Szombathely – Kálvária 2015. január 18.
Nehéz lenne összeszámolni hány felekezet, kisegyház,
történelmi egyház tartja legfontosabb feladatának, hogy az őket választóknak a
szíve közepébe tegye tanításának lényegét: követni Jézust. Az már más kérdés,
hogy mindegyik más és más utat ajánl, amiről azt állítja, hogy csak az az út
egyedül az üdvözítő, csak az vezet Jézushoz. Távol álljon tőlem, hogy én ezek
között akarnék igazságot tenni. Ez emberi szempontból lehetetlen, hiszen
mindenkinek a maga útját kell járnia. Isten dolgában, maga az Isten ad
eligazítást, amikor annak beérik az ideje.
Jut eszembe ez a pár gondolat a mai evangélium történetének
egyik eleméről, miszerint Keresztelő Szent János két tanítványa, mesterük
tanúságtélére a szó legszorosabb értelmében Jézus nyomába szegődnek és
fizikailag követik őt. „Ott állt
(Keresztelő) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint
közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta,
hogy (János) ezt mondta, és követni
kezdte Jézust.” Követni kezdte más szavakkal nyomába szegődtek, utána
mentek, nem tévesztették szem elől…
Sokak számára nagy élmény, egy fajta Jézus követése, mondjuk
egy szentföldi zarándokút.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét… azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.
Ellátogatni kis Betániába,
mindenüvé, amerre elhaladt.
És lélekben királlyá gazdagodni
a szent, ezer emlékű út alatt.[2]
Az ószövetségben a követni ige közvetlen jelentése mellett megtaláljuk
átvitt értelmét, „szolgálni” vagy „szívből ragaszkodni” igékkel. Az
ősegyház életében a „követni” annyi, mint „tanítványnak
lenni” ill. „kereszténynek lenni”.
Az evangéliumok szorgalmas olvasása világossá teszi, hogy
alapjában véve kétféle módon kezdték követni Jézust.
Vagy a nyomába szegődtek, mert híre járt, mert akartak tőle
valamit, mert szerettek volna többet tudni róla, mert érdekelte őket a híres tanító,
és csodatevő, akinek híre elterjedt az egész vidéken… Ezek mögött rejtetten és meghúzódhatott
az emberi kíváncsiság, érdek, érdeklődés, vagy valami más. Nyilván, amikor
Lukácsnál azt olvassuk „nagy népsokaság
követte”[3],
feltehetően a szenzáció hajtotta oda az embereket.
Amikor azonban a kenyérváró tömegnek arról másik kenyérről
beszélt, amely az ő teste, meg is lett az eredménye
„ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.
Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter
felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk
és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Máskor maga Jézus szólított követésre. Szólította munka
közben dolgozókat, vámasztalnál ülőt, vagy bárkit, akit valamilyen okból
megkedvelt „jöjj, kövess engem.”
Akiket ő szólított meg, azokkal terve volt. Kiképezte őket és sajátos feladatot
adott nekik: „menjetek el az egész
világra és tanítsatok…”
Jézus követésének ára
van
Ismeretes, hogy egy alkalommal egy tehetős fiatalember
önként jelentkezett tanítványnak. Ilyenkor Jézus azonnal le is lohasztotta a
kedvét, amikor kemény feltételt szabott: „Menj,
add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben,
aztán gyere és kövess engem!” El is állt rögtön a tervétől a jelentkező. A
tanítvánnyá levésnek ezt a tandíját már nem volt hajlandó megfizetni.
Egy tudós férfiú, akit nyilván elbűvölt, hogy Jézus mennyire
ismeri az Írás mélységeit és összefüggéseit,
meggondolatlanul kijelentette „Mester,
követlek téged, bárhová mégy is.” Jézus
így válaszolt: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az
Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”[4]
Ebben a válaszban benne volt, ha napról napra vállalod velem együtt a
hajléktalan létet, a kiszolgáltatottságot, a napról – napra élést, akkor
lehetsz a tanítványom? Mi lett az eredmény, nem ismert.
Jézus nem árult zsákbamacskát. Világosan megmondta, nem
néhánynak, hanem mindenkinek, a tömegnek
„aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy
kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti
értem az életét, az megmenti.”[5]
Mondott még ennél keményebbet is.
„Ha engem üldöztek,
titeket is üldözni fognak.”[6]
Kevesen gondolnak ebbe mélyebben bele, hogy Jézus
követésének iszonyúan magas ára van, mert követni
Jézust annyi, mint sorsközösséget vállalni vele.
Open Doors
elnevezésű holland keresztény alapítvány éves jelentése szerint, amely az
Kathpress és a Zenit katolikus hírügynökség anyagai alapján készült a helyzet a
következő.
„Messze „veri a
mezőnyt” a kereszténység az üldözött vallások sorában. A nyugati világban
biztosított ugyan a több-kevesebb vallásszabadság, ám a keresztények alig
negyede él fejlett demokráciában. A totalitárius rezsimek és a szélsőséges
vallási ideológiák képviselői eközben tűzzel-vassal irtják a Biblia tanításait,
és üldözik azok követőit."[7]
Világszerte 100
millió felett van azok száma, akiket keresztény meggyőződésük miatt üldöznek. A
jelentés felhívja a világ figyelmét azokra a területekre, ahol a Krisztus-hívők
különösen nehéz helyzetben vannak. A ranglistát vezető Észak-Koreát Szomália,
Irak, Szíria, Afganisztán, Szudán, Irán, Pakisztán, Eritrea és Nigéria követi.
A Közel-Kelet,
valamint Ázsia és Afrika több országában jelentősen fokozódott a
keresztényüldözés 2014-ben. Az erőszakos támadások és az agresszív iszlámosítás
elsősorban Irakban és Szíriában gyakorolnak nagy nyomást a keresztény
kisebbségre.
A polgárháború
kitörése előtt 1,8 millió keresztény élt Szíriában, jelenleg 1,1 millióra
tehető a számuk, és sokuk menekültként él saját hazájában. Irakban is hasonlóan
rossz a helyzet: az Iszlám Állam tevékenysége következtében nagy számban
menekülni kényszerültek a keresztények.
2013-hoz
hasonlóan a legsúlyosabb üldöztetést továbbra is az Észak-Koreában élő
keresztények szenvedték el: az Open Doors adatai szerint hetvenezer azon
Krisztus-hívők száma, akiket munkatáborokban tartanak fogva. A keresztény
hithez való kötődés lelepleződése a halálos ítélettel egyenlő a kommunista
országban.
Az alapítvány
információi szerint több afrikai országban is romlott a keresztények helyzete:
Szomália mellett, ahol az iszlamista Al-Shabaab felelős az erőszak
fokozódásáért, Szudán, Eritrea és Nigéria is felkerült a lista elejére.
Nigériában 2014-ben még intenzívebbé vált a Boko Haram terrorszervezet
tevékenysége.
A jelentés
szerint Kenyában romlott a legdrámaibb mértékben a keresztények helyzete: a
kelet-afrikai ország a 2013-as 43. helyről tavaly a 19. helyre került. Indiában
ugyancsak romlott a keresztények biztonsága.
Ne gondoljuk, hogy Európa fejlett demokráciáiban nincs
keresztényüldözés. Csak más eszközökkel.
Ismeretes a Párizsban megtörtént szörnyűség, amikor
terroristák legyilkolták a Charlie Hebdo szatirikus hetilap 12 munkatárság
szerkesztőségi ülés közben. Szörnyű és elitélendő tett. Ugyanakkor milliós
tűntetés állt ki a sajtószabadság mellett, egyúttal a szatirikus lap mellett
is. Ennek a lapnak semmi sem szent. Gyalázatos módon ábrázolta nemcsak a
Mohamed prófétát, de azt, ami zsidó és keresztény vallás hívőinek a legszentebb.
A francia katolikus egyház tizenkétszer jelentette fel a lapot, és mindig pert
vesztett.
A maró gúny és a keresztény hagyományból fakadó szokások
kiirtása, a keresztényüldözés európai kulturáltnak mondott formája.
Miért kellett a lapnak meztelenül ábrázolnia Mohamed
prófétát és a lehető legalpáribb eszközökkel kigúnyolni a kereszténységet,
illetve "izraelita testvéreink" hitét? – kérdezi Márfi Gyula érsek,
aki liberális embernek tartja magát, és nem szeretne "az ultraliberális
újságírók véleménydiktatúrájában" élni. Szerinte a Charlie Hebdo-féle
túladagolt szabadság az, ami öl. Emellett természetesen elítéli a
terrorcselekményt és imádkozik az áldozatokért.
Követni Jézust annyi, mint sorsközösséget vállalni vele.
Kiállni mellette, tanúságot tenni róla kegyelem és emberi bátorság. Olyan
világban élünk, amikor sárba tiporják a legszentebbet, az emberi életet.
Elüldözik a úgy a közéletből, mint a magánéletből az Istent, mindek eredménye
lesz, ahogyan Szent II. János Pál fogalmazott, a halál kultúrája, az önpusztítás.
Az Úr szava tán megbotránkoztat,
De igazsága lélek mélyére hat.
Mérlegeld hát, mi célja életednek,
Jézust követni, fél szívvel nem lehet.[8]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése