"Az Igazság Lelke" elvezet a teljes igazságra...

A év húsvét 6. vasárnapja

Szombathely - Kálvária 2014.05.25.

A mai evangéliumban Jézusnak az utolsó vacsorán elmondott búcsúbeszédéből hallottunk egy részletet. Ebben a részben már a jövőről szól. Arról az időről, amikor ő már emberi testben nem lesz közöttünk. Akkor majd elküldi az IGAZSÁG LELKÉT, aki örökké velünk marad.

Tulajdonképpen Jézus művének folytatásának hogyanjáról van szó. Talán emlékszünk Jézus perének arra a részére, amikor az eljárást vezető Pilátus kérdésére „tehát király vagy te?” e szavakkal válaszolt: „Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után sarkon fordult és kiment,[1] ami azt jelentette, hogy nem kíván Jézussal vitát folytatni az igazság mibenlétéről, aminek ott és akkor nem is lett volna értelme.

A filozófusok, a létezés értelméről gondolkodók azt mondják, hogy az igazság nem más, mint a gondolataink megegyezése a valósággal. Másként megfogalmazva egyezés az adott ténnyel. ill. valósággal. Eszerint amit állítok, az tényleg úgy is van. A fekete az fekete, a kicsi az kicsi, a jó az jó stb.

Este van. Érdekel, hogy aznap mi történt a világban. Bekapcsolom a híradót a tévében. Amiről a riporter beszél tényleg igaz, mert felvételekkel is igazolja. Megnézek egy másik híradót. A valóságból mást emel ki. Az is igaz. Megnézek egy harmadik híradót, ő az események sorából ismét mást emel ki. Amit éppen látunk, azt érezzük igaznak. Mégis fennáll a veszély, hogy csapdába estünk.

Miért? Mert részeseményt látunk, részigazságot hallunk, mégpedig nem az igazságnak, hanem a szerkesztő szempontjainak megfelelően.

Nincs ember a földön, aki a teljes igazságot tudná láttatni velünk. A maga oldaláról mindenkinek igaza lehet.

Úgy van ez, mint azok a vakokkal, akik szeretnének valamiféle fogalmat alkot az elefántról. Egyik az ormányát tapogatja, a másik az oldalát, a harmadik hátul farkát. Mindegyik mást mond arról, hogy milyen is elefánt, de mindegyik csak a részigazságot tudja kimondani. Vagy ott van az a két ember, akik hajba kapnak azon, hogy a földre rajzolt szám hatos, vagy kilences. Ha innét nézem hatos, ha onnét kilences.

Ezért az igazság megismerésében mindig körültekintőnek kell lenni.

Jézus megígéri a Vigasztalót, aki, mint mondta „elvezet a teljes igazságra”, vagyis arra a pontra, ahonnét, és ahogyan Isten látja a dolgokat.

Jézus tanítványai mindig is rácsodálkoztak Mesterükre, hogy az ő „emberi” megnyilvánulásai egy-egy esemény kapcsán mennyire mások voltak, mint az összes többié. De amikor pl. a törvénnyel szembesítették, akkor új módon értelmezte a törvényt. Nem hamísította meg, csak lényegét mondta ki.

Abban az időben, a választott nép világában nem voltak emberi törvények. A törvényt Isten adta, ami olvasható volt az Írásokban, amit az emberek, nevezzük törvénytudóknak, rendszerint a maguk módján értelmeztek. Nem egy esetben leragadtak a kiskapuknál, a kibúvóknál. Később már senki sem emlékezett a törvényre, hanem csak a kiskapukra.

Később a választott nép életében i, is, de más kultúrákban is a történelem folyamán születtek újabb és újabb, most már emberi törvények, hogy szabályozzák a közösségi életet. A törvény eligazított, irányt adott, megszabta a cselekvés kereteit stb. Ez volt a célja. Csakhogy nem egyszer előfordult, hogy a törvényeket nem a közösség érdekei, hanem gazdasági, politikai, vagy ki tudja milyen szempontok alapján fogalmazták meg. És itt kezdődtek a bajok…

Az erkölcsileg elfogadhatatlan törvény azonosult az igazsággal. Ettől kezdve az erkölcstelen lett az igazság.  

Egy magyar család kereste az igazságot, perre ment. Miután az ítélettel, amit a hatályos törvények alapján mondtak ki, elégedetlenek voltak. Igazságérzetük mást mondott. Fellebbeztek, újra fellebbeztek, míg végül az ügy a legfelsőbb bíróság elé került. Ezzel sem voltak elégedettek, de innét már nem lehetett tovább fellebbezni. Méltatlankodásukat hallva, hogy „ez nem igazság”, a bíró így fogalmazott „mi jogot szolgáltatunk és nem igazságot”. Ami azt jelenti, hogy csak a hatályos jogszabályok, azaz törvények alapján ítélhetnek. A törvények pedig, miután kell, hogy az élethez igazodjanak, időről időre változnak.

Amikor Jézus a búcsúbeszédében azt ígéri, hogy „én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad” arról beszél, hogy az Igazság Lelke lesz az, aki segít eligazodni az élet dolgaiban.

Jó néha feltenni a kérdést: mihez igazítsam a döntéseimet? Persze vannak olyan tényezők, amelyek tőlünk függetlenül vannak és működnek. Pl. a történelmi helyzet, a hely ahol születtem, családom és annak tagjai, időjárás stb. Ezek tények, amelyeken változtatni nem áll módunkban.

Örök igazság, miszerint a múltunk döntései a jelenünk építőkövei. Sajnos sokan akkor ébrednek rá rossz döntéseikre, amikor ízlelik annak keserű gyümölcseit. Óh, be sokan mondát egy elfuserált élet után, ha akkor másképpen döntök…

Jó, ha tudatában vagyunk annak, hogy Istennek csodálatos szép terve van velünk, mindegyikünkkel külön, külön. Ha ez a terve megvalósul gazdag és kiteljesedett lesz az életünk. Ha nem, akkor helyrehozhatatlanul elrontottunk valamit.

A jó döntésekhez kell az IGAZSÁG LELKE…, aki elsősorban egy belénk rejtett csodálatos „műszeren”, a lelkiismeret hangján szólal meg. A hangszereket időről, időre fel kell hangolni. Így vagyunk a lelkiismerettel is. Időről időre nagyító alá kell venni önmagunkat, azaz a tárgyilagosság mérlegén meg kell vizsgálni a lelkiismeretünket. Így, s csak így alakul ki a lelkiismeret érzékenysége, amely világosan rossznak mondja a rosszat, erkölcsösnek az erkölcsöset, jónak, a jót.

Ezen kívül az Igazság Lelke számtalan más eszközt is felhasználhat, hogy eljuttassa hozzánk az üzenetét. Talán egy jó barát hangja, talán egy másképpen látása a dolgoknak, talán a csend, talán az események… De legfőképpen a szentírás egy – egy tanítása, amely mindig Istennek egy reám vonatkozó üzenetét közvetíti.

Befejezésül álljon itt még egy gondolat.

Miért tudott megmaradni a Jézus által lapított közösség 2000 év után is, több, mint egy milliárd tagot számlálva is a Mestere által meghatározott úton? Mert képes volt mindig a megújulásra. Mert érzékeny volt azokra a finom impulzusokra, amelyeket az Igazság Lelkétől kapott, vezetőin, szentjein, közösségein keresztül.

Egyházunk egésze és annak tagjai nem tökéletes társaság. Együtt van benne a bűnös és szent, az isten kezét kereső, és az Isten kezét már fogó.

A fejlődés folyamatának állapotában van, mert hallgat annak a szavára, aki „elvezeti a teljes igazságra”.[2]

---

[1] Jn 18, 37b-38

[2] Jn 16,13