A
ÉV GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY
Szombathely
– Kálvária 2014.02.02.
Ha
találomra megkérdezünk, mondjunk 10 embert, hogy nekik mi jut eszébe a
gyertyaszentelőről, legalább 8 azt mondja, hogy a medve. Mert ugye a néphit
szerint ezen a napon jön ki a medve a barlangjából, mivel ott átaludta az egész
telet. Körülnéz, ha meglátja az árnyékát, mert süt a nap, akkor visszamegy,
mert még hosszú lesz a tél, ha felhős idő van, és nem látja meg az árnyékát, akkor
kint marad, mert már hamarosan vége a télnek.
A naphoz fűződő, medvét emlegető népies időjóslások
forrása alighanem egy középkori latin szentencia: Sole micante Maria
purificante: Maius erit frigus, quam ante, ' Ha Gyertyaszentelőkor süt a
nap, hidegebb lesz, mint előtte'.[1]
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének a története
A ma, csak a magyar nyelvben Gyertyaszentelő
Boldogasszonynak nevezett ünnep eredete arra az evangéliumi eseményre megy
vissza, amikor a negyven napos gyermek Jézust szülei elvitték a jeruzsálemi
templomba, mert az ősi zsidó törvény előírta, hogy ,,Minden elsőszülött
fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve'' [2] Igaz, ennek volt egy második oka is. Így kezdődött a
mai evangélium „mikor pedig elteltek
Mária
tisztulásának a napjai[3].
A korabeli vallási
törvények szerint, talán az akkori idők mágikus gondolatvilága miatt tisztátalannak
számít az, ami veszedelmes erőkkel terhes, vagy ilyeneket szabadíthat föl,
ezért kerülendő. Tisztátalannak számítottak pl. a leprás, a halottak érintése, a
nők a szülés után. De tisztátalannak számított, ha valaki halottlátóval vagy
jövendőmondóval érintkezett, ha valaki átvett a halottkultuszra a
emlékeztető idegen szokásokat ,[4] ha valaki kultikus prostitúciót űzött stb.
A szülő nő tisztátalan állapota csak negyven nap után szűnt meg. A gyermek
Jézus bemutatásával ezért kellett 40 napig várni.
A 10. századtól a nyugati liturgikus könyvek egyre
inkább Mária tisztulását emelik ki és erről nevezik el az ünnepet. Így már
érthető az ünnep eredeti elnevezése: Boldogságos Szűz Mária Tisztulásának az
ünnepe. 1960 óta az Úr ünnepeke, a jeruzsálemi templomban történt bemutatása
emléknapja február 2-a. A leleményes magyar nyelv, miután ezen a napon történik
a gyertyaszentelés, Gyertyaszentelő Boldogasszonynak nevezi. Ebben is van
logika. Az égő gyertya Jézus szimbóluma, Jézust pedig Mária vitte a karján a
templomba.
Érdekességként jegyzem meg, hogy a Róma a 7. századtól
fogadta el az ünnepet a Simeon és a Kisded Jézus találkozására utaló Hüpapante
néven, aminek jelentése találkozás. A tisztulás, a bemutatás, a találkozás elnevezések jelzik, hogy a
különböző korok az esemény melyik epizódjára tették a hangsúlyt.
A gyertya, mint szimbólum
A
szimbólum, görög szól, magyarul jelkép, ami olyan szó, tárgy, vagy mozdulat,
aminek jelentése, üzenete van. Vallási életünk tele van szimbólumokkal,
jelképekkel, amelyek a hordozhatnak.
Míg
például egy közlekedési jel jelentését a jogszabály egyértelműen meghatározza, addig
a vallásos szimbólum túllép a racionalitás síkján és a kulturális környezettől
függő személyes jelentést tartalmaz a felhasználója számára. Sőt, mi több, a képzettársítás
folytán gazdag gondolati, érzelmi és hangulati töltése van.[5]
Egyik
leggyakrabban használt szimbólumunk a gyertya. A gyertya
jelképes tartalma igen gazdag. Mint a világosság forrása már az
ókeresztény korban Krisztus jelképe. A gyertya anyaga a viasz Jézus emberi
természetére, fénye istenségére utal. A karácsonyi gyertya Jézus megterülésére
és születésére emlékeztet, míg a húsvéti gyertya a föltámadott úrra.
Mivel a gyertya önmagát fölemésztve világít, jelképe
az önzetlen szolgálatnak, a jócselekedetekkel és világító hitnek. De ugyanakkor
szimbóluma a halandóságnak és az örök életnek. Ezért gyertyát gyújtunk halottak
napján szeretteink sírján, az elhunytra való emlékezésül.[6]
Sokszor lehet látni a tv híradásaiban, ha valaki tragikus hirtelenséggel
meghal, gyertyát gyújtanak az emlékére.
A szentelt gyertyának is sajátos jellege van.
Adventben a koszorún jelzi, hogy közeledünk a karácsonyhoz. A megszülető
Krisztusra való emlékezéssel több lesz a lelkünkben, az életünkben a fény. Emlékszem,
hogy gyermekkoromban vihar idején gyújtottuk meg a szentelt gyertyát. A
kereszteléskor kapott gyertyát, amelyet a pap „vedd Krisztus világosságát”, szavakkal ad át az édesanyának, az
Isten gyermekévé való születés emlékére, a születésnapi ünnepségen illik rövid
időre meggyújtani.
Körülnéztem az irodalomban, íróink, költőink miben
látják a gyertya üzenetét. A teljesség igénye nélkül idézek néhányat.
Lukáts Márta: A gyertya
Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.
Küldetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.
Babits Mihály Karácsonyi ének című versében így írt:
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Böjte
Csaba úgy látja, hogy „a sötétség a
világosság hiánya. Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. Sokkal
egyszerűbb, ha meggyújtunk egy
gyertyát. Tehát
nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját
életünkben és másokéban.”
Talán
az értelme elhomályosodott, akarata megromlott emberi természetet jelzi Paulo
Coelho szerint „Jó dolog gyertyát
gyújtani, de élvezetesebb a sötétséget szidni.”
Szabó Magda írónő megfogalmazása iránymutató: „Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a
sötétséget.”
Charles Haddon Spurgeon amerikai
baptista lelkész úgy látja, hogy „a gyertya nem egy
pontra világít, hanem fényt áraszt maga körül. Így kell, hogy a keresztény
ember is mindenkinek, kicsinynek és nagynak egyaránt áldást sugározzon.”
Végül legyen itt egy gyertya idézet Anthony de Mello
–tól: „A lelkiismeret-furdalás olyan,
mint az elolthatatlan szülinapi
gyertya.
Bosszantó.”[7]
A gyertyának, gyertya lángjának sokféle üzenete van.
Nekünk, a valóság talaján álló embereknek egyre kevesebbet mondanak a szimbólumok.
Pedig, ha jobban figyelnénk a szimbólumokra, gazdagabbá és értékesebbé tudnák
tenni vallási, érzelmi és szellemi világunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése