A ÉV ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP
Szombathely – Kálvária
2014.09.07.
„Mondd, hol van az
Isten ezt kérdezem én,
Amit teremtettél
Uram már a feje tetején!”
A mai evangéliumban Jézus eligazításokat ad, hogy milyen
legyen az őt követők közösségi élete. A közösség személyekből áll, akik a
krisztusi közösség lényeges elemei. Ismerős a mondás, minden olyan erős, mint a
leggyengébb pontja. Így van ez a Krisztust követő közösségek esetében is. Minél
erősebbek lelki értelemben egy közösségen belül a személyek, annál erősebb maga
a közösség is.
Henri Boulad, a világszerte ismert jezsuita atya 2014. július
17-én a a jezsuita rend által működtetett Párbeszéd Házába látogatott, ahol reggel
kopt liturgia szerint celebrált szentmisét, este pedig előadást tartott. Ebből
idézek:
„Közülünk sokan
évmilliárdokkal mögénk és évmilliárdokkal elénk képzelik az Istent, mint aki a
világ kezdete előtt is örökké létezett, ezért a művészettörténet hosszú, fehér
szakállal ábrázolja. Én azonban megkérdezem Önöket, hogy még meddig nőjön ez a
szakáll az örökkévalóságban?”[1] Másképpen: a művészeti ábrázolások szakállas Atya
Istene emberi elképzelés, aminek semmi köze a valósághoz. Majd így fohászkodott
az Istenhez „Te vagy az, aki állandóan
új, Te vagy az örök fiatalság, Te vagy az örökké pezsgő, friss életforrás.”[2]
Arra a kérdésre, hogy hol van az Isten? A katekizmus elég
egyértelműen megadta a választ: Isten mindenütt jelen, mennyben, földön és
minden helyen. Más szóval Isten jelen van a látható és láthatatlan létezők
világában. Tudta nélkül nem történhet semmi, más szóval, ami történik, arról ő
tud. Tud, de nem avatkozik bele, legfeljebb az ember kérésére és
hozzájárulásával.
Isten a teremtéssel elindított egy, az idők végezetéig
tartó folyamatot, amelyben sajátos kettősség mutatkozik meg.
Egyrészt a belső és külső törvények és egymásra hatások
következtében alakulnak a dolgok. PL. a csillagok világában, az időjárásban, a
földtani folyamatokban stb.
Másrészt, jelenlegi ismereteink szerint egyedül a föld
nevű bolygón lehetővé tette, hogy kifejlődjenek az élőlények, amelynek csúcsán
az ember van, aki értelmet és szabad akaratot kapott a Teremtőtől. Ettől kezdve
tőle függnek sok vonatkozásban a történések. Akár úgy is mondhatnánk, ki
vagyunk szolgáltatva a saját szabad akaratuknak. Tehetünk jót is, rosszat is,
magunknak és másoknak kárára, de hasznára is.
Afféle életvezetési szabályként megkaptuk kőbe véve a
tízparancsolatot, amelynek az 1 - 3 parancsai szabályozzák az Isten és ember, 4
– 10 parancsok pedig az ember és ember, az kapcsolatát. Ám az Isten
folyamatosan segített abban, hogy az úgy a vele való kapcsolat, mint az ember
és ember közötti kapcsolat egyre jobb legyen.
Hogyan? Eljött Jézus és tanított. Az újszövetségi
szentírás 27 könyve tartalmazza a hitigazságok mellett azokat az
életszabályokat is, amelyekhez érdemes az életünket igazítani, hogy
értelmesebb, kiegyensúlyozottabba, hovatovább boldogabb életet éljünk. Ezen
újszövetségi eligazítások közül hallottunk néhányat a mai evangéliumban.
A mai evangélium utolsó mondatára szeretném, ha
ráfigyelnénk: „… ahol ketten vagy hárman
összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.'' Titokzatos ígéret,
amely szerint nem szavak okossága, hanem Jézus köztünk léte, jelenlétének
megtapasztalása tár fel mélységesen mély titkokat.
Vannak emberek, akikkel jó együtt lenni. Nyugodtak,
békességesek, derűsek, jót akarók és a jót keresők stb. Ezeknek az embereknek a
jelenléte új távlatokat nyithat meg számunkra és jó érzéssel tölti be egész
lényünket.
Vannak emberek, akiknek egész lényükből nyugtalanság
sugárzik. Nekik a világban senki és semmi sem jó, minden helyzetben és minden
emberben csak a rosszat látják. Az ilyen emberektől menekülünk, mert nyugtalanok
és nyugtalanítók.
Jézus segíteni akar abban is, hogy béke és nyugalom
legyen a lelkünkben és az életünkben. Ezért ajánlja fel új megoldásként, hogy belép
az életünkbe, mint jelenlévő harmadik, negyedik vagy akárhányadik.
Jézus mennybemenetele óta sokan és sokféleképen keresték
őt és élték meg a jelenlétét a mi emberi világunkban. Ő maga ígéretet tett
arra, hogy
„Én veletek maradok
a világ végezetéig.” [3] Az
ő velünk maradásának egyik módja, amit a mai evangélium utolsó mondatában
olvastunk:
: „… ahol ketten
vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.''
Chiara Lubich, a fokoláre közösség alapítója fogalmazta
meg:
„Olyan jelenlét ez,
mely élettel tölt el, kitágítja a horizontokat, megvigasztal, a szeretetre és
az igazságra ösztönöz”
Húsvét hétfőn szoktuk felolvasni az emmauszi tanítványok
történetét, akik szomorú szívvel bandukoltak Emmaus felé. Csendesen csatlakozott
hozzájuk valaki, aki fejtegette az írásokat. A visszaemlékezésükben elmondták,
mit éreztek akkor: „Lángolt a szívünk,
amikor beszélgetett velünk az úton?”[4]
A szív lángolását, a belső
örömet és vigaszt, az új távlatok felfedezését élhetik át azok, akik képesek
úgy együtt lenni Jézus nevében, hogy ott ő maga is jelen tudjon lenni.
Az újkori egyháztörténelem egyik csodálatos kibontakozása
volt Chiara Lubich és társainak a tapasztalata, amely fokoláre mozgalom gyökere
volt.
Az ő tapasztalatukat szeretném most felidézni.
1943-at írtak akkor. A rettenetes 2. világháború szétdúlta
Európát. Észak Olaszországban, Trentóban, néhány lány is átélte a minden
veszik, minden pusztul borzalmát. Keresték a biztonságot, a kapaszkodók abban
az iszonyú pusztulásban. Egyikük Chiara Lubich így emlékezett erre:
„Miután megvalósítottuk a kölcsönös szeretetet, új
biztonságot éreztünk életünkben, eltökéltebb akaratot és az élet teljességét.
Hogyan lehetséges ez? Azonnal evidens volt számunkra, hogy ennek a szeretetnek
köszönhetően, megvalósultak közöttünk Jézus szavai.
„Ahol ketten vagy
hárman összegyűlnek az én nevemben (az én szeretetemben), ott vagyok közöttük”
„Jézus csendben belépett közénk, a csoportunkba, mint egy
láthatatlan felebarát. A szeretetnek és a fénynek a forrása most már ott volt
közöttünk, és nem akartuk ezt többé elveszíteni. Sokkal jobban megértettük,
hogy mi is az Ő jelenléte, amikor a mulasztásaink miatt ez nem volt annyira
erős.”
Majd így folytatta a naplójában
„Ahogy két egymásra tett fahasáb, táplálja a tüzet,
miközben elemésztik magukat, ugyanúgy, ha azt akartuk, hogy Jézus állandó
jelenlétében éljünk, akkor arra volt szükség, hogy pillanatról-pillanatra az
összes erényt éljük (a türelmet, az okosságot, a szelídséget, a szegénységet, a
tisztaságot…), amelyekre szükség van, azért, hogy a természetfeletti egység a
testvérekkel soha ne csökkenjen. …
Ahol ketten vagy többen, ezek az isteni és titokzatos
szavak, amikor megvalósultak, gyakran csodálatosnak tűntek,
Ahol ketten vagy többen…, és Jézus nem mondja meg, hogy
kik, nem nevezi meg őket.
Ahol ketten vagy többen…, bárki: kettő vagy több megtérő
bűnös, akik nevében egyesülnek.
Kettő vagy több lány, akik mi voltunk.
Kettő között, akik közül az egyik nagy a másik meg kicsi.
Ahol ketten vagy többen…, amikor ezt éltük, akkor láttuk,
hogy mindenféle korlát ledől. …
Ahol ketten vagy többen olyanok is, akik korábban mindig
szemben álltak a műveltségük, a társadalmi helyzetük, a koruk miatt(…)
Leírta azt is, hogy köztük
levő Jézus lenyűgöző tapasztalat volt.
„Jelenléte bőségesen kárpótolt minden áldozatért,
igazolta minden lépésünket, amelyet megtettünk ezen az úton.(…) Helyes értelmet
adott a dolgoknak, a körülményeknek, enyhítette a fájdalmakat és mérsékelte a
túlzott örömöket. Bárki közülünk, aki egyszerűséggel és okoskodás nélkül
gyermeki bizalommal hitt szavaiban, és tettekre váltotta, élvezte ezt az
elővételezett mennyországot, amely Isten országa azok között az emberek között,
akik egyek az Ő nevében.”[5]
Jézus közöttünk teljesen jelenvalóvá válik, ha az Ő
nevében, azaz Benne,
az ő akaratában, a kölcsönös szeretetben egyek vagyunk.
Általa értelmet és életet nyer a természetfölötti testvériség.
Jelenléte örömmel tölt el, új, teljes örömmel,
azzal az örömmel, amit Ő maga ígért meg. (vö. Jn 17,13)
Ő az, aki egységet teremt. Ahol pedig egység van, ott a
világ hisz benne:
„Legyenek mindnyájan egy, hogy a világ higgyen.” (Jn
17,21)
Krisztus az, aki megtérít, Krisztus, aki jelen van azok
között,
akik az Ő nevében összejönnek.[6]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése