„Akkor odalépett hozzá a kísértő”[1]

A ÉV NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

Szombathely – Kálvária 2014. március 9.

Jézus életében semmi sem történt véletlenül. A megkísértése sem. A szentírásmagyarázók abban látják ennek a lényegét, hogy Jézus emberi agyában világosan meg kellett fogalmazódnia, hogy valójában ki is ő? Mi a küldetése? A konfliktus gyökere Jézus messiási elképzelései és kora messiási elképzelései között feszülő ellentétekben keresendő.[2] Vagy elfogadja a Keresztelő János szerinti ítélő, büntető Messiást, miszerint „a fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt”, vagy a vigasztaló és szabadító, a másokért szenvedő messiás szerepet fogja vállalni. Minden bizonnyal ennek eldöntésére „a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy az ördög megkísértse.”

Embertől tanácsot nem kérhetett. Küzdelemében hárman vannak, Jézus, a Lélek és a kísértő. Nincs ebben semmi különös, hiszen Pál apostol azt írta, hogy Jézus „hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett”[3] Küldetésének megtalálása is a kísértések kereszttüzében született meg.

Úgy tűnik, hogy ebben a történetben Jézus és a sátán látványos összecsapásáról van szó. Ki ez a sátán? Erről szeretnék ma néhány gondolatot elmondani. Madách Az ember tragédiája első színében a „tagadás ősi szelleme”- nek mondta, szájába adva a szót„egy talpalatnyi föld elég nekem, hol a tagadás lábát megveti”.[4]

Máté evangelista görög szóval diabolosznak, magyarul vádlónak, rágalmazónak, közismert nevén ördögnek nevezi. Nem mitológiai és nem szimbolikus alak, jóllehet a szerepét a Szentírás a régi mitológiai világkép eszköztárával írja le.[5] Ő a bukott angyal, aki szabad elhatározásából lázad az Isten ellen. A gonoszság, a bűn és a kárhozat megszemélyesítője. Teremtmény. Ennek okán Isten hatalma alatt áll. Eredetileg jónak teremtetett, de személyes bűne miatt elbukik. Erről Jézus így tett tanúságot „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből”.[6] Tevékenysége szoros kapcsolatban áll az emberi bűnnel és a szenvedéssel.[7] Célja, hogy az embert is abba a kárhozatba vigye, melyet ő szabad akarattal választott. Ennek érdekében kísértéseivel, fondorlataival mindent megtesz azért, hogy az embert csapdába csalja csak azért, hogy Isten előtt vádolhassa.

Az Újszövetség három különböző fogalmat használ a jelelölésére. A sátánt, amely a 34-szer, az ördögöt, amely 37-szer, a démont, amely 63-szor fordul elő. Ez utóbbit magyarra rendszerint a tisztátalan lélekkel vagy gonosz lélekkel kifejezéssel fordítják. Összesen 134 alkalommal. Ez is jelzi, hogy az ördög állandóan küzd Jézussal, aki Isten erejével mindig győz a sátáni ármányok felett. Az ármány jelentése pedig, mint ismeretes „ravaszul gonoszat forraló, alattomosan fondorkodó”[8] 

Figyelemre méltó az is, ahogyan a sátánt, az ördögöt, a démont Jézus a különböző helyzetekben nevezi. A Máté evangéliumában az ördögöt az „ellenség”[9] -nek, a „gonosz”[10] -nak, a János evangéliumában „evilág fejedelmé” -nek mondja, aki, ugyancsak Jézus szavaival „kezdettől gyilkos”, aki a „hazugság atyja.”[11] Szent Pál: „e világ istené”[12] –nek mondta. Ugyancsak Pál és a Jelenések könyve[13] Ádám és Éva bűnbeesésében szereplő őskígyóval azonosítja.

Kísértő hatalma azon alapszik, hogy mint szellemi teremtmény természetes képességét nem veszítette el. Ennek okán lehetősége van arra, hogy a gondviseléstől megengedett határok között gyakorolja hatalmát.

Viszont jó tudni, hogy az ördög kísértő ereje nem kényszerítő, és ezért nem veszi el az ember erkölcsi felelősségét, mert a kegyelem állandóan rendelkezésünkre áll. 

A történelem folyamán néha divattá erősödött a démonhit, főleg a 13. - 14. század fordulóján, s ebben jelentős része volt a germán mitológiának, amely a vallási mondák, hitregék világa. Ez az ördögöt állati formában, keveréklényszerű összetételekben mutatja, emberi alak lólábbal, farokkal és szarvakkal. A mitológia szerint, hogy az egyes személyek, pl. a boszorkányok, hatalmat kaphatnak tőle, és akik a mások megrontására szövetkezhetnek vele, vagy éppen vallásos kultusszal hódolnak előtte amit sátánizmusnak neveznek.[14]

Jó oka lehetett VI. Pál pápának, hogy a sátán fogalmát teológiailag tisztázza.  1972. 11. 15-i általános kihallgatáson mondott beszéde az ördög működéséről határozott tanítást adott. Ebből idézek néhány gondolatot. Az emberiség történetét tanulmányozva „rábukkanunk a bűnre, az emberi szabadság eltorzítására,… és utána, a maga helyén, egy sötét alakra, az ördögre…”

Majd így folytatta „a gonoszság nemcsak valaminek a hiánya, hanem egy tevékeny lény, egy élő, szellemi valóság, aki torzzá lett és másokat is eltorzít. Az ördög ott van az emberiség első szerencsétlenségének eredeténél. Ő az első számú ellenség, a mindenkit felülmúló kísértő. (...) Ő az alattomos és ravasz bűvölő, aki érzékeinken, képzeletünkön, érzékiségünkön, eszményi elgondolásainkon vagy rendetlen társas érintkezéseinken keresztül megtalálja a lelkünkbe vezető utat, hogy veszélyes módon félrevezessen, miközben tetteti, hogy amit ajánl, az megegyezik testi vagy szellemi igényeinkkel és mély, ösztönszerű vágyainkkal.”[15]

J. Ratzinger még bíboros korában írta Párbeszéd a hitről c. könyvét, amelyben így fogalmazott: „Ha kialudna Krisztusnak a megváltó fénye, a tudomány és a technika ellenére belesüllyedne a világ a terrorba és a kétségbeesésbe. Épp elég jele van annak, hogy visszatérnek az okkult erők, (a rejtett tudásba vetett hit) és egy szekularizált[16] világban terjednek a sátánkultuszok.”[17]

Ez a kemény valóság.

De jó tudnunk azt is, hogy Isten kegyelme nélkül az ember nem lehet győztes a sátánnal vívott harcban. Egyszerűen azért, mert nem vagyunk vele egy súlycsoportban. Mintha egy óvodás akarnak megküzdeni a nehézsúlyú bokszbajnokkal. Nem véletlenül szőtte be Jézus a Miatyánkba, annak is az utolsó kérésébe „ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”.

Végül megosztok Önökkel néhány irodalmi idézet, amely csupa leszűrt bölcsesség. Gárdonyi Géza szerint: A gyűlölet az ördög mérge. A tökéletességre törekvő ember nem engedi belecsöppenjen a szívébe (mármint a gyűlölet mérge).

Popper Péter szerint „a félelem az ördög varázsfazeka.”

Kosáry Domokos, az MTI egykori elnöke szerint „Az indulat olyan ördög, amit nagyon könnyű életre kelteni, és nagyon nehéz megfékezni.”

A rítus c. filmben hangzik el: „Mondja, egy betörő felkapcsolja a villanyt, miközben épp kirabolja? Nem. El akarja hitetni, hogy nincs is ott. Mint az ördög. Neki az a jó, ha nem hisznek benne.”

És végül egy idézet Dosztojevszkij orosz írótól: „Itt (a földön) az ördög harcol az Istennel, és az emberek szíve a csatatér.”

Hát igen. Jó ezt tudni. De jó tudni azt is, hogy „ahol eláradt a bűn, ott túláradt a kegyelem” (Róm 5,20).[18] Isten lényege a szeretet. Ez viszont már tabu a sátán számára. Ide nem hatolhat be. Ahol az emberi kapcsolatokban kölcsönös szeretet van, az az ördög számára a bevehetetlen bástya.

okéatya

---

[1] Mt 4, 3

[2] Mt 1,1

[3] Zsid 4,15

[4] Madách Ember tragédiája 1. szín

[5] V.ö. Magyar Katolikus Lexikon ördög szószikk

[6] Lk 10,18

[7] V.ö. Magyar Katolikus Lexikon ördög szócikk

[8] http://www.kislexikon.hu/armany.html

[9] Mt 13,39

[10] Mt 13, 29

[11] Jn 12,31;

[12] 2Kor 4,4

[13] 2Kor 11,3 és a Jel 12,9

[14] V.ö. Magyar Katolikus lexikon ördög szócikk

[15] Az idézetet a MKL ördög szócikkben találtam

[16] A társadalom egészének mindennapi életéből egy adott vallás és egyház szokásainak kiszorulását, vagy inkább elkülönülésének folyamatát jellemzi.

[17] Az idézetet a MKL ördög szócikkében találtam

[18] Róm 5,20