„Jókedvében teremtette Isten a világot, megmentésére küldte a názáreti ácsot.”[1]

A ÉV ÉVKÖZI 8. VASÁRNAP

Farsang utolsó vasárnapja

Szombathely – Kálvária 2014. 03.02.

Hittan órán arról tanulnak a gyermekek, hogy ki juthat a mennyországba. Az atya feltesz nekik egy kérdést:

- Gyerekek, ha én eladom a házamat, autómat, mindenemet, és a pénzt a templomnak adományozom, akkor a Mennybe jutok?

- Neeem! - felelik kórusban a gyerekek.

- És ha minden nap kitakarítom a templomot, és gondozom a kertjét, akkor a Mennybe jutok?

- Neeem! - válaszolják ismét

- És ha szeretem az állatokat, és minden gyereknek adok édességet, akkor a Mennybe jutok?
- Neeem! - hangzik a válasz.

A pap büszkén néz a gyerekekre:- Tehát, mondjátok meg nekem, mikor jutok a Mennybe?

Egy kisfiú rávágja:

 Ha már meghaltál!

Isten humoráról szeretnék ma a néhány gondolatot elmondani, tekintettel arra, hogy farsang utolsó vasárnapja van. Annak az időszaknak a végén járunk, amelyben, vizkeresztől – hamvazószerdáig a jókedv volt az úr. Egymást érték a farsangi bálok, legalább is itt mifelénk, a keresztény kultúrkörön belül. Rióban most van a híres neves karnevál, Mohácson a busójárás, aminek végén eltemetik a telet is, meg a farsangot is és megkezdődik legalább is a keresztény ember számára a negyvennapos nagyböjti szent idő, a húsvét ünnepére történő lelki felkészülés.

A kérdés: jó kedvű ez az Isten? Ha nem depressziós, ha nem életunt, ha nincs maga alatt, akkor bízvást mondható, hogy az Isten jó kedvű. Pál apostol „a boldog Isten” -t hirdeti. A boldogság pedig, legalább is nekem, elképzelhetetlen vidámság, humor, jókedv nélkül. Csakhogy az Isten másképpen boldog, jókedvű, humoros, mint mi emberek. Pál arról is ír, hogy „Isten a jókedvű adakozót szereti.””[2] Isten talán azért szereti a jókedvű adakozót, mert ő maga is jó kedvű? Lehet benne igazság.

A Biblia nem vicckönyv, hanem mindig a leglényegesebb információk rögzítése a célja, ezért nincs odaírva mindenhova, mint egy regényben, hogy pl. „ekkor Péter jót derült magában”, „amikor Jézus ezt vagy azt mondta, az apostolok nagyokat hahotáztak, lefordultak még a székről is” stb.! Ezeket hozzá lehet gondolni, mert azok, akikről a történetek szólnak, ugyanolyan hús-vér emberek voltak, mint te vagy én!

Úgy az ószövetség, mint az újszövetség határozottan állítja, hogy bizonyos földi történések ujjongást váltanak ki a mennyország lakói között. „Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.[3]

Ugyanezt a gondolatot Jézus így fogalmazza meg „^… nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.[4]

Mint a focipályán. A mennyország tribünjein ott ülnek a drukkerek, az angyalok és a szentek, és szurkolnak nekünk, akiknek mindenféle gonoszsággal, ármánnyal kell megküzdenünk. Ez az a pálya, ahonnét nem vonulhatunk le vesztesen.

A Második Törvénykönyvben olvassuk „… az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban.”[5] Márpedig, ha az Úrnak öröme telik népében, akkor az Úr csupa derű és vidámság.

2

Ilyen volt a választott nép is, amikor nagyon örült. Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében.”[6] Eközben pedig, örömében még Dávid király is táncra perdült.

A 152. zsoltár megénekli a választott nép csodálatos tapasztalatát, amikor átéli a babiloni fogságból való szabadulás örömét. „Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással.”[7] Szinte elképzelhetetlen, hogy az Isten ne mosolygott, örült volna velük együtt.

A 37. zsoltárban pedig ezt olvassuk: „Az istentelen ártó tervet sző az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát. Az Úr azonban kineveti őt….”[8] Milyen érdekes, a gonoszság azóta is makacsul támad, de minek?

Legyen itt még az ószövetségi idézet a 15. zsoltárból. „Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.[9]

Jób könyvében található ez a mondat „Isten… nevetéssel tölti még meg szádat, ujjongó dalokat fakaszt ajkadon..”[10] El tudnánk képzelni, hogy aki megtölti az ember száját nevetéssel, az ne nevetne velünk együtt? Ne lenne velünk együtt vidám?

És most nézzük, hogy az Újszövetségben mit olvashatunk Jézus derűjéről?

Volt-e Jézusnak humorérzéke? Bizony volt. Szavain, tettein keresztül ismerhetünk meg még többet a Mennyei Atyáról.

Egyszer Fülöp apostol megkérte, „mutasd meg nekünk az Atyát!” Jézus így válaszolt "Fülöp, aki engem lát, látja az Atyát."[11] Ebből az is következik, hogy az Atya humora Jézus humorán keresztül érhető tetten. Jézus humora a szavak és tettek mögött rejtezik. Talán azért, mert a jó evangélisták ezt az oldalát Jézusnak bizony nem domborították ki. Ám található néhány olyan epizód, amely akár humorosnak is minősíthető.

Tréfás kedvében lehetett Jézus, amikor a testvérpárt, akiket később apostolai közé választott, Jakabot és Jánost elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak.[12] Talán azért nagyhangúak voltak, harsányak, vagy éppen másokra „dörögtek” rá? Erről nincs feljegyzés.

Több csattanó és találó kijelentése minden bizonnyal derűt váltott ki apostolaiban. Pl. amikor a gazdagság veszélyeiről beszélt és megkérdezték, ha a gazdag nem, akkor ki üdvözülhet, megjelent talán egy huncut mosoly a szála szélén és azt mondta, hogy „könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.”[13] Elképzelem, lehettek, akik felkacagtak, amint elképzelik, hogy az a nagypupu teve megpróbálja magát átpréselni egy szó szerinti varrótű fokán.

Vagy amikor számon kérték, tőle, hogy ő és tanítványai miért nem fizetnek adót. Kért egy adópénzt és, megkérdezte „kinek a képe és felirata ez?” Gyanútlanul sétált a csapdába a válaszoló a „császáré”. talán ugyanazzal a huncut mosollyal válaszolt: „hát akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré…” Péter meg a többi apostol dőltek a kacagástól, na, ezt jól megmondta.

Visszatérő elem Jézus tanításában, hogy az örömre hívja a meg a követőit. Tanítását ő maga nevezte evangéliumnak, azaz örömhírnek. Erre az örömre hívta meg az embert.

A híres beszédében, amikor a názáreti zsinagógában bejelenti, hogy az Írásokban olvasható prófétai jövendölés az eljövendő messiásról, tulajdonképpen róla szól „az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.[14]

„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.”[15]

„Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.”[16]

Amikor az Isten országáról beszél így nyilatkozik „… az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.[17]

Jézusról semmi esetre sem lehet elmondani, hogy katonás fegyelmet követelt volna meg másoktól. Melegszívű volt, és barátságos. Napjainkban a keresztények is enyhíthetik a gyötrelmeiket, ha megőrzik a humorérzéküket.

Végül elmondok néhány esetet a keresztény humor kincsestárából.

A kisfia kérdi:

- Apa, veszel nekem egy autót?

- Veszek, de csak ha levágatod végre a hosszú hajad!

- De apa, Sámsonnak és Jézusnak is hosszú haja volt!

- Igen, de látod, ők nem is jártak autóval...

Peti feltűnően csöndesen kérdezgeti nagyanyját:

 - Nagymami, igaz az, hogy a jó keresztény a rosszért is jóval fizet?

 - Igaz, Petikém.

 - Akkor légy szíves, vegyél nekem fagyit.

 - Miért, kis unokám?

 - Mert eltörtem a szemüvegedet.

Egy amerikai férfi a Californiai tengerpart mentén motorozott. Szeretett volna Hawai szigetére, de ezt csak kompon tehette volna meg. Ekkor váratlanul egy felhő került a feje felé és egy mennydörgő hang szólalt meg:

- Azért mert te mindig hűséges voltál hozzám teljesítem egy kívánságodat.
A motoros lehúzódott az úttest szélére és így válaszolt:
- Szeretnék egy hidat California és Hawaii közé, hogy bármikor átugorhassak a szigetre.

Az Úr így szólt:
-A kérésed igencsak anyagi dolgokra épül. Gondold el, mekkora létesítmény lenne az óceán aljára levinni a tartó oszlopokat. És ehhez rengeteg beton, aszfalt és acél szükséges Gondolkodj egy kicsit, hátha eszedbe jut valami más, amivel az emberiség jövőjét tudnád elősegíteni.

A motoros elég sokáig gondolkodott, végül így szólt:
- Uram! Azt kívánom, hogy minden férfi megérthesse az asszonyokat. Tudni szeretném, hogy mire gondolnak, mit éreznek legbelül, amikor csak némán néznek rám, vagy amikor sírnak, nevetnek, amikor rosszat mondok. És, hogyan tudnám a nőket boldoggá, kiegyensúlyozottá tenni.

Erre az Úr így válaszolt:- Hány sávot akarsz a hídon?

A pap meglátogat egy tehetős családot. A háziasszony kedvesen fogadja:

– Nagyon örülünk atyám, hogy meglátogatta szerény hajlékunkat. Foglaljon helyet, mindjárt
főzök egy kávét. Miközben az asszony a konyhában foglalatoskodott, a kis Pisti kíváncsian megkérdezi az atyát:

– Atya,, hogy jött el hozzánk?
– Autóbusszal Pisti. De miért kérded?
– Mert az anyukám azt mondta, amikor meglátta az ablakon keresztül, hogy az atya csenget: ezt is az ördög hozta ide!

okéatya

---

[1] http://www.poet.hu/vers/104199  Fábián József Újévi regölés című versének első két sora.

[2] 2 Kor 9,7

[3] Iz 62,5

[4] Lk 15,7

[5] Mtörv 30,9

[6] 1Krón 15,28

[7] Zs 125,2

[8] Zs 37,12

[9] Zs 15,11

[10] Job 8,21

[11] János 14,9

[12] Mk 3,17

[13] Mt 19,23-24

[14] Lk 4,18

[15] Jn 15,11

[16] Jn 16,24

[17] Rom 14,17