A ÉV ÉVKÖZI 27.
VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária 2014. október 5.
Kié a szőlőskert, ki a szőlősgazda? Rejtély. De rejtélyes
maga a párbeszéd is. A példabeszédet sokféleképpen lehet értelmezni. Hosszú
lenne elmondani azt a nem kevés magyarázatot, ahogyan ezt a példabeszédet
értelmezték, mondjuk a Jézus utáni első generáció, vagy a történelem folyamán
bármikor. Inkább keressük együtt, hogy számunkra mi benne a fontos üzenet!
Minden példabeszédnek üzenet van. Ennek is. Mégpedig olyan
üzenete, amely alkalmazható minden korok embere életére. Nemcsak egykor, ma is.
Mit hallott ki ebből a példabeszédből az első Krisztuskövető
nemzedék? Mit hallottak ki belőle a különböző korok hallgatói? Számunkra nem ez
a kérdés, hanem az, hogyan lehet tanítás ebből a történetből a mai keresztény olvasók,
hallgatók számára. Csak úgy, ha az „elvétetik
tőletek az Isten országa” figyelmeztetése alkalmazható úgy a mai katolikus
egyházra, a Jézust elutasító társadalomra. Sajnos minden vallási közösségnek
állandó kísértése, hogy nem szolgálja, hanem kisajátítja a tant, ez esetben Jézus
tanítását. Ebbe a csapdába beleestek nem csupán az ószövetség vallási vezetői,
hanem a történelem folyamán nem egyszer, katolikus egyház vezetői is. Többek
között ezekért is bocsánatot kért II. János Pál pápa az évezred fordulóján. Igaz,
hogy Isten Szentlelke mindig kihúzta Jézus egyházát abból a veremből, amelybe
emberi gyengeségek okán nem egyszer beleesett.
Akár felületesen is végighallgatva Jézusnak ezt a
példabeszédét,
ésszerűtlennek, sőt értelmetlennek találjuk a szőlő urának
naivitását:vagyis hogy-hogy nem vette észre, hogy a béres munkások szolgáival
milyen gonosz módon viselkedtek? Hogyan volt képes egyetlen fiát a kegyetlenek
közé küldeni? Hiszen tudnia a kellett volna, hogy ezektől semmi jót nem
várhatott! Nem vette észre, hogy sem a szolgái, sem a fia nincsenek
biztonságban? Vagy, talán Ő nem a biztonságot kereste? Talán nem a mi
mércénkkel mér?
Bizony nem! Két hete volt témánk: az Isten jó. Ma is erről
van szó, csak más megközelítésben, más mélységeket feltárva. A történek arról
szól, hogy Isten jó. Jézus minden példabeszédében, ahol atyáról, vendégeit
meghívó királyról, szőlősgazdáról van szó, mindenütt be lehet helyettesíteni
azzal a személlyel, aki Jézus küldte, és akiről sokat, nagyon sokat akart
feltárni hallgatósága előtt. Ebben a történetben is a Mennyei Atyáról van szó,
aki jó.
Csakhogy Isten nem a
mi mércénk szerint jó. Ő nem az elvárhatóságig bízik bennünk, hanem a
képtelenségig! Hetvenszer - hétszer megbocsátani, vagyis mindig, tanította
Jézus. Számára a megbocsátás mintája az Atya volt, akinek, "az a
hivatása", hogy megbocsásson.
Természetesen nem mindenkinek nyakra, főre, hanem a
megtérőnek. Azoknak, akik a tékozló fiú lelkületével tudják kimondani, „Atyám bocsáss meg, mert vétkeztem.”
Azoknak, a hátul templomban a vámos szavaival alázatosan és mellüket verve merik
kimondani „Istenem bocsáss meg nekem,
szegény bűnösnek!”
Íme, a jó hír: a JÓ ISTEN rólunk is a jót feltételezi,
győzzük le magunkban a rosszat, és teremjük meg a gyümölcsöt! Aki teljes
szívéből belefog ebbe a munkába, mindig Istent találja az oldala mellett! Még a
bűneink sem ronthatják el az Ő művét, ha megbánjuk azokat és túllépünk rajtuk.
Nem büntetni akar. Ő együtt akar örülni velünk! Az Ő szeretete a mi
biztonságunk. A szeretet gyümölcsét akarja aratni életünkben, ezért Jézusban minden
biztonságról lemond.
Nagy jóságában rendelkezésünkre bocsátja az időt. Legyen,
mondjuk, egy bankszámlád, ahol minden reggel 86, 400 forint kerül a számládra!
Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik,
akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni? Természetesen
használd fel MINDET! Az utolsó fillérig.
Mindannyiunknak van egy ilyen bankja.
EZ AZ IDŐ, ami minden reggel 86,400 másodperccel gazdagabbak
vagyunk. Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel
céljaink eléréséhez. ha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy
másodperccel sem.
A Gondviselés minden új nap új számlát nyit nekünk, és
minden új este újra felégeti a maradékot. Ha elmulasztod felhasználni az aznapi
betétedet, értéke elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap.
A jelenben kell élned
mindig az aznapi betétet felhasználva.
Hogy megértsd mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot,
akinek ismételni kell.
Hogy megértsd mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az
édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap
szerkesztőjét. akit szorít a határidő.
Hogy megértsd mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest,
aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki
lekéste a vonatot.
Hogy megértsd mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az
autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd mennyit ér egy tizedmásodperc kérdezd meg a
sportolót, aki ezüstérmet nyert az Olimpián.
Minden másodperc kincs, ami a tiéd. Csak a tiéd, te
rendelkezel fölötte. Emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A Tegnap történelem
A Holnap rejtelem.
A Ma ajándék.
Gondolkodj el, hogyan használod fel az időt, amivel Isten
végtelen jóságában megajándékozott, hogy lehetőséged legyen mindig újra kezdeni?
A történet csattanója „a
kő, amit az építők elvetnek szegletkővé lett.”[1] Ez
az utolsó mondat, ami minden bizonnyal Jézus hallgatóinak is megmaradt az
agyában, szívében.
Az evangélium pedig, bennünket is megvizsgál. A mondatban
következő múlt idő megtévesztő. Fordíthatjuk magunknak jelen időben, „akit az építők elvetnek”. Sőt
folytathatjuk a sort, már eredeti verziót idézve a szövegből magunkra: „Aki, erre a kőre esik (vagyis
Krisztusra) az összezúzza magát, akikre
pedig ez a kő esik (vagyis Krisztus ítélete) azt összemorzsolja. A pakliban ez is benne van. A lehetőség a
miénk, így is, úgy is.
Szentbeszéd meghallgatása
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése