B év advent 4. hete hétfő

A hegymászó kötele

Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. A nagy útra hosszú felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.

Elindult felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást mindaddig, hogy besötétedett.

Sűrű éjszaka terült a hegytetőre. Az ember körül minden fekete volt. A napot és a holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott.

És ahogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól megcsúszott és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden szép és csúnya pillanatai lejátszódtak a szeme előtt.

Elgondolkodva azon, hogy milyen közel van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza az a kötél, amivel meg volt kötve.

A teste a levegőben lógott ... csak a kötél tartotta. Abban a pillanatban csak azt tudta kiáltani:

- Istenem! Segíts!

Az égből váratlanul egy mély hang hallatszott:

- Mit akarsz, hogy tegyek?

- Ments meg, Istenem!

-Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?

- Persze, hogy hiszem!

- Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve !

Egy pillanatra csend lett. Az ember végül úgy dönt, hogy teljes erejével továbbra is kapaszkodik a kötelébe.

A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt és megfagyott hegymászót. A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott. Csak három méterre a földtől...

És te? Mennyire ragaszkodsz a kötelékedhez, amiről úgy gondolod, hogy a biztonságodat jelenti. Jézus, amikor emberi lett, elengedett minden kötelet, ami az éghez kötötte. Vállalta a teljes bizonytalanságot. Ahogyan Pál apostol írta „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,7)