„Harmadnapon legyőzte a halált”

2014 HÚSVÉTVASÁRNAP

2014. április 19.

Szombathely – Kálvária

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszűnhetett dobogni szíve -

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die.[1]

Harmadnapon legyőzte a halált, harmadnapon feltámadott! Immár két évezrede hirdeti e tényről tanúságot tevő egyházunk Pál apostol megfogalmazásában „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.[2]

De Jézus feltámad a halálból! Harmadnapon. Húsvét hajnalán. „Elsőként a halottak közül"[3] vallja és mélységesen mély szent hittel hitelesen hirdeti Pál.

Jézus feltámadása az első feltámadás, amely által Jézus megdicsőült emberi testét öltötte magára, vagyis a megtestesülésével fölvett embersége is megkapta a dicsőséges isteni életet. 

A négy evangélium és Pál apostol levelei, és többi újszövetségi írások nem magát a feltámadást, mint eseményt írták le, hanem az apostolok és az Egyház hitéről tanúskodnak. Arról a hitről, melynek megvoltak a történelmi előzményei, az ószövetségi jövendölések, Jézus élete, kereszthalála, az üres sír és a megjelenések.

E tanúságtétel szerint Jézus feltámadása Isten csodálatos műve a teremtés és a Jézus utolsó eljövetel között.Bizonyságul csupán néhány tény említek, amelyeket az apostolok, mint Istentől kiválasztott és igazolt tanúk éltek át.

Feltámadása után apostolai találkoztak vele, nem is egyszer. Tamás meg is érinthette. Egy alkalommal Jézus reggelit készített nekik a Genezáreti tónál… Ebben benne volt az is, hogy magával való életközösségre hívta őket, s ennek jele volt, hogy együtt evett és ivott velük.[4]  

Az asszonyok előtti megjelenések megörökítése minden bizonnyal a belső egyház élet elmélyítésének eszköze akart lenni. Krisztus megjelent azoknak, akik a szeretet szolgálatával közeledtek feléje. Ez ígéretnek számított, hogy aki őt keresi, és aki kitűnik a szeretet gyakorlásában, arra neki külön gondja van

A feltámadást követő negyvenedik napon elbúcsúzott tőlük. Kiadta missziós parancsát, majd szemük láttára felemelkedett és felhő takarta el földi szemek elől. Apostolai megértették, hogy visszatért az Atyához. De hittek ígéretének, hogy megdicsőült állapotában, bár az Atyánál van, mégis velük marad a világ végéig és onnan tölti el Egyházát „felülről jövő erővel”, az egyháznak életet adó Szentlélekkel.

Jézus egyháza a feltámadt Krisztus soha el nem fogyó, ki nem apadó kegyelméből él. Ez adott erőt a vértanúknak és a számtalan szentnek és tanúságtevőnek. Ez tette lehetővé, hogy az egyház képes legyen minden korban megújulni, mert benne a feltámadott Krisztus ereje dolgozik.

Jézus feltámadásával biztosítva van a győzelem a gonoszság fölött. Ez a hívő ember optimizmusának, derűlátásnak, az alapja. Éppen ezért mi úgy szemléljük a világban és szűkebb környezetünkben végmenő borzalmas és szörnyű eseményeket, mint amelyek nem véglegesek, hanem elmúlnak. Isten belőlük hoz ki mindig valami újat, jobbat, előbbre vivőt.

Ezt a képességünket annak köszönhetjük, hogy a keresztségben beletestesültünk Jézusba, hiszen része lettünk az Ő titokzatos testének, az egyháznak.

„A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.”[5]

Ez azt jelenti, hogy feltámadásunk, hitünk szerint már elkezdődött azzal, hogy a keresztség szentségében részesültünk. Éppen ezért húsvétkor, Jézus feltámadásának ünnepén jó tudatosítani magunkban, hogy a megkeresztelkedésünkkel részei lettünk a feltámadt Krisztusnak

A keresztség kezdettől fogva az Egyházba való beiktatás szentsége volt. Azzal a hittel szolgáltatta ki az egyház történelme folyamán mindig, hogy Krisztus testének tagjává teszi,[7] megjelöli a Szentlélek pecsétjével, ami által bekapcsolja a hívőt a feltámadás misztériumába,[6]  

Ennek köszönhetjük, hogy mi megkereszteltek rejtett módon ugyan, de már a megdicsőült Krisztus létezési módját hordozzuk,[9] aminek természetes folytatása, hogy az ő dicsősége a feltámadáskor külsőleg is megnyilvánul rajtunk, amikor annak az ideje elérkezik.[10]

Így talán érthető, hogy megkeresztelkedésünk végtelen távlatokat nyitott meg előttünk. Sok szülő hozza gyermekét a kereszteltetni. Nem keveseknek egyedüli indítéka  „engem is megkereszteltek, ezt én is megadom gyermekemnek.” Ennél többről van szó, sokkal többről.

Ahogyan Pilinszky János fogalmazta meg

Egy egész örökkévalóság

őrzi mindannyiuknak sorsát;

rendíthetetlen, mint a kőzet,

már nem is én ölelem őket.[11]

Gyönyörű képekben fogalmazzák meg a keresztség által kapott ajándékot, a feltámadt Krisztus életében való részesedést az első 5 évszázad keresztény írói.

Jeruzsálemi szent Cirill, a szent Mártonunk kortársa[12] szerint a keresztség a „a lélek újjászületése, fényes öltözet, eltörölhetetlen pecsét, kocsi, mely az ég felé visz, paradicsomi öröm, királyi ajtó, a fiúvá fogadás adománya”.[13]

Nazianzi szent Gergely[14] szerint a keresztség „részesedés a fényben”, amely "az Isten adományai közül a legelőkelőbb és legszebb”.[15]

És végül had idézzem Túrmezei Erzsébet Húsvét hajnalán c. verséből

Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved,

a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed

könnyesen, aggódón, búsan, amint van,

s keresd a Krisztust, keresd a sírban!

Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.

Eléd fog állani feltámadottan.[16]

Csak keresd, mint az asszonyok, mint Péter és János, mint Tamás és a többiek. A keresztség által képessé váltunk, hogy Isten elé állunk feltámadottan és részesedjünk az ő életében.

okéatya

---

[1] Pilinszky János: HARMADNAPON

[2] 1 Kor 12,14

[3] 1 Kor 15,20

[4] V.ö. Lk 24,42; ApCsel 10,41

[5] Rom 6,4-5

[6] Róm 6,4

[7] Gal 3,27

[8] Jn 3,5

[9] V.ö. Kol 1,13; 2,13; Ef 2,5

[10] V.ö. Róm 8,17; 2Kor 4,11; Kol 3,4

[11] Pilinszky János Sírvers

[12] 317-387

[13] Magyar Katolikus Lexikon keresztség szócikk

[14] 329-390

[15] u.o.

[16] Túrmezei Erzsébet Húsvét hajnalán

Kép Tintoretto Krisztus feltámadása