, hogy a mai keresztény egyházaknak ez az
egyik legnagyobb kihívása. A zátonyra futott házasságok kárvallottjainak lelki
gondozása.
Eszményi elképzeléseink vannak a házasságról, a férfi és nő
házastársi kapcsolatáról, amiket házassági felkészítéskor el is mondunk.
Csakhogy az élet tele van kihívásokkal… Egyre több a
magányos, vagy gyermekét egyedül nevelő nő, egyre több az újra házasodottak
száma, amikor egy nő nem egyedül, hanem gyermekeivel együtt megy bele a
házasságban.
Mi katolikus így fogalmazunk: ők sincsenek kivárva eme
élethelyzetük okán kegyelmi közösségből, nem estek ki az Isten szeretetéből. A
katolikus egyházban részt vehetnek minden szakrális eseményen, csak éppen nem
gyónhatnak, és nem áldozhatnak.
Senkit el nem ítélhetünk azért, mely akaratán kívül olyan
élethelyzetbe került, amit nem ő tervezett, hanem belesodorta az élet.
Az érvényben lévő katolikus egyházjog nem ismeri ezt a szót:
válás. Két keresztény között létrejött, érvényesen megkötött és elhált
szentségi házasság felbonthatatlan. A házassági perek adott esetben csak azt
mondják ki, hogy egy házasság nem is jött létre (semmis), valamilyen, már a kötés
előtt meglévő akadály miatt, vagy valamilyen lényeges előfeltétel hiánya miatt
(pl. nem volt kielégítő szándék). Ezeknek a részletek tisztázása az egyházjog
témakörébe tartozik.
A polgári válás után létrejött második házasságot, addig
érvényes házasságban élt az egyház érvénytelennek tekinti. Ennek alapja a
jézusi szó „amit Isten egybe kötött,
ember szét ne válassza.”[6] A
gyóntató csak abban az esetben oldozhatja fel az újraházasodottakat, ha
hajlandók vállalni: testvérként, azaz nem házasfelekként élnek egymás mellett.
Ez meg a lehetetlenséggel határos.
A válás utáni újraházasodás sokáig nemcsak a szentségek
vételétől, de az egyházi temetés lehetőségétől is elzárt. Ez ma már nincs így.
A Jézus példáját követő egyház és minden keresztény közösség
abban a nem könnyű helyzetben van, hogy védenie kell a házasság
felbonthatatlanságát, ugyanakkor védenie, felemelnie és semmiképp sem
eltaszítania azokat, akik elváltak.
Hivatalos egyházi dokumentum, II. János Pál pápa 1981-ben
kiadott apostoli buzdításában így fogalmaz:
„Ilyenkor az egyházi
közösségnek nagyobb támaszt kell nyújtania, mint máskor: ki kell fejeznie
megbecsülését, együttérzését. Abban is segíteni kell őt, hogy ápolja a
megbocsátás erényét, s a maga részéről kész legyen a korábbi házasság
folytatására” (ha erre lehetőség van).
De még azt is hozzá teszi:
„Egyház szilárd
bizalommal hiszi, hogy mindazok, akik elhagyták az Úr parancsát és most is
ilyen állapotban élnek, elnyerhetik Istentől a megtérés és az üdvösség
kegyelmét, ha kitartanak az imádságban, a bűnbánatban és a szeretetben.”[7]
Ugyanez a pápai dokumentum buzdítja a lelkipásztorokat, „támogassák az elváltakat, óvják meg őket az
egyháztól való elszakadás érzésétől, hiszen részesei az egyház életének.” [8]. –
Ez a felhívás több egyházi megnyilatkozásban szerepel.
Ezeket a gondolatokat ébresztette fel bennem a mai igének
két szava:
„nincs férjem”. Amire
egy hívő ember nem válaszolhatja, na és akkor mi van. Segítő jobbot kell
nyújtani az élet hajótöröttjeinek,
Halálos komolyan kell venni e tekintetben is az Írás szavát „A megtört nádszálat nem töri össze, a
pislákoló mécsbelet nem oltsa ki.”[9] Ezt
jövendölte Izajás próféta az Eljövendőről, s aki amikor eljött ezt is így is tette.
Jákob kútjánál is.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése