2014 SZILVESZTER ESTE
2014. december 31.
Szombathely - Kálvária
Betelt a régi füzetem.
Ma este megnézegetem,
és holnap újat kezdhetek:
háromszázhatvanöt lapos,
ugyanilyen új füzetet.
Lemásolnám most szívesen
a régit, de nem tehetem.
Marad már, amilyen marad.
Ott a Mester kezével írt
sok „láttam” a leckék alatt.
Sorakozik nem egy lapon
féligvégzett feladatom ...
a rendetlen, elégtelen ...
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.
De holnap újat kezdhetek:
ugyanilyen új füzetet.[1]
Betelt a régi füzetünk, a 2014-es esztendő utolsó lapja, és
holnap, Isten kegyelméből újra írhatjuk életünkkel a 2015-ös év füzetében
A legtermészetesebb szó, amely ezen az estén, a 2014-es
esztendő utolsó óráiban ajkunkról fakad: Köszönöm Uram! Hálaadásra gyűltünk
össze, amikor most, mint Isten népének kicsi közössége oda álljunk az Úr elé és
megköszönjük, mindazt, ami az elmúlt esztendőben velünk történt. Úgy az
örömteli élményeket, mint a fájdalmas órákat is. A fájdalmas órákat azért, mert
mellettünk állt az Úr, és segített elviselni azokat. Ő fogta a kezünket, Ő
ölelt át akkor és a lelkünk közepébe tette a gondolatot, veled vagyok,
melletted vagyok, segítek neked.
A hála erény,
mely készségessé tesz a kapott jótétemény szóban és tettben való elismerésére és viszonzására. A hála
nem sajátosan keresztény, még csak nem is vallásos erény. Általános emberi és
közösségi vonás, az ember szabadságának és méltóságának következménye. Sérülése
magát az embervoltot érinti, ha kiölik az emberből a hálát, az ember lelkileg
beleroppan.
A hála nem egyszeri spontán megnyilatkozás, hanem állandó
belső, lelki tevékenység. Nem függhet csak az érzelmi hullámzástól, gyakorlása
föltételezi a tárgyilagosságot és az önismeretet.
A hála, az erkölcsileg
érett ember alapmagatartása, aki fölismerte, hogy létét
és fennmaradását nem csupán
a maga teljesítményének, hanem
folyamatosan másoknak is köszönheti.
A Szentírás, amely, mint tudjuk, az Isten szava, a
hálátlanságot erkölcsi hiányosságnak nevezi és a pogányok bűnei közé sorolja.[2]
Szent Pál írta a római közösséghez küldött levelében a
pogányokkal kapcsolatban „nincs
mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem
adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük
elhomályosult.” ([3];
A Tesszalonikiben élő közösségnek pedig ezt írta: „Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt
kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.
Tegyük meg mi is, mondjuk el mi is ezen az estén hálaadó
imánkat.
Köszönöm Uram, hogy minden nap felébredhetem, kinyílhattam a
szemeimet, használhattam kezeimet és lábaimat és minden reggel elkezdhettem egy
napot…
Köszönöm Uram, hogy adtál kitartást a fáradságos munkához,
és a kemény tanuláshoz, hogy van hol dolgoznom és eltarthatom a családomat…
tanulhatok…
Köszönöm Uram, hogy adtál erőt elviselni a mindennapi
terheket, és kudarcokat. Köszönöm, hogy Eléd vihettem a gondjaimat, és biztos
lehettem abban, hogy Te mindenre megoldást találsz.
Köszönöm Uram a családomat, barátaimat, a rokonaimat, a
szomszédjaimat és mindazokat, akiket e földi utamra mellém rendeltél, s
gyönyörködött Lelked abban, ha segítettük egymást… Tudom, még ha meg is bántottuk
egymást, megbocsátottunk, s a szeretet újra összetart minket… s ők mellettem
állnak, és én is mellettük állhatok…
Köszönöm Uram, hogy sokszor próbákon vezettél át, ami által
erősödhettem, s a tapasztalataimból segíthetem a gyengébbeket…
Köszönöm Uram azt a helyet, amelyet a országod építésében
nekem adtál…legyen az látványos, vagy elrejtett szolgálat…Téged dicsőítelek
általa, mert a Te akaratodat teljesíthetem…
És köszönöm Uram, hogy kegyelmeddel nap, mint nap lehajoltál
hozzám, hogy van még türelmed felém, és mindig megadtad a lehetőséget megbánni
a vétkeimet, s újra kezdeni Veled mindent… Ó, hányszor és hányszor újra kezdtem
már… és Te mindig szeretettel vártad a bocsánatkérő imáimat…
A most következő fohászokra együtt válaszolják: Hálát adok Neked Istenem!
Mindenért, amit adtál, hálát adok Neked, Istenem!
Mindenért, amit elvettél, hálát adok Neked, Istenem!
Mindenért, amit segítségeddel megtehettem, hálát adok Neked,
Istenem!
Mindenért, amit megakadályoztál, hálát adok Neked, Istenem!
Minden örömért, amivel boldoggá tettél, hálát adok Neked,
Istenem!
Minden szenvedésért, amivel formáltál, hálát adok Neked,
Istenem!
Minden békés óráért, amivel széppé tetted életemet, hálát
adok Neked, Istenem!
Minden gondért, amitől megszabadítottál, hálát adok Neked,
Istenem!
Minden jó tulajdonságomért, amivel szolgálhattalak, hálát
adok Neked, Istenem!
Minden gyengeségemért, amivel alázatra tanítottál, hálát
adok Neked, Istenem!
Minden erényért, amit nekem ajándékoztál, hálát adok Neked,
Istenem!
Minden bocsánatért, amiből irgalmadat megismerhettem,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden szép emberi kapcsolatomért, amivel gazdagítottál, hálát
adok Neked, Istenem!
Minden emberért, akit tőlem elszakítottál, hálát adok Neked,
Istenem!
A halálom időpontjáért és módjáért, amit nekem választottál,
hálát adok
Neked, Istenem!
A helyért, amelyet nekem országodban készítettél, hálát adok
Neked, Istenem!
Köszönöm, Uram, hogy hitet adtál,
mélyet, komolyat, élőt és szépet,
mert így az élet minden kínja
egy égbe húzó szent ígéret.
Ámen.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése