Translate

2015. január 17., szombat

„Jézust követni, fél szívvel nem lehet.”[1]

Szentbeszéd meghallgatása

B ÉV ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária 2015. január 18.


Nehéz lenne összeszámolni hány felekezet, kisegyház, történelmi egyház tartja legfontosabb feladatának, hogy az őket választóknak a szíve közepébe tegye tanításának lényegét: követni Jézust. Az már más kérdés, hogy mindegyik más és más utat ajánl, amiről azt állítja, hogy csak az az út egyedül az üdvözítő, csak az vezet Jézushoz. Távol álljon tőlem, hogy én ezek között akarnék igazságot tenni. Ez emberi szempontból lehetetlen, hiszen mindenkinek a maga útját kell járnia. Isten dolgában, maga az Isten ad eligazítást, amikor annak beérik az ideje.

Jut eszembe ez a pár gondolat a mai evangélium történetének egyik eleméről, miszerint Keresztelő Szent János két tanítványa, mesterük tanúságtélére a szó legszorosabb értelmében Jézus nyomába szegődnek és fizikailag követik őt. „Ott állt (Keresztelő) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust.” Követni kezdte más szavakkal nyomába szegődtek, utána mentek, nem tévesztették szem elől…

Sokak számára nagy élmény, egy fajta Jézus követése, mondjuk egy szentföldi zarándokút.

Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét… azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.
Ellátogatni kis Betániába,
mindenüvé, amerre elhaladt.
És lélekben királlyá gazdagodni
a szent, ezer emlékű út alatt.[2]

Az ószövetségben a követni ige közvetlen jelentése mellett megtaláljuk átvitt értelmét, „szolgálni” vagy „szívből ragaszkodni” igékkel. Az ősegyház életében a „követni” annyi, mint „tanítványnak lenni” ill. „kereszténynek lenni”.

Az evangéliumok szorgalmas olvasása világossá teszi, hogy alapjában véve kétféle módon kezdték követni Jézust.

Vagy a nyomába szegődtek, mert híre járt, mert akartak tőle valamit, mert szerettek volna többet tudni róla, mert érdekelte őket a híres tanító, és csodatevő, akinek híre elterjedt az egész vidéken… Ezek mögött rejtetten és meghúzódhatott az emberi kíváncsiság, érdek, érdeklődés, vagy valami más. Nyilván, amikor Lukácsnál azt olvassuk „nagy népsokaság követte[3], feltehetően a szenzáció hajtotta oda az embereket.

Amikor azonban a kenyérváró tömegnek arról másik kenyérről beszélt, amely az ő teste, meg is lett az eredménye „ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Máskor maga Jézus szólított követésre. Szólította munka közben dolgozókat, vámasztalnál ülőt, vagy bárkit, akit valamilyen okból megkedvelt „jöjj, kövess engem.” Akiket ő szólított meg, azokkal terve volt. Kiképezte őket és sajátos feladatot adott nekik: „menjetek el az egész világra és tanítsatok…”

Jézus követésének ára van

Ismeretes, hogy egy alkalommal egy tehetős fiatalember önként jelentkezett tanítványnak. Ilyenkor Jézus azonnal le is lohasztotta a kedvét, amikor kemény feltételt szabott: „Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” El is állt rögtön a tervétől a jelentkező. A tanítvánnyá levésnek ezt a tandíját már nem volt hajlandó megfizetni.

Egy tudós férfiú, akit nyilván elbűvölt, hogy Jézus mennyire ismeri az Írás mélységeit és összefüggéseit, meggondolatlanul kijelentette „Mester, követlek téged, bárhová mégy is.” Jézus így válaszolt: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”[4] Ebben a válaszban benne volt, ha napról napra vállalod velem együtt a hajléktalan létet, a kiszolgáltatottságot, a napról – napra élést, akkor lehetsz a tanítványom? Mi lett az eredmény, nem ismert.

Jézus nem árult zsákbamacskát. Világosan megmondta, nem néhánynak, hanem mindenkinek, a tömegnek „aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.[5]

Mondott még ennél keményebbet is.
„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.”[6]

Kevesen gondolnak ebbe mélyebben bele, hogy Jézus követésének iszonyúan magas ára van, mert követni Jézust annyi, mint sorsközösséget vállalni vele.

Open Doors elnevezésű holland keresztény alapítvány éves jelentése szerint, amely az Kathpress és a Zenit katolikus hírügynökség anyagai alapján készült a helyzet a következő.

„Messze „veri a mezőnyt” a kereszténység az üldözött vallások sorában. A nyugati világban biztosított ugyan a több-kevesebb vallásszabadság, ám a keresztények alig negyede él fejlett demokráciában. A totalitárius rezsimek és a szélsőséges vallási ideológiák képviselői eközben tűzzel-vassal irtják a Biblia tanításait, és üldözik azok követőit."[7]

Világszerte 100 millió felett van azok száma, akiket keresztény meggyőződésük miatt üldöznek. A jelentés felhívja a világ figyelmét azokra a területekre, ahol a Krisztus-hívők különösen nehéz helyzetben vannak. A ranglistát vezető Észak-Koreát Szomália, Irak, Szíria, Afganisztán, Szudán, Irán, Pakisztán, Eritrea és Nigéria követi.

A Közel-Kelet, valamint Ázsia és Afrika több országában jelentősen fokozódott a keresztényüldözés 2014-ben. Az erőszakos támadások és az agresszív iszlámosítás elsősorban Irakban és Szíriában gyakorolnak nagy nyomást a keresztény kisebbségre.

A polgárháború kitörése előtt 1,8 millió keresztény élt Szíriában, jelenleg 1,1 millióra tehető a számuk, és sokuk menekültként él saját hazájában. Irakban is hasonlóan rossz a helyzet: az Iszlám Állam tevékenysége következtében nagy számban menekülni kényszerültek a keresztények.

2013-hoz hasonlóan a legsúlyosabb üldöztetést továbbra is az Észak-Koreában élő keresztények szenvedték el: az Open Doors adatai szerint hetvenezer azon Krisztus-hívők száma, akiket munkatáborokban tartanak fogva. A keresztény hithez való kötődés lelepleződése a halálos ítélettel egyenlő a kommunista országban.

Az alapítvány információi szerint több afrikai országban is romlott a keresztények helyzete: Szomália mellett, ahol az iszlamista Al-Shabaab felelős az erőszak fokozódásáért, Szudán, Eritrea és Nigéria is felkerült a lista elejére. Nigériában 2014-ben még intenzívebbé vált a Boko Haram terrorszervezet tevékenysége.

A jelentés szerint Kenyában romlott a legdrámaibb mértékben a keresztények helyzete: a kelet-afrikai ország a 2013-as 43. helyről tavaly a 19. helyre került. Indiában ugyancsak romlott a keresztények biztonsága.

Ne gondoljuk, hogy Európa fejlett demokráciáiban nincs keresztényüldözés. Csak más eszközökkel.

Ismeretes a Párizsban megtörtént szörnyűség, amikor terroristák legyilkolták a Charlie Hebdo szatirikus hetilap 12 munkatárság szerkesztőségi ülés közben. Szörnyű és elitélendő tett. Ugyanakkor milliós tűntetés állt ki a sajtószabadság mellett, egyúttal a szatirikus lap mellett is. Ennek a lapnak semmi sem szent. Gyalázatos módon ábrázolta nemcsak a Mohamed prófétát, de azt, ami zsidó és keresztény vallás hívőinek a legszentebb. A francia katolikus egyház tizenkétszer jelentette fel a lapot, és mindig pert vesztett.

A maró gúny és a keresztény hagyományból fakadó szokások kiirtása, a keresztényüldözés európai kulturáltnak mondott formája.

Miért kellett a lapnak meztelenül ábrázolnia Mohamed prófétát és a lehető legalpáribb eszközökkel kigúnyolni a kereszténységet, illetve "izraelita testvéreink" hitét? – kérdezi Márfi Gyula érsek, aki liberális embernek tartja magát, és nem szeretne "az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában" élni. Szerinte a Charlie Hebdo-féle túladagolt szabadság az, ami öl. Emellett természetesen elítéli a terrorcselekményt és imádkozik az áldozatokért.

Követni Jézust annyi, mint sorsközösséget vállalni vele. Kiállni mellette, tanúságot tenni róla kegyelem és emberi bátorság. Olyan világban élünk, amikor sárba tiporják a legszentebbet, az emberi életet. Elüldözik a úgy a közéletből, mint a magánéletből az Istent, mindek eredménye lesz, ahogyan Szent II. János Pál fogalmazott, a halál kultúrája, az önpusztítás.

Az Úr szava tán megbotránkoztat,
De igazsága lélek mélyére hat.
Mérlegeld hát, mi célja életednek,
Jézust követni, fél szívvel nem lehet.[8]




[1] Schvalm Rózsa Fél szívvel nem lehet
[2] Túrmezei Erzsébet Amerre most jár
[3] Lk 14,21
[4] Mt 8,20
[5] Lk 23-24
[6] Jn 15,20
[7] http://kozbenjaro.blog.hu/
[8] Schvalm Rózsa Fél szívvel nem lehet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum