A ÉV ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP
2014.08.31.
Szombathely
- Kálvária
Tréfásan szoktuk mondani, hogy „az
ördög nem alszik”, de azt is, hogy az „Isten
szeme mindent lát”, mindig, mindent, és mindenütt. Vagyis az Isten sem
alszik. Mégis sokszor úgy tűnik, a sok világban tapasztalható gonoszság láttán,
mintha aludna az Isten, és a sátán lenne az úr. Legalább is emberileg nézve.
Erre a kettősségre ad választ a mai evangélium.
Meglepő, ahogyan Jézus Péter megszólalását minősíti. Péter megvallja: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” A tisztán
látás kedvéért Jézus hozzá teszi: „nem a
test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben
van.” Ettől kezdve azt lehetne feltételezni, hogy Péteren keresztül mindig
az Isten szól. Igen, tényleg így van, ha Isten is úgy akarja. Ui. még
ugyanabban a beszélgetésben, amikor Jézus arról beszélt, hogy neki „sokat kell szenvednie a vénektől,
főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia”,
Péternek elborul az agya és azt mondja „Uram!
Ez nem történhet meg veled”. Erre Jézus, aki azt mondta magáról „szelíd vagyok és alázatos szívű”
Keményen kifakadt,,Távozz előlem, Sátán!
Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!''
Mintha csak azt mondta volna,ezt sem magadtól mondtad Péter, hanem ezt meg a
sátán mondatja veled.
Milyen érdekes, ugyanannak az embernek az ajkáról rövid időn belül a
mennyei Atya jövőt építő kristálytiszta megnyilatkozása, néhány perc múlva, a
sátán zavart keltő mondata hangzik el.
De mielőtt elmélyednénk ebben a megállapításban, még két dolgot kell
megjegyeznem.
Az egyik: Péternek a megnyilatkozását úgy is felfoghatjuk, mintha az
első tagadása lenne. Itt a Jézusi eszemét tagadja meg, míg Jézus elfogatása
után magát a Mestert. Mind a kettő mögött ott van az örök kísértő. Az a
kísértő, aki Jézust háromszoros kísértéssel akarta csapdába ejteni a jánosi
keresztségben való részesedés után, de mint tudjuk, csak egy időre hagyta el,
most Péteren keresztül szólal meg.
A másik megjegyzés: Jézus számára világos az útja: „Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy
Jeruzsálembe kell mennie.” ahol nem diadalmas fogadtatás várja a nép
vezetői részéről, hanem megaláztatás, megkínzatás és a szörnyű kereszthalál.
Aki, Izaiás próféta szerint „Megvetett
volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés…
mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől)
megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. [1]
Amíg Péter szeme előtt a fényes jövő víziója lebegett, addig Jézus szívében és
agyában Izaiás próféta szavainak mélységei tárultak fel.
Péter magatartására a túlélésre szakosodott ember konfliktus kerülése
jellemző. Péter ötlete nagyon emberi volt. Mint minden ember, ő is sikerre
vágyott, és mint minden halandó ő is el akarta kerülni a szenvedést- Sőt, mi
több, vágyott a hatalom gyönyörűségére. Ezért nem értette Jézus szemében miért
néznek ki másként ezek a dolgok, mint ahogyan ő gondolja.
Jézusnak a gonoszság elleni küzdelmének belső logikájából következik ez
a sors. Ő jól tudta, hogy a gonoszság meggyengítése, a bűn kiengesztelése csak a
keresztel, a szenvedéssel lehetséges. Ebben a kérdésben nem volt hajlandó
megalkudni. Pontosan tudta, hogy mi vezet eredményre, és mi nem. Jézus számára
világos volt, hogy nem az események véletlen tragikus egybeesése vezetett
kereszt halálához, hanem a tudatosan vállalt sora volt.
Miért volt Péter gondolata sátáni? Történelmi tapasztalata volt neki
is, és mindenkinek aki a történelmet tanulmányozza, a hatalmat mindig egy
nagyobb és erősebb hatalom győzte le.
Csakhogy, ami érvényes a mi emberi világunkban, nem érvényes az Isten
világában. „Az én gondolataim nem a ti
gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Amennyivel
magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az
én gondolataim – a ti gondolataitoknál.[2]
olvassuk Izaiás próféta könyvében, már mintegy 800 évvel Krisztus előtt. Jézus
ismerte nemcsak ezeket a szavakat, hanem ismerte azoknak a tartalmát és
mélységeit is. Ezért tudta pontosan, hogy neki nem az emberi logika szabálya
szerint kell gondolkodni, nem az emberi tapasztalatok összességéből kell
következtetéseket levonnia, hanem az Atya útján kell járnia, akivel közösen
tervelték ki a megváltásnak ezt a módját.
Isten útján
előbbre vivő energiaforrás a fájdalomnak, a szenvedésnek a vállalása Isten
kedvéért. Ha valamit el akarunk érni az Istennél, jó, ha imádkozunk. Ha
az Isten akar valamit elérni a világban bennünk, vagy a világban, megnyitja a
szenvedés útját. Talán ezért is mondta Jézus ezeket a rejtélyes szavakat: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg
önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni
életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert
mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt
szenved?”
Ha az Isten akar valamit elérni a világban bennünk, vagy általunk, nem
isteni hatalmával avatkozik bele, hanem megnyitja a szenvedés útját. Jézus nem
titkolta „gyűlöl titeket a világ”,
meg azt is „amint engem üldöztek, titeket
is üldözni fognak”. Ennek értelmemében talán nem tévedek, ha az állítom,
hogy az üldözött keresztények ennek az Isten gyűlöletnek az áldozatai. Egyedül
a vértanuk képesek arra, hogy vértanúságukkal esdjék ki Isten terveinek
megvalósulását. A gyűlölet felett egyedül a szeretet képes diadalmaskodni.
Tertulliánus, a 2 – 3. század fordulóján[3]
Észak Afrikában, Karthágóban élt laikus teológus fogalmazta meg először: „A vértanuk vére, a kereszténységség
magvetése”[4]. A
történelem adta bizonyságát ennek az igazságnak. ha az egyháztörténet nagy
korfordulóit vizsgáljuk, hamar érzékelhetővé válik, hogy a vértanúk példája
messze túlmutat korukon. A krízisek, átalakulások idején gyakran az ő
áldozatvállalásuk segítette hozzá az egyházat, egy megújuló egyház kibontakoztatásához.
·
Ha szeretnénk, hogy valaki megtérjen,
szenvedéseinket ajánljuk fel érte.
·
Ha szeretnénk, ha valaki megváltozzon, a rossz
emberből jó ember váljék, a szenvedéseinket ajánljuk fel érte.
·
Ha szeretnénk, hogy a társadalomban jelen lévő
izzó gyűlöletet felváltsa a megbékélés és a kiengesztelődés, szenvedéseinket
ajánljuk fel érte.
Így tette Jézus is, amikor keserves kínszenvedésében és
kereszthalálában megszülte egyházát és megnyitotta az isteni szeretet
kimeríthetetlen forrását.
Schvalm Rózsa Istenről soha ne feledkezz el (részlet)
Ismeri Ő szívedet, lelkedet,
előtte, gondolatod sem rejtett.
Javadra van, ha szenvedni enged,
akkor is veled van, szertetettel.
Szenvedés, mint ötvös tüze tisztít,
megtisztul benne, az emberi szív.
Hogy Krisztus arca teljes fényében,
és tisztán, felragyoghasson benne.[5]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése