2014. december 27.
Szombathely – Kálvária
Karácsony utáni első vasárnapon, mintegy családi fotót elénk
teszi egyházunk a szentcsaládot, Jézus, Mária és József közösségét, mint család
mintát, mint igazodási pontot. Ezzel kapcsolatban felmerülhet néhány, talán
kétkedő gondolat. Ilyesfélék: Hogyan lehet a mai felgyorsult világban élő
családoknak minta a szentcsalád? 2000 év előtt kultúrában és a
szokásrendszerben éltek. Más volt akkor a szerepe a nőnek, más a férfinak. Mások
voltak a társadalmat, a magán és közéletet meghatározó szempontok.
Amíg ma a család jó esetben az apa, anya gyermek közösségét
jelenti, addig abban az időben a család, nem egy esetben, több nemzedék együtt
élését jelentette. Amíg ma a család tagjai, biztosítandó a megélhetést dolgozni
mennek, máshová az apa, és a máshová az anya, máshová a gyerekek, addig, abban
az időben a családról az apa gondoskodott, az anya volt az otthon melege, a
gyereket pedig nevelte a család mellett az a faluközösség, a tapasztalt öregek,
mindig ott, ahol éppen éltek. Amíg ma a felnövekvő nemzedék az iskolában
sajátítja el a tudást, abban az időben a felnőttek, különösképpen az a
tapasztalt öregek voltak az élethez szükséges ismeret átadói. Hozzájárult ehhez
még a szombati ima a zsinagógában, ahol megismerhették a féltve őrzött Írások
tartalmát és értelmezését. És így sorolhatnám tovább…
De nézzünk egy másik szempontot.
Hajlamosak vagyunk a Szentcsaládban egy ideális családot
elképzelni, ahol mindenki tette a maga dolgát. Az apa munkájával kereste a
betevőt, a nagyobbacska gyermek már segített neki, az anya meg ellátta a
házimunkát. A kis Jézus eszményi gyermek volt, szófogadó, engedelmes
szorgalmas, egyik másik legenda szerint már gyermekkorában csodákat ia tett.
Mária és József szent békességben éltek, soha nem volt közöttük vita,
kifakadás, vagy bármiféle összezörrenés. Úgy tűnik, hogy a mai Jézus képünk
kicsinyített megvalósulását látjuk a gyermek Jézusban is.
József és Mária hús vér emberek voltak, akikre hatott a
környezetük, az élethelyzetük, meg mindenféle pozitív és negatív tényező. A
Jézus pedig? Jézusról azt olvassuk a szentírásban a bűnt kivéve mindenben
hasonló lett hozzánk, ugyanúgy kísértést szenvedet,[1]
mint bármelyik mai gyermek… Ha ez így van, akkor ugyanúgy átélhette a
kisgyerekkor dackorszakát, a kamaszkor szertelenségét, a fiatalkori csavargásokat,
a maga útja keresését, mint bármelyik mai gyermek, vagy fiatal.
Ha ez így volt, márpedig természetes hús, vér emberek
voltak, akkor mi bennük az a plusz, aminek okán példakép lehetnek?
Az, hogy minden élethelyzetükben igyekeztek életüket az
Isten törvényéhez igazítani, és ez sikerült is nekik. A feszült helyzeteket,
amit ma konfliktus helyzeteknek mondunk, az írásban kapott tanításhoz igazítva
oldották meg. Ez pedig sem most, sem akkor nem egy sima ügy.
Kár, hogy nem maradtak fenn a Jézus gyermekkorára vonatkozó
feljegyzések. Nyilván azért nem, mert ez nem képezte az apostoli igehirdetés
részét. A Jézus tanítása volt a fontos, ill. az életnek ahhoz való igazítása.
Fennmaradt viszont az evangéliumokban Jézus
gyermekségtörténetének leírásában néhány konfliktus helyzet. A teljesség igénye
nélkül idézzünk fel néhányat.
József jegyesként döbben rá, hogy eljegyzett menyasszonya
áldott állapotban van. Pontosan azt élte át, amit hasonló helyzetben egy mai
vőlegény átélne akkor, ha neki az egészhez nincs köze. József nagyon emberi
módon gondolkodott, amikor, nem akarva botrányt az áldott állapotban lévő
Máriát „titokban akarta elbocsátani”.[2]
De ettől a gyötrelemtől, egészen addig, hogy jött onnét felülről világossá nem
vált a helyzet nyitja, amíg az agyában helyre nem állt a rend, múltak a napok,
a hetek. El tudom képzelni, hogy kettőjük között vita hevében nem egyszer szikrázott
a levegő, ami végül nyugvópontra nem jutott természetfeletti segítséggel.
E tekintetben ragyogó példa kettőjük viselkedése. József
lehet, hogy Mária fejéhez vágta, hogy megcsaltál, de a végkifejlet megnyugtató
volt, mert a megoldási folyamatból nem hagyták ki az Istent. Biztos vagyok
abban, hogy ha a mai jegyesek, házasok, kölcsönös jóakarattal, a megoldás
keresésének szándékával, Jézus tanítását figyelembe véve oldanák meg vitás
dolgaikat, nem lenne annyi válás.
Avagy ott van az Egyiptomi menekülés. Idillikusnak látszik
képi ábrázolás, Mária szamárháton ül, ölében a gyermek Jézus, József vezeti a
szamarat, hátán valamiféle zsákféle és bandukolnak a sivatagon keresztül.
Képzeljük bele magunkat a helyzetükbe. Józsefet felébreszti
álmából valami titokzatos erő, vedd a gyermeket és anyját és menekülj
Egyiptomba. Ő Máriát felébreszti fel, aki első kábulatéban azt se tudja, mi
van, gyermek Jézusra is átragad az idegesség, torka szakadtából bömbölni kezd,
aztán bele az éjszakába, a bizonytalanba…
Egyiptomba ma is zarándokhelyek azok a települések,
amelyeken a Szentcsalád áthalad, megpihent, vagy valamennyi ideig tartózkodott.
Közben Józsefnek dolgoznia kellett, hogy megkeresse a betevőt, a
szállásköltségeket, élelmet tudjon venni, közben nyomukban az üldözők, mert
Egyiptom és Izrael politikai vezetői között jó volt a kapcsolat.
Közben állandó feszültségek, gondok, kiszolgáltatottság,
bizonytalanság… Idegtépő helyzet.
Mi ebben a követendő minta? Az, hogy emberileg mindent
beleadtak, hogy felülemelkedjenek a mélypontokon, anélkül, hogy bárkit és
vádolnának, élték a maguk jámbor életét, hűségben a Magasságbeli törvényéhez.
Manapság nem kevesen inkább a válást választják, ahelyett,
hogy együtt leülnének, végiggondolnák élethelyzetüket, megimádkoznák talán
kilátástalannak tűnő állapotukat, és megfogva egymás kezét indulnának tovább
közösen életük következő útszakaszán.
A családot a Teremtő alkotta meg akkor, amikor az embert
férfinak és nőnek teremtette, megáldotta őket és azt mondta „Legyetek termékenyek, szaporodjatok,
töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.”[3]
A nő teremtését a második teremtéstörténet csodálatos
képekben mondja el. Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt,
kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. „Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az
asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a
csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.”.[4]
Ez pedig azt jelenti, hogy a nő társa, és nem alattvalója a
férfinak. Az oldalborda kivételének üzenete van. A férfi szíve mellett van a
helye, vele egy szinten. A család közösségének létrehozásában és működtetésében
önként vállalt feladataikat együtt kell megoldani. A házasságban két egyenrangú
fél köt életre szóló szövetséget egymással.
Máriának és Józsefnek ez az egyenrangúság nagyszerűen
sikerült egy férfiuralmú társadalomban. Nem egymást akarták legyőzni, ki hordja
a nadrágot, hanem együtt akarták megvalósítani a kölcsönös szeretetközösséget,
a gyermek vállalását, és azok felnevelését. Biztos vagyok abban, hogy boldognak
érezték magukat, mert mindkettő tudta a helyét, a dolgát, és tették azt, amit
tenniük kellett.
Talán sikerült egy kicsit rávilágítanom arra, hogy a teremtő
által elgondolt, és Jézus által a maga teljességében helyre állított család
eszmény megvalósítható, és ez mindenkinek a javát szolgálja.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése