A
ÉV ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP
Szombathely- Kálvária 2014.02.09.
„Ti vagytok
a föld sója.” Mondta Jézus az embernek, akinek testének a 70%-a sós
tengervíz, sós a vére és sós a könnye. „Ti
vagytok a világ világossága!” mondta Jézus az embernek, aki büszke az
értelme fényére.
Só és világosság. Ez a kettő
majdnem ugyanaz. Ma csak a só üzenetéről...
Már a
méhben lévő magzat is találkozik a sóval, hisz a magzatvíz meleg, különleges
víz-sóoldat, amely összetételében a vérre és az őstengeri vízre emlékeztet.
A különböző
só vegyületek jelenléte a szervezetünkben létfontosságú. Jelen vannak a vérben,
a sejtközi folyadékokban, sejtek citoplazmájában, a vizeletben stb. Minden
élőlénynél alapvető fontosságú a szükséges só megfelelő mennyiségű és arányú
pótlása. A tudósok szerint az élet keletkezésének egyik fontos eleme volt a só.
A sót már
az ókorban élelmiszerek tartósítására használták. Homérosz, a Kr. e. 8.
században élt görög költő „isteninek
nevezi a sót” melyet az áldozatoknál használtak. Platón[2] a nagy görög filozófus is
említi a sót. Rómából származik az a szokás, hogy sót tettek a csecsemők
ajkára, hogy megóvja őket a veszedelemtől. A szír mítoszok szerint az emberek
az istenektől tanulták el a só használatát. A Litván mítoszok úgy tudják, hogy
a démonok undorodnak a sótól. Paracelsus[3] a híres középkori
alkimista és orvos a sót a megmaradás minőségének tartotta. Az idősebb Plinius[4] római író véleménye
szerint az ellenmérget is meg kell sózni, hogy jobban hasson. A só szent
természete már a kelták vallási életében is megmutatkozott, hiszen a só forrás
kultikus helynek számított.
Az „egy csipetnyi sóval” kifejezés értelme
az volt, hogy a dolgot csak módjával kell csinálni. A túlzott só fogyasztás,
mint tudjuk, ártalmas.
A Biblia
rengeteg helyén feltűnik a só. Ismert, hogy Lót felesége só oszloppá változott,
amikor visszatekintett Szodomára és Gomorára. Illés sóval méregtelenítette a
forrás vizét. Ezekiel könyve az áldozati állat sóval történő behintéséről
számol be. A katolikus liturgia sem nélkülözi a sót: a víz megáldásakor pl. sót
vegyítünk a vízbe, a templomszentelésnél sót és vizet kevertek össze.
Hogyan
lehet az élet sójává lenni?
Az élet egyik
sója a humor. De lehet a jó szó is, baráti szó is, a segítő szó is, a biztató
szó is, no meg a mosoly is, amelyről, mint tudjuk a legrövidebb út két ember
között. Most csak a humorról, mint az élet sójáról szeretnék megosztani néhány
gondolatot. A humorról, amely oldja a feszültségeket, az ideggörcsöket, és a
kegyetlen helyzetek okozta keserűséget. Az előbbiek depresszióba süllyesztenek,
a humor mindig a felszínre dob.
1962-ben, a
70 éves Sík Sándor, piarista szerzetes, egyetemi tanár, költő írt egy
csodálatos verset, amelynek a címe Imádság
humorért.
De mielőtt ebből
néhány versszakot felolvasok, elmondok egy történetet.
Újsághír:
„2013.
02. 23-án, Brusznyai József a 91 éves volt plébános Dunakeszin a Szent
Mihály-templomban. a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából megkapta a
Hit Pajzsa kitüntetést. Mint ismeretes a Hit pajzsa kitüntetést évente egyszer azoknak
az élő egyházi személyeknek ítélik oda, akik a kommunista diktatúra alatt is
hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. ”
A
kitüntetés alkalmából, amint az ilyenkor lenni szokott, megrohanták az
újságírók és kérték mondja el a történetét. Ebből idézek.
„Nem
felejtem el, 1950. augusztus 6-án, vasárnap, az egyházi naptár szerint Urunk
színeváltozásának ünnepe volt, az esti szentmise után lefeküdtem. Éjszaka négy
jól öltözött, kigyúrt izomzatú fiatalember rázott fel, ávósok, hogy valaki
Pesten szeretne velem beszélgetni. Már túl voltunk a Mindszenty-peren, három
hétig tartottak az Andrássy 60.-ban, hogy a püspökünk ellen valami terhelőt
gyűjtsenek. De belőlem nem tudtak ilyet kiszedni.
Ez után nem
az utcára tettek ki, hanem beültettek egy lefüggönyözött autóba, és elvittek a
kistarcsai wellnessüdülőbe, amit mi, gyarlók internálótábornak neveztünk.
Amikor három év múlva, 1953. szeptember 24-én kiszabadultam, fogolykiváltó
Boldogasszony ünnepe volt. Jelentkeztem a püspök atyánál, aki azt mondta, nem
engedik meg neki, hogy engem, mint papot alkalmazásba vegyen. Így lettem kántor
és segédmunkás.
Amikor a Sződligeti
állami gazdaság igazgatója meglátta az iratokból, hogy pap vagyok, azt mondta, meg
kell megkérdezni a pártbizottságot, felvezet-e? Másnap közölte, hogy
megengedték. Fizikai munkára, a szőlőbrigádba kerültem. Örültem neki. "Arcod verejtékével egyed a
kenyeret" - olvasható a Bibliában, s én megtapasztaltam, milyen az.
Utólag mesélte az igazgató, hogy többször jöttek az elvtársak megnézni, hogy
viseli magát a pap.
1954-ben visszatérhettem
papi pályára. Nagykökényesen három évig voltam plébános, majd Kállóra kerültem,
ahol 1965-ig szolgáltam. Kiskundorozsma hat év volt, majd 1971-ben helyeztek
Dunakeszire. Ott szolgáltam 70 éves koromig, utána kisegítő lelkészként még
kilenc évig. Most pedig, 91 évesen Kállón vagyok remete, várom a behívót az
örök vadászmezőkre.
Amikor
megkérdezték tőle, hogyan viselte el a kegyetlen helyzetet. Így válaszolt
Az
internálótáborban mindennap elmondtam Sík Sándor Imádság humorért című versét
és Ady Endrétől A muszáj Herkulest. Most, kilencven felett pedig találtam egy
másik receptet: nem sietek, nem tervezek, csak engedem, hogy szeressen az
Isten.”[5] A Sík S. versből idézek 9
versszakot.
Csorgattál
hitet fejemre,
(Vajha
frissen őrzeném!)
Koszorúztál
kegyelemmel
(Volna
fogytig bár enyém!)
Hetven
éves fiatalnak
Még
valami kellene:
Humort,
humort önts szívembe,
Meghallgatás
Istene!
Hát
az öreg, aki hordoz
Harminchárom
nyavalyát
S
kétszer annyi gyengeséget,
Honnan
vegye mosolyát?
Honnan
erőt elviselni,
Kinevetni
önmagát,
Megmaradni
emberszinten
Éjek
éjszakáin át!
Nincs
itt más, mint bölcsnek lenni,
Ha
csak egy hüvelyknyinek,
Semmi
más, csak szentnek lenni,
Ha
csak egy babszemnyinek.
Uram,
egy babszemnyi lélek
küldi
Hozzád sóhaját:
Csorgasd
cserepes ajkára
Öregeid
humorát.
A humor az
egyik legfontosabb dolog az életben. Nem csak a kedélyállapotot javítja, hanem
a minimum 60-80 izom megmozgatásával fizikai gyógyító hatása is A mosolynak is
jótékony hatása van. Azt mondják, hogy ilyenkor szellőzik az ember lelke,
távoznak belőle a gonosz szellemek.
Ami már
jóval tudományosabban hangzik: a nevetés fokozza a szívműködést, megmozgatja az
egész keringési rendszerünket, kitágítja az ereket, egyensúlyba hozza a
vérnyomást. Nevetéskor az agyban olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek
csökkentik a fájdalomérzetet.
A nevetés
erősíti az immunrendszert, serkenti az emésztést, lebontja a stresszhormonokat.
Egy kínai mondás szerint minden perc nevetés egy órával hosszabbítja meg az
életünket.
Mi lennénk
a föld sója? Természetesen, ha egy csipetnyi humor van bennük. Úgy, ahogyan
Szent Pál írta a kolosszei közösségnek „Beszédetek
legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.”[6]
És a költő
Földnek
sava vagy, ne légy ízetlen,
Lámpás vagy, égj, világíts fényesen![7]
Lámpás vagy, égj, világíts fényesen![7]
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése