Translate

2015. január 31., szombat

Evangélium szerinti élet, minőségi élet

Szentbeszéd meghallgatása


B ÉV ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária 2015. 02. 01.



A mai evangélium üzenetének két súlypontja van. Az egyik „tanításával ámulatba ejtett mindenkit[1]. másik „még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni.”[2]

A továbbiakban megkísérlem az első gondolatot „tanításával ámulatba ejtett mindenkit” értelmezni, és a mindennapi életünkre alkalmazni. Márk nem azt írta le, hogy Jézus, mit mondott a Kafarnaumi zsinagógában, hanem csak a tanításának a hatását. Ebből arra lehet következtetni, hogy Jézus lenyűgöző szónok volt, akit nem korlátoztak sem a közvélemény, sem a zsinagógai hallgatóság elvárásai. Ugyanakkor olyan belső összefüggésekben tárja fel az Írás lényegét, amire eddig, sem a korábbi, sem a korabeli tudós elmék még sohasem gondoltak. A hallgatóság érzi, ennek a tanítónak igaza van. Igazsága pedig lenyűgözi a hallgatóit.

Minden bizonnyal ez az oka annak is, hogy Jézus tanítása 2000 év után sem veszített erejéből. Hatni tud a gondolkodásunkra, életünkre, életvezetésünkre, ha komolyan vesszük és befogadjuk a szívűnkbe. Jézus tanítását a legújabb időkben nem kevesen az „élet igéjének”, vagyis gondolkodást, életszemléletet formáló erőként ismerik fel. Más szóval,

Jézus tanításának befogadása és „megélése” a természetfeletti életre nyitott minőségi élet feltétele lehet.

Az életminőség nemcsak a gazdasági mutatókat veszi figyelembe, mint pl. életszínvonal, hanem a szellemi, lelki, erkölcsi és szociális értékek meglétét is.[3]

Mióta ember él a földön, mindig törekedett egy minőségibb éltre. E vágy volt elsősorban a gazdasági és technikai fejlődésnek a mozgatója. E mögött az a szemlélet uralkodott, hogy gazdagabb vagyok, annál többet vásárolhatok, minél többet vásárolhatok, annál minőségibb lesz az életem. Ill. minél tökéletesebbek a technikai eszközeim, annál többre vagyok képes, és minél többre vagyok képes, annál több vagyok.

Kutatások végeztek ebben a vonatkozásban, olvastam egy témával foglalkozó írásban, aminek a végkövetkeztetése szerint

„bebizonyosodott, hogy igen erős kapcsolat van a szegénység és a rossz lelkiállapot között, ám ugyanez az összefüggés a jó közérzet és a gazdagság között nem mutatható ki. Vagyis a nélkülözés határozottan károsan hat a hangulatra, és szorongásra, depresszióra hajlamosít.

Ugyanakkor a kiváló anyagi helyzet nem garantálja a jókedvet és a kiegyensúlyozottságot. Úgy tűnik tehát, hogy a jó közérzetünk szempontjából roppant fontos, hogy mindenünk meglegyen, amire szükségünk van, de a felhalmozott tartalékok már nem növelik tovább boldogságszintünket.[4]

Ezt megerősítendő idézek két bölcs gondolatot.

Benjamin Franklinnak [5], a 17. század tudós, író és feltalálónak tulajdonított mondás: “Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.”
Ezt már én teszem hozzá: Jézus, amellett, hogy felnyitotta szemünket Isten csodálatos világára, megtanított a napi apró örömök megvalósítására is minket.

A másik idézet Dan Millman amerikai írótól származik, aki szerint csak egy békés szív képes a világban kiteljesedni, és megvalósítani egy magasabb rendű életet. A békés harcos útja c. könyvében így fogalmazott “a boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.”

Amikor Jézus „tanításával ámulatba ejtett mindenkit” bizonyára megfogalmazódott a hallgatóságban valami ilyesféle gondolat, erre még nem gondoltam, ez még nem jutott eszembe.

Jézus tanítása új módon, mélységében és összefüggéseiben láttatja az élet dolgait. Tanításának lényeges vonása, hogy nem valamitől tilt, hanem valamire biztat. Az izraelitákkal szövetséget kötő Isten még azt tartotta fontosnak, hogy a tízparancsolat Isten és ember kapcsolatában legyen három parancsoló, és 7, tiltó parancs.

A valamit parancsoló törvények:

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
III. Az Úr napját szenteld meg!
IV. Atyádat és anyádat tiszteld!

A többi mind valamit tilt.

Mindkettőre, a tiltó és valamire késztető parancsokra is szükség volt, és szükség van ma is. Ám, ha képesek lennénk arra, hogy komolyan vegyük a valamire biztató parancsokat, akkor az kiszorítaná a tiltókat. Ha komolyan vennénk, hogy „uradat Istened imádd”, akkor komolyan vennénk mindent, ami az Isten értékskáláján fontos. Ennek következtében átalakulna a gondolkodásunk és ki tudnánk szűrni, ami kárunkra van, és meg tudnánk tenni, ami gazdagít.

Ha komolyan vennénk az Úr napjának megszentelését, akkor rendszeresen belépnénk a liturgia lévén az Isten „magánszférájába”, és megismernék Isten életvezetési üzeneteit, a vele való találkozás pedig megerősítene a jóban.

Ha tisztelnénk „apánkat és anyánkat”, akkor követnénk az ő gondolkodásukat az élet dolgait illetően, és nem szakadna meg a fonal a múlt és jelen között, a gyökér és a fa között. Talán emlékszünk még a kommunista internacionálé eme sorára „a múltat végképp eltörölni”. Aki pedig végképp megtagadja múltját, azzal azt tesz a hatalom, amit akar, mert elveszítette a kapcsolatot a múltjával, gyökértelenné, kiszolgáltatottá vált.

Az Újszövetségben Jézus által tanít az Isten, akire a Jézus megkeresztelkedésekor elhangzott égi szózat szerint „hallgatni kell”. Általa tárta fel nekünk a Teremető Isten a lét mélységeit, az emberi kapcsolatok titkait, és vezetett el egy olyan életszemléletre, amelyben a gondolkodó és érző ember ki tud bontakozni.

Az már egy más kérdés, hogy a gonoszság titka is folyamatosan működik,
amely folyamatosan meg akarja hamísítani Jézus tanítását. Ennek bizonyítéka egyrészt az elmúlt 2000 évben napvilágot látott több ezer tévtanítás a szentírás számos értelmezését illetően, másrészt a csábító, de végül is kiábrándító alternatívák, amelyek sokak számára izgalmasabbnak és vonzóbban tűnnek.

Akár tetszik, akár nem, életünk folyamán folyamatosan választani kell a különböző élethelyzetekben. Márpedig ez gyötrelemmel jár, ahogyan a német közmondás tartja wer hat die Wahl, hat die Qual. Akié a választás, azé a gyötrelem.

Arról már nem írt Márk evangélista, hogy azok, akiket „ámulatba ejtett Jézus tanítása”, vajon a követői lettek-e? Megváltozott-e az életük? De nem is az volt a fontos, hogy statisztikailag is számszerűsíthető legyen Jézus tanításainak tényleges eredménye. Jézus letett valamit hallgatói elé, amit ki - ki vihetett magával, ha akart… Élhetett a szerint, ha akart…

Jézus igehirdetése a magvetés volt. De mint tudjuk, a mag eshet ilyen, olyan talajra. Sziklásra, tövisesre, útszélre, meg jó talajba is. Akik komolyan vették és elkezdték a szerint alakítani az életüket, azoknak lelkük jó talaj volt… és minőségibb, vagyis gazdagabb, értékesebb lett az életük.

Így van ez egyházunk életében ma is. Igazában azt tudjuk mérni, amire vannak adataink, mint pl. keresztelés, bérmálás, esküvő. Azt tudjuk, hogy sokan vagy kevesen vesznek részt a szentmiséken, hányan járnak hitoktatásra stb. De, hogy kiknek a lelkében csírázott ki az elvetett ige – mag, és főleg milyen termést hozott, erre vonatkozólag lehetnek tapasztalataink, sejtéseink, megérzéseink. De ezt igazában csak odafent tartják számon azon értékek tárházában, amelyet a tolvajok nem tudnak betörni, amit az idő vasfoga, a rozsda és a moly sem tud felfalni.

A lelki gazdagodás, a minőségi élet kibontakoztatása okán, érdemes vasárnapról, vasárnapra egy - egy gondolatot, afféle isteni üzenetként magunkkal vinni, elülteti gondolataink és érzelmeink kertjébe, hogy értelmesebb, minőségibb és gazdagabb legyen az életünk.

okéatya




[1] Mk 1, 22
[2] Mk 1,27
[3] V.ö. Magyar Katolikus Lexikon Életminőség szócikk
[4] http://stresszdoki.com/gondolatok/gazdagsag-es-jo-kozerzet-vajon-boldogit-a-penz/
[5] Boston, Massachusetts, 1706. január 17. - Philadelphia, Pennsylvania, 1790. április 17.










[1] Mk 1, 22
[2] Mk 1,27
[3] V.ö. Magyar Katolikus Lexikon Életminőség szócikk
[4] http://stresszdoki.com/gondolatok/gazdagsag-es-jo-kozerzet-vajon-boldogit-a-penz/
[5] Boston, Massachusetts, 1706. január 17. - Philadelphia, Pennsylvania, 1790. április 17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum