B ÉV ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária 2015. 02. 01.
A mai evangélium üzenetének két súlypontja van. Az egyik „tanításával ámulatba ejtett mindenkit”[1]. másik
„még a tisztátalan lelkeknek is tud
parancsolni.”[2]
A továbbiakban megkísérlem az első gondolatot „tanításával ámulatba ejtett mindenkit” értelmezni,
és a mindennapi életünkre alkalmazni. Márk nem azt írta le, hogy Jézus, mit
mondott a Kafarnaumi zsinagógában, hanem csak a tanításának a hatását. Ebből
arra lehet következtetni, hogy Jézus lenyűgöző szónok volt, akit nem korlátoztak
sem a közvélemény, sem a zsinagógai hallgatóság elvárásai. Ugyanakkor olyan belső
összefüggésekben tárja fel az Írás lényegét, amire eddig, sem a korábbi, sem a
korabeli tudós elmék még sohasem gondoltak. A hallgatóság érzi, ennek a
tanítónak igaza van. Igazsága pedig lenyűgözi a hallgatóit.
Minden bizonnyal ez az oka annak is, hogy Jézus tanítása
2000 év után sem veszített erejéből. Hatni tud a gondolkodásunkra, életünkre,
életvezetésünkre, ha komolyan vesszük és befogadjuk a szívűnkbe. Jézus
tanítását a legújabb időkben nem kevesen az „élet
igéjének”, vagyis gondolkodást, életszemléletet formáló erőként ismerik
fel. Más szóval,
Jézus tanításának befogadása és „megélése” a
természetfeletti életre nyitott minőségi élet feltétele lehet.
Az életminőség nemcsak a gazdasági mutatókat veszi
figyelembe, mint pl. életszínvonal, hanem a szellemi, lelki,
erkölcsi és szociális értékek meglétét is.[3]
Mióta ember él a földön, mindig törekedett egy minőségibb
éltre. E vágy volt elsősorban a gazdasági és technikai fejlődésnek a mozgatója.
E mögött az a szemlélet uralkodott, hogy gazdagabb vagyok, annál többet
vásárolhatok, minél többet vásárolhatok, annál minőségibb lesz az életem. Ill.
minél tökéletesebbek a technikai eszközeim, annál többre vagyok képes, és minél
többre vagyok képes, annál több vagyok.
Kutatások végeztek ebben a vonatkozásban, olvastam egy
témával foglalkozó írásban, aminek a végkövetkeztetése szerint
„bebizonyosodott, hogy
igen erős kapcsolat van a szegénység és a rossz lelkiállapot között, ám ugyanez
az összefüggés a jó közérzet és a gazdagság között nem mutatható ki. Vagyis a
nélkülözés határozottan károsan hat a hangulatra, és szorongásra, depresszióra
hajlamosít.
Ugyanakkor a kiváló
anyagi helyzet nem garantálja a jókedvet és a kiegyensúlyozottságot. Úgy tűnik
tehát, hogy a jó közérzetünk szempontjából roppant fontos, hogy mindenünk
meglegyen, amire szükségünk van, de a felhalmozott tartalékok már nem növelik
tovább boldogságszintünket.[4]
Ezt megerősítendő idézek két bölcs gondolatot.
Benjamin Franklinnak [5], a
17. század tudós, író és feltalálónak tulajdonított mondás: “Az emberi boldogság ritkán a hatalmas
vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.”
Ezt már én teszem hozzá: Jézus, amellett, hogy felnyitotta
szemünket Isten csodálatos világára, megtanított a napi apró örömök megvalósítására
is minket.
A másik idézet Dan Millman amerikai írótól származik, aki
szerint csak egy békés szív képes a világban kiteljesedni, és megvalósítani egy
magasabb rendű életet. A békés harcos
útja c. könyvében így fogalmazott “a boldogság
titkát, nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a
képességet, hogy élvezd a kevesebbet.”
Amikor Jézus „tanításával
ámulatba ejtett mindenkit” bizonyára megfogalmazódott a hallgatóságban
valami ilyesféle gondolat, erre még nem gondoltam, ez még nem jutott eszembe.
Jézus tanítása új módon, mélységében és összefüggéseiben
láttatja az élet dolgait. Tanításának lényeges vonása, hogy nem valamitől tilt,
hanem valamire biztat. Az izraelitákkal szövetséget kötő Isten még azt tartotta
fontosnak, hogy a tízparancsolat Isten és ember kapcsolatában legyen három parancsoló,
és 7, tiltó parancs.
A valamit parancsoló törvények:
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
III. Az Úr napját szenteld meg!
IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
A többi mind valamit tilt.
Mindkettőre, a tiltó és valamire késztető parancsokra is
szükség volt, és szükség van ma is. Ám, ha képesek lennénk arra, hogy komolyan
vegyük a valamire biztató parancsokat, akkor az kiszorítaná a tiltókat. Ha
komolyan vennénk, hogy „uradat Istened
imádd”, akkor komolyan vennénk mindent, ami az Isten értékskáláján fontos. Ennek
következtében átalakulna a gondolkodásunk és ki tudnánk szűrni, ami kárunkra
van, és meg tudnánk tenni, ami gazdagít.
Ha komolyan vennénk az Úr
napjának megszentelését, akkor rendszeresen belépnénk a liturgia lévén az
Isten „magánszférájába”, és
megismernék Isten életvezetési üzeneteit, a vele való találkozás pedig
megerősítene a jóban.
Ha tisztelnénk „apánkat
és anyánkat”, akkor követnénk az ő gondolkodásukat az élet dolgait
illetően, és nem szakadna meg a fonal a múlt és jelen között, a gyökér és a fa
között. Talán emlékszünk még a kommunista internacionálé eme sorára „a múltat végképp eltörölni”. Aki pedig
végképp megtagadja múltját, azzal azt tesz a hatalom, amit akar, mert
elveszítette a kapcsolatot a múltjával, gyökértelenné, kiszolgáltatottá vált.
Az Újszövetségben Jézus által tanít az Isten, akire a Jézus
megkeresztelkedésekor elhangzott égi szózat szerint „hallgatni kell”. Általa tárta fel nekünk a Teremető Isten a lét
mélységeit, az emberi kapcsolatok titkait, és vezetett el egy olyan
életszemléletre, amelyben a gondolkodó és érző ember ki tud bontakozni.
Az már egy más kérdés, hogy a gonoszság titka is
folyamatosan működik,
amely folyamatosan meg akarja hamísítani Jézus tanítását.
Ennek bizonyítéka egyrészt az elmúlt 2000 évben napvilágot látott több ezer
tévtanítás a szentírás számos értelmezését illetően, másrészt a csábító, de
végül is kiábrándító alternatívák, amelyek sokak számára izgalmasabbnak és
vonzóbban tűnnek.
Akár tetszik, akár nem, életünk folyamán folyamatosan
választani kell a különböző élethelyzetekben. Márpedig ez gyötrelemmel jár, ahogyan
a német közmondás tartja wer hat die Wahl, hat die Qual. Akié a választás, azé
a gyötrelem.
Arról már nem írt Márk evangélista, hogy azok, akiket „ámulatba ejtett Jézus tanítása”, vajon
a követői lettek-e? Megváltozott-e az életük? De nem is az volt a fontos, hogy
statisztikailag is számszerűsíthető legyen Jézus tanításainak tényleges
eredménye. Jézus letett valamit hallgatói elé, amit ki - ki vihetett magával,
ha akart… Élhetett a szerint, ha akart…
Jézus igehirdetése a magvetés volt. De mint tudjuk, a mag
eshet ilyen, olyan talajra. Sziklásra, tövisesre, útszélre, meg jó talajba is.
Akik komolyan vették és elkezdték a szerint alakítani az életüket, azoknak
lelkük jó talaj volt… és minőségibb, vagyis gazdagabb, értékesebb lett az
életük.
Így van ez egyházunk életében ma is. Igazában azt tudjuk
mérni, amire vannak adataink, mint pl. keresztelés, bérmálás, esküvő. Azt
tudjuk, hogy sokan vagy kevesen vesznek részt a szentmiséken, hányan járnak
hitoktatásra stb. De, hogy kiknek a lelkében csírázott ki az elvetett ige –
mag, és főleg milyen termést hozott, erre vonatkozólag lehetnek tapasztalataink,
sejtéseink, megérzéseink. De ezt igazában csak odafent tartják számon azon
értékek tárházában, amelyet a tolvajok nem tudnak betörni, amit az idő vasfoga,
a rozsda és a moly sem tud felfalni.
A lelki gazdagodás, a minőségi élet kibontakoztatása okán,
érdemes vasárnapról, vasárnapra egy - egy gondolatot, afféle isteni üzenetként
magunkkal vinni, elülteti gondolataink és érzelmeink kertjébe, hogy
értelmesebb, minőségibb és gazdagabb legyen az életünk.
okéatya
[1] Mk 1, 22
[2] Mk 1,27
[3] V.ö.
Magyar Katolikus Lexikon Életminőség
szócikk
[4] http://stresszdoki.com/gondolatok/gazdagsag-es-jo-kozerzet-vajon-boldogit-a-penz/
[5] Boston,
Massachusetts, 1706. január 17. - Philadelphia, Pennsylvania, 1790. április 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése