A ÉV ÉVKÖZI 28.
VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária 2014. október 12.
Az evangélium kapcsán ma arról szeretnék néhány gondolatot
megosztani veletek, hogyan függ össze a külső és a belső, mi az üzenete a
ruhának, amit egy - egy alkalomra felveszek, és végül belekaszálok egy kicsit
az égi és földi divat világába.
A keresztség szentségének a kiszolgáltatásakor, a szertartás
végén van három mozzanat, amelyek a lélekben végbe ment misztikus változást
jelzik. Ezek közül az egyik a keresztelési fehér ingecske ráterítése a
gyermekre, felnőtt keresztelés esetében a megkeresztelt talpig fehér ruhát kap.
Ez azt jelzi, hogy a megkeresztelt új állapotba került az Isten szemében,
mégpedig a megszentelő kegyelem állapotába, ami által Isten gyermeke lett és a
mennyország örököse.
Ez az őskeresztények idejéből megmaradt szép szokás a mai evangéliumra
vezethető vissza, ahol szó van a lakomára meghívottakról, akik közül csak
egynek nem volt ünnepi öltözéke, amit a szentírás menyegzős ruhának nevez.
A mai evangélium irodalmi műfaja allegória, ami nem más,
mint egy elvont fogalomnak, pl. az igazságnak, a jóságnak,
a szeretetnek stb. a megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása.
E műfaj alkalmazására Jézus is rákényszerült, hiszen az emberi
tapasztalattal hozzá nem férhető igazságokról beszélt, mondanivalóját történetekbe,
példabeszédekbe, vagy éppen allegóriába öltözteti. Teszi ezt azért is, mert a
természetfeletti világra nincs emberi fogalom. Van így ez nálunk is. Pl.
ismereteim szerint a francia nyelvben nem ismerik a névnap fogalmát, vagy a „dicsértessék a Jézus Krisztus” köszöntést.
A mai evangéliumban szereplő személyeket be lehet
helyettesíteni valós személyekkel. A lakomára hívó király a Mennyei Atya, a fiú
Jézus Krisztus, a szolgák a próféták, a meghívást visszautasító azok, akikhez
eljut ugyan a meghívás, de visszautasítják, maga a lakoma pedig a mennyországot
jelenti, amely, az ószövetségben is sokszor használt szókép.
Mindezekből ma csak egyetlen elemet emelek ki belőle,
mégpedig a menyegzős ruhát.
Mivel a lakomára nem jöttek el a meghívottak, a király mindenkit összetereltetett
az utakról, hogy megteljen a lakodalmas ház. „Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett
ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: ,,Barátom,
hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?'' Sorsa ismerős, kidobták a
külső sötétségre.
Az utakról beterelt emberek üzenete: Isten mindenkit meghív, függetlenül attól, hogy a földgolyónak melyik részén rója életének az útjait. Egyetlen feltétel van, az öltözködés, ami ebben az esetben sokkal többet jelent, mint ruhát.
Vannak helyek és alkalmak, ahova tisztességesen fel kell
öltözni. Mint pl. hangversenyre, színházba, templomi eseményre. Ezzel fejezzük ki a
tiszteletünket a hely és személyek iránt. Az ünnepi ruha értékelése annak, hogy
milyen nagyra becsüljük azt az eseményt, amelyen megfelelően felöltözve veszünk
részt.
Korábban már beszéltem arról, hogy a szeretet gyakorlásával már
itt a földön tanuljuk és begyakoroljuk a mennyországi viselkedés szabályait,
hogy majd ott ne legyünk zavarban.
A helyes templomi öltözködéssel is azt kívánjuk kifejezni,
hogy a szentmise más, mint a többi esemény. Szent ez a hely, szent ennek a helynek a
lakója, szent a cselekmény, ami itt történik. Ehhez pedig megfelelően kell
felöltözni. Ezért értelmezhetetlen számomra, hogy különösen nyári időben nem
kevesen úgy jönnek templomba, mintha strandra mennének. Egyszer megkérdeztem
valakit: nem tud tisztességesen felöltözni, amikor a templomba jön. A válasza
meglepett: atya, ez így kényelmes. Csakhogy itt nem a kényelemről van szó, hanem az
Istennel való találkozásról. Aki nem öltözteti ünneplőbe saját magát, nem tudja
a lelkét sem ünneplőbe öltöztetni. Ehhez igényesség kell, ha valakiből ez
hiányzik az sem a testét, sem a lelkét nem fogja ünneplőbe öltöztetni.
Öltöztesd ünneplőbe a lelkedet…
Hangold rá magadat az eseményre, öltözeteddel add meg a
tiszteletet az Istennek és azoknak is, akikkel együtt vagy a szent
cselekményen. Valahogy úgy, ahogyan egy versben olvastam:
Ünnepet várva öltöztesd fel
Lelkedet ünneplőbe!
Templomba sem úgy megy az ember,
Mintha menne kapálni, vagy krumplit szedni, a földre.[1]
…
Söpörd ki magadból lelked minden szennyét,
Életedet takarítsd tisztára!
Életedet takarítsd tisztára!
Talán szokatlan, de azt mondom, hogy a templomban való
megjelenés a mennyországi stílus előgyakorlata. Csakhogy mást jelent a „ruhamárka” idelenn, és mást jelent
odaát. A menő ruhamárkákat itt a földön mostanság úgy hívják Levis, Esprit, Hilfiger, Benetton stb... Ám ezek odafennt nem számítanak.
Odafenti ruhamárkákra vonatkozó szent Pál bőséggel ad eligazításokat:
„Öltsétek magatokra az új embert,
aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott
teremtmény”[2]
„Öltsétek magatokra az
irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.”[3]
Az efezusiakhoz írt levelében küzdelemre öltöztet fel:
„Ezért öltsétek fel az Isten
fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve
megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az
igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a
készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok
a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel
az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.”[4]
Egyébként maga Jézus is adott öltözködési tanácsokat. „Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik
urukra várnak”.[5]
Ezek mind olyan készségek, amelyeknek a begyakorlásához egy egész élet
kell. Olyan öltözékek, amelyeket igazában az Isten is értékel. Igaz, hogy
egyetlen boltban sem lehet pénzért megvásárolni. Mert az könnyebb lenne. A
lélek ruházatát, azt a bizonyos menyegzős köntöst, nekünk kell megszőnünk,
kiszabnunk, megvarrnunk és hordanunk. Vagyis magunkat kell formálni olyanná,
amilyennek az Isten akar látni minket. Ha erre lusták lennénk, bizony nem
leszünk szalonképesek az Isten országában.
Ismeretes a mondás: nem a ruha teszi az embert, de az alkalomhoz illő ruházat mégis
fontos. Viszont a „külső alkalmazkodás belső
megtisztulás nélkül” hamar kiderül. Mondjuk egy ünnepi alkalomra én
öltönyben és nyakkendőben érkezem, míg a valaki ugyanott farmerbent és pulcsiban jelenik meg. Nem tagadta meg magát, a tárgyaláson az „öltözékéhez méltóan” viselkedett: az öltözékével „csak” kifejezte,
hogyan tekint ránk, és milyen lélek van benne. Ünnepi öltözetünk kifejezheti,
hogy a lelkünk is ünneplőbe öltözött.
Van ennek egy másik olvasata is sok: „öltönyösen is rongy” ember szaladgál a
földgolyón, gondolok itt pl. a nyakkendős bűnözőkre. Jézus Krisztus példázata arra
utal, hogy fontos a ruha, de az Úr átlát a ruhán, egészen a szívünk rejtekéig,
ezért nem a „saját” öltözetünk tesz
szalonképessé bennünket, hanem csak az a menyegzős ruha, amit az Úr tisztított
meg övéinek, drága vére által.
A Republic együttes egyik dalából idézek egy
sort: „Add rám örök ruhám, indulni kéne!”
Egyszer majd mindenkinek indulni kell, ami menyegzős a menyegzős ruhában oda vezet,
ahova meghívást kaptunk Jézus által a mennyei Atyától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése