HÚSVÉT 2. AZ IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA
Szombathely-Kálvária
2014. 04. 26-27
Ezekben az órákban világra szóló
esemény történik Rómában, XXIII. János és II. János Pál pápák szentté avatása. XXIII.
János a fiatalabb generáció számára már történelem, II. János Pál kortársunk
volt. Talán így érzelmileg közelebb van hozzánk. De mielőtt néhány dolgot
elmondok róluk, tisztázzuk fogalmilag, mi is az a szenté avatás?
A szentté avatás tévedhetetlen pápai
kijelentés, mellyel a pápa a szentté, ill. boldoggá avatás szertartásában ünnepélyesen kihirdeti valakiről,
hogy a mennyországban a megdicsőültek között van, és tiszteletét az egész
Egyház számára előírja. A boldoggá avatás ugyanez, csak a kultusz körét
korlátozza az Egyház egy kisebb, ország vagy szerzetesrend területére.[1]
A
szenté avatást rendkívül hosszú vizsgálat előzi meg, amely több évtizedig is
eltart. A vizsgálattal három tényt kell bizonyítani:
1. Életszentség hírében
élt-e?
2. Történt-e közbenjárása
csoda, vagyis olyan esemény, ami emberi lehetőségekkel nem történhetett volna
meg?
3. Elterjedt-e a
tisztelete?
1. Mit jelent az, hogy
életszentség hírében élt-e?
Már
az Ószövetségben Mózesen keresztül felszólítja Isten a választott népét. „Szólj
Izrael fiainak egész közösségéhez és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert
én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.[2] Az Újszövetségben Jézus ugyanezt így fogalmazza meg: "Legyetek
tökéletesek, ahogy a mennyei Atyátok tökéletes!"[3]
A
szentté válás nem bizonyos személyek kiváltsága. Erre minden keresztény
meghívást kapott. Szentnek lenni azt jelenti: minden téren Jézus Krisztusra
hasonlítani, a gondolatokban, az érzésekben, a szavakban és a tettekben. Az
életszentség jellemző vonása az a szeretet, amikor az ember Istent minden
másnál jobban felett szereti, felebarátját pedig úgy, mint önmagát.
Életünk
szinte minden percére kiterjedő vizsgálat mindkét pápa vonatkozásában
bebizonyította, hogy életszentségük híre igaz.
2. Történt-e közbenjárása
csoda, vagyis olyan esemény, ami emberi lehetőségekkel nem történhetett volna
meg?
Mit
nevezünk csodának? A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek
tapasztalataink és tudományos ismereteink fényében.
A
boldoggá, illetve szentté avatáshoz olyan csodák szükségesek, amelyek
bizonyíthatóak. Elméletileg bármilyen feltételezett csodát a kongregáció elé
lehet tárni, de az esetek 99 százalékában gyógyulásokról van szó. Ennek oka a
bizonyíthatóságban kereshető, hiszen az orvostudomány meg tudja állapítani, ha
egy betegség esetén olyan gyógyulás következett be, amit a tudomány nem tud
megmagyarázni. Más természetű csodák bizonyítása objektív akadályokba ütközik:
hogyan igazolható például, hogy az erdőben engem üldöző medve a jelölt
közbenjárására nem bántott, vagy a pénzemet követelő rabló fegyvere a jelölt
közbenjárására nem sült el?”
A
csoda egyik lényeges eleme az, hogy a természet rendjét felülmúló beavatkozás
hozza létre, a másik az, hogy a csodát Isten teszi, tehát nem egy boldog vagy
szent. Ugyanakkor a csodának üzenete van: Isten szeretetének a jele. Vagyis nem
azért történik, hogy csodálkozzunk vagy legyen általa valami kiválóságunk.
XXIII.
János csodájának, azaz közbenjáró imájának Caterina Capitani nápolyi nővér 1966-os
meggyógyulása számít. A szerzetesnő az óta már elhunyt, szerzetesrendjének
tagjai vesznek részt a szentté avatáson.
II.
János Pál közbenjáró imájának két csodát tulajdonítottak.
A
hozzá intézett ima meggyógyította a Parkinson-kórban szenvedő Marie
Simon-Pierre Normand francia szerzetesnőt. Mint ismeretes a Parkinson kór
remegéssel, izommerevséggel, egyensúlyzavarokkal járó idegrendszeri
megbetegedés. A vizsgálatok a szerzetesnő tüneteinek gyors romlásáról számoltak
be, attól kezdve, hogy 2001-ben megállapították nála a Parkinson-kórt.
Gyakorlatilag képtelenné vált az autóvezetésre, nehezen járt, bal karja
ernyedten lógott. A televízióban nem bírta látni a betegségnek már súlyosabb stádiumában
szenvedő II. János Pált. „Megvallom,
saját magamat láttam benne, évek múlva, tolószékben.” –szokta mondani.
Imáiban
újra és újra II. János Pál pápa segítségét kérte a gyógyulásához.
2005.
június 2- án, pontosan két hónappal II. János Pál halála után Marie nővér az
esti ima után szobájába vonult. Egy belső hang arra biztatta, hogy fogjon
tollat és kezdjen írni. Döbbenten látta, hogy a kézírása, amely a betegség
miatt olvashatatlanná vált, tisztán olvasható. Ezután lefeküdt, és másnap
reggel, mint mondta, „teljesen
megváltozva” ébredt. „Megváltoztam
belülről. Nehéz szavakba öntenem... Túl nagy dolog... misztérium. Azt éreztem,
hogy a testem megváltozott. Biztosan tudtam, hogy meggyógyultam. Gyógyulásom Isten műve, II. János Pál közbenjárása által. … Nagyon
nehéz szavakba foglalni. Jött az egyik nővér, aki rengeteget segített. Mutatom
neki a bal kezemet: „Nézd, már nem remeg! II. János Pál meggyógyított!” Azóta
nem szedek gyógyszert, semmilyen kezelésre nincs szükség. Az életem teljesen
megváltozott, mintha újjászülettem volna.”
Hasonlóképpen
gyógyult meg Floribeth Mora Díaz Costa Rica-i asszony is, aki a pápa boldoggá
avatásának napján imádkozott Wojtylához. Mindketten jelen lesznek II. János Pál
vasárnapi szentté avatásán.
Mi
köti össze korunk három nagy pápáját?
XXIII.
János elindította, II. János Pál beteljesítette, Ferenc pápa magasabb fokozatra
kapcsolta az egyház megújítását.” olvastam róluk valahol.
1958
októberében az egész világot meglepte, hogy egy 77 éves, betegeskedő főpapot
választottak pápává. Angelo Giuseppe Roncalli bíborost ezért sokan a 19 évig
uralkodó XII. Piusz utódaként átmeneti egyházfőnek tekintették. XXIII. János
azonban rácáfolt a várakozásokra, és máig ható forradalmat robbantott ki azzal,
hogy három hónapon belül összehívta a II. vatikáni zsinatot, amely 1962 – 1965
között volt a Vatikánban. A zsinat feladata volt: a katolikus egyház a mai
világban találja meg a helyét és igehirdetésének módját.
Angelo
Roncalli sem külsejével, sem adottságaival nem tűnt ki a társai közül, később
maga is viccelődött alkatán, megjegyezve: a pápaválasztás nem szépségverseny.
Önismeretét és szerénységét dicséri a mondás, amelyet állítólag pápává választása
után fogalmazott meg: „Én nem vagyok nagy
szent, nagy politikus vagy nagy tudós, mint az elődeim. De velem jó dolgotok
lesz”.
2013.
július 28-án repülőgépen, hazatérőben a riói ifjúsági világtalálkozóról, Ferenc
pápa, újságírói kérdésre válaszolva, elmondta, miért tekinti példaképnek a
nemsokára szentté avatandó Angelo Roncallit: „XXIII. János kicsit olyan, mint a »falusi pap«, egy pap, aki minden hívőt
szeret, aki képes gondot viselni a hívőkre, ezt tette püspökként és nunciusként
is. (…) Bátor ember, jó falusi pap, hatalmas, humorérzékkel, s nagy
életszentséggel. (…) Nagy, nagy ember! És aztán a zsinat: az Isten hangjára
figyelmes ember, mert ez a gondolat a Szentlélektől jött neki, jött neki, s ő
figyelmes volt. XII. Piusz már gondolt arra, hogy megszervezi a zsinatot, de a
körülmények nem voltak megfelelők erre. Úgy hiszem, XXIII. János nem gondolt a
körülményekre: megérezte, s megtette. Egy ember, aki engedte, hogy az Úr
vezesse”.
II.
János Pál az utazó pápa. Több, mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat
járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte „utazó
pápá” - nak. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Ő volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent
Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddig legismertebb és
legközkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon.
Jóllehet
IX. Piusz 1846-os megválasztása óta ő volt a legfiatalabb pápa, huszonöt év és
két merénylet után egészsége már nem volt a régi. 1991-ben állapították meg
orvosai, hogy a pápa Parkinson-kórban szenved.
XVI.
Benedek pápa, II. János Pál boldoggá avatásának napján hangsúlyozta, hogy azt,
amit II. János Pál kért mindenkitől, vagyis, hogy ne féljen, és tárja szélesre
a kapukat Krisztus előtt, ő maga elsőnek tette meg: „Megnyitotta Krisztus előtt a társadalmat, a kultúrát, a politikai és
gazdasági rendszereket, egy óriás erejével megváltoztatott olyan tendenciákat,
amelyek látszólag visszafordíthatatlanok voltak. Ereje Istentől származott.”
Ferenc
pápa vele kapcsolatban így nyilatkozott: Mindnyájunkat gazdaggá tett pápasága.
II. János Pál továbbra is ihletet ad számunkra. Indítatást merítünk szavaiból,
írásaiból, gesztusaiból, szolgálatának stílusából. Erőt ad szenvedése, amelyet
hősies reménnyel élt meg. Ösztönöz bennünket az, hogy teljesen átadta magát
Krisztusnak, az ember Megváltójának és Isten Anyjának.
2005.
április 2. 21 óra 37 perckor, az általa bevezetett irgalmasság vasárnapjának
előestéjén ért véget földi életútja. Utolsó szavai ezek voltak: engedjetek haza
az Atyai házba. Engedett a szólításnak és hazatért.
Most
már joggal fohászkodhatunk hozzájuk így: XXXIII.
János és II. János Pál pápák, ti már odafent vagytok az irgalmas Atyánál.
Könyörögjetek értünk, az élet útján csetlő botló keresztényekért, hogy életünk
Isten akarata szerint formálódjék, és, amikor annak ideje elérkezik, ti
fogadjatok majd a mennyország kapujában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése