Az
ÉV ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP
Szombathely
– Kálvária 2014.01.26.
Újsághír
2012. január végén.
A Costa
Concordia, a 290 méter hosszú, 114 500 tonnás luxus-üdülőhajó 2012. január
13-án az esti órákban Francesco Schettino kapitány parancsnoksága alatt
hajózott a Tirrén tengeren, nyugodt időben, tiszta látási viszonyok között. A
fedélzeten 4229 személy tartózkodott. A hajó a kapitány utasítására erősen
megközelítette Giglio szigetét és zátonyra futott. Eközben egy szikla hetven
méteres rést vágott a hajótestbe. A hajó, amelynek nagy részét elárasztotta a
víz, jobb oldalára dőlt. Annak ellenére, hogy a part kevesebb, mint száz
méterre volt, harminckét ember, közöttük a hajón dolgozó magyar Fehér Sándor, az
életét vesztette. Az anyagi kárt mintegy egymilliárd dollárra becsülik.
A kis olasz
sziget plébánosa a tragédiával kapcsolatban elmondott egy háttér történetet is
a vatikáni rádióban, ami már nem szerepelt a lapok híreiben. Elmondása szerint a
szerencsétlenség estéjén a sziget egész lakossága megmozdult és részt vett a
bajba jutottak mentésében. A plébános is megnyitotta a templom kapuit, hogy a túlélők
menedéket találjanak. Az atya meghatottan beszélt arról, hogy a hajótöröttek
számára takarókról és élelemről gondoskodtak és próbáltak mindenben segítséget
nyújtani. Másnap pedig a szentmisén a kenyér és a bor mellett a túlélők
körmenetben vitték a mentőmellényeket is az oltárhoz, így adtak hálát Istennek,
akinek megmenekülésüket köszönhették.
Nagyon erős
kapcsolatot érzek e történet, és a mai evangélium második részében felolvasott
eseményről, amikor Jézus a Galileai tó partján tevékenykedő halászokat, akik „éppen hálót vetettek” a tengerbe, szólította
meg: „kövessetek engem, és
én emberek
halászává teszlek titeket!”.[1]
Megpróbálom elmondani, hogy miért?
Ki az
emberhalász?
Szűkebb
értelemben, a megszokott értelmezés szerint az apostolok, az apostolok utódai a
püspökök, és azok segítői a papok. Jézus ezért alapította meg a papi rendet,
hogy legyenek, akik hivatásukból fakadóan tesznek tanúságot a mesterről.
Tágabb
értelemben emberhalásznak minősül mindenki, ki észreveszi a zátonyra futott
életeket, hivatásokat, személyeket, családokat, helyzeteket, kiégett embereket,
és segít azoknak, akik segítségre szorulnak. Éppen úgy, amint tették a kis
olasz sziget lakói. Nem érdekelte őket, miféle emberek szenvedtek hajótörést.
Egy volt a fontos számukra, bajbajutottak, segíteni kell.
A
"halászni" ige a magyarban kizárólag vízi tevékenységet jelent. Az ógörög
szó, amely nyelven ránk maradtak az első másolatok Máté evangéliumából, a
halászni ige[2]
bármely "élő" elfogására és
megőrzésére vonatkozhat. A magyar nyelvben akár rossz ízű jelentése is lehet,
pl. halászik a zavarosban.
Jézus rejtetten
mondja önmagát emberhalásznak, hiszen itt megmutatja, hogyan emeli ki és emeli
fel magához a csak önmagával és hálóival törődő hétköznapi embert. Ezzel az ünnepélyes
aktussal, minden korok embere "mostantól"
válhattak az apostolok, és válhat minden jó érzésű ember a megváltó halásztársaivá.
Jézus ui. nem csupán emberi és természetfeletti igazságokat és erkölcsi
törvényeket tanított, hanem segített az emberen minden élethelyzetben.
Miért hívta
el Jézus az apostolokat? Hogy speciális emberhalásszá képezze ki azokat, akik a
tavi halászatra voltak berendezkedve, mivel ez volt a mesterségük és
megélhetésük eszköze. Jézus nem kecsegtet fényes karrierrel, sem busás
fizetéssel. Egyszerűen oda szólítja őket maga mellé.
Abban az
időben megszokott volt az ilyesféle meghívás. Hiszen a korabeli rabbik is
gyűjtöttek maguk köré tanítványokat, akiknek átadták a tudásukat. Megtisztelő
volt ez a meghívott számára.
Úgy
látszik, hogy ezek a halászemberek is különösképpen megtisztelőnek érezték a híres
názáreti rabbi meghívását. A zsidó vallásban a rabbi jelentése: vallási tanító,
szó szerint jelentése „nagy”. „kimagasló tudású”.[3]
Ez volt az írástudók tiszteletteljes megszólítása. Jézus már tevékenységének
kezdetén az a hír járta, hogy ő rabbi, azaz kimagasló tudású vallási tanító.
Tanítványai közé szólíttatni pedig kitüntető volt. Ezért nem is haboztak a
megszólítottak, hanem „mindenüket hátra
hagyva” követték őt. Lehet, hogy egyikük-másikjuk, úgy futtában odaszólt
még valakinek, legyen gondod a bárkámra, a halászati eszközeimre, egyszer majd
visszajövök.
Jézushoz
szegődtek, látni, tapasztalni, tanulni… Azt gondolom, azzal, hogy itt vagyunk,
mi is Jézushoz szegődünk látni, tapasztalni, tanulni…
Az
emberhalászat, amelyre Jézus egykor meghívta tanítványait, ma is hív minden jó érzésű
embert, akár hitetlen, akár hívő. Az emberhalászat evangéliumi értelemben, napjainkban
is az emberek, a bajbajutott emberek mentését jelenti. Ebből az következik,
hogy nekünk, a katolikus egyház tagjainak különösképpen kötelességünk bárkin
bármikor segíteni felvállalva emberhalászat feladatát.
Öröm
tapasztalni, hogy bárhol van baj az országban vagy a világban, nagyon sokan
segítenek, persze ki, hogyan tud. Mindig jó érzéssel tölt el, ha azt hallom,
látom tapasztalom, hogy mindig van valaki, aki a bajban önzetlenül segít. Persze
nem politikai indíttatásból, vagy érdekből, amiből ugyancsak kilóg a lóláb.
Olvastam
például az híradást, hogy, idézem.
„Ne veszítsük szem elől a
fiatalokat! — Emberhalász Misszió a Váci Egyházmegyében.[4] Ez egy ifjúsági misszió. Megkereshetik ezeket az „emberhalászokat” azok a plébániák, ahol
a hitoktatóknak vagy a plébánosoknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy
ifjúsági közösséget hozzanak létre vagy működtessenek. Segítenek a közösségek létre
hozásában és vezetésében. A hitoktatók leterheltek, három-négy iskolát látnak
el, a plébánosoknak egyre több falu gondját kell hordozniuk, nekik sem marad
idejük az ifjúsági a munkára.
Csak szűk
körökben ismert, hogy a szombathelyi egyházmegyének van egy lapja, amelynek a
címe emberhalász. Alcíme „Isten szolgája,
Brenner János lapja”. Tulajdonképpen az 1957-ben Rábakethely és Zsida
között, hivatása teljesítése közben meggyilkolt fiatal papnak az ismertségét
akarja terjeszteni, azzal a reménnyel, hogy azok között, akik olvassák, ha
odafent is úgy akarják, papi hivatások, szűkebb értelemben vett emberhalászok
születnek.
A tágabb
értelemben vett emberhalász alap indítéka
az emberi jó érzés, amelyet el is
lehet nyomni, de ki is lehet fejleszteni, mint minden más készséget. Indíték
lehet Jézus tanítása, az őt követő szentek példája. Közöttük az immáron
világviszonylatban egyre nagyobb tiszteletnek örvendő Szent Márton, akiben a
nem hívő emberek is az „osztó”, a „segítő embert” látják, Batthyányi
László, a szegények orvosát stb. De ide tartozhatnak a számos, különböző indíttatású,
vallási és világnézeti szervezetnek az önkénteseinek a tevékenysége. Őket
szinte mindig a helyzetek teszik emberhalásszá.
De
emberhalász az édesapa, vagy az édesanya, a nagyobb testvér, amikor odaül a
mateklecke fölött kínlódó gyermek mellé, és segít neki. A szomszéd, aki
észreveszi a szomszéd baját, és segít. A beteglátogató, a magányosok nehéz
perceinek a megosztója. Mindezek az emberhalász tevékenységek részei a mi
emberi életünknek.
Az emberhalász
a mélyre lát… Nem is annyira a külső világot látó szervével, a szemével. Sokkal
inkább valami belső szemmel, érzékkel, amikor ráérez a lényegre.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése