A
ÉV ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP
Szombathely
– Batthyányi templom 2014. 2. 16
A
gondolkodó ember mindig kereste a választ az emberi létet érintő alapvető
kérdésekre: honnét a világ? Mi a világmindenség értelme, célja? Mi az emberi
lét értelme? Miért kell meghalnunk? Honnét a világban lévő rossz, a
katasztrófák, a betegségek, a gyűlölet, a harag, a bosszú stb.
Csak a teremtés koronájának, az
embernek adatott meg, hogy erről töprengjen, és töprengéseinek eredményét
ráhagyja az utókorra: „én eddig és eddig
eljutottam, gondolkodj most már te tovább…” Mert teljesen igaz, hogy „úgy
élni a világban, hogy nem ismerjük a világ értelmét, olyan, mint egy nagy
könyvtárban bóklászni, de meg sem érinteni a könyveket.[1]
Most
nincs idő felidézni, hogy a különböző korokban hogyan próbáltak a gondolkodó
elmék feleletet adni ezekre a kérdésekre. Viszont Jézus a hegyi beszéd ma
felolvasott részében világos és egyértelmű választ ad arra, hogy tehetjük
értelmessé az emberi életet.
„Ne
gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem beteljesíteni”.”[2]
A kulcsszó „beteljesíteni”. Máté evangélista nagyon
sokszor használja ezt a fordulatot egy-egy esemény leírása után „mindez pedig azért történt, hogy
beteljesedjék, amit az Úr a próféták által előre jelzett…”
Ebből
ki lehet hallani, valami olyasmit, hogy az emberi lét nem a vak véletlenek
sorozata, hanem Isten üdvözítő tervének a megvalósulása év ezreken át. Vagyis a
bűnbeesés után Isten elővette, hogy emberileg szóljak, a B tervet, hogyan tudná
önmagához visszavezetni az embert , anélkül, hogy bármire is kényszerítené. Ennek
a tervnek végkifejletében, az idők teljességében elküldte Jézust, aki elmondta
az erre vonatkozó isteni üzeneteket.
Erről
szól a Hegyi Beszéd is, de erről szól Jézusnak minden szava és tette.
A
mai evangélium, amely részlet a Hegyi Beszédből, három emberi magatartási formára
ad eligazítást. Ezek a harag, a házasságtörés és az eskü. Ma csak elsőről, a
haragról mondok el néhány gondolatot, remélve, hogy segít a harag érzelmének a
kezelésében.
Jézus
világosan megmondta „Aki öl, állítsák a törvényszék elé… Már
azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával”.[3]
Tisztázzuk
a fogalmat. Mi a harag?
A
harag az ember érzelmi indulata,
amikor a megsértett, megrövidített, várakozásaiban, reményeiben csalódott,
szokásaiban megzavart, önérzetében sértett emberben zavar támad. A harag a
megtorlással párosulva bosszúvá válik. Ha ez az érzés hirtelen,
nagy erővel támad fel a hirtelen harag, a méreg nevet kapja. A harag magasabb
foka a düh.
A
haragot általában olyan jellegzetes testi jelenségek kísérik, mint a heves,
céltalan mozdulatok, hangos beszéd, arcbőr elvörösödése stb.[4]
A harag
rontja közérzetünket és megrontja a kapcsolatainkat. Afféle lassan ölő méreg.
A
harag és a gyűlölet emberi érzelmek, amelyek nagyon nehezen kezelhetők. De
kezelhetők. Olyanok, mint a futótűztűz, amely ha fellobban, nehéz megfékezni és
rettenetes kárt tud okozni.
A
harag nem jár egyedül. Egyik következménye lehet pl. a keserűség.
Amely nem más, az elfojtott harag, amelyet hosszú időn át
magunkba zártunk, mígnem egész érzésvilágunkat és szemléletmódunkat
meghatározza.
A harag hatása, hogy vég nélkül járatjuk múltbéli
sérelmeink lemezét, ezzel újból és újból átéljük és a haragot, mígnem
állandósul bennünk a vágy, hogy elégtételt vegyünk mindezekért. Az újrajáratott
lemez barázdái mélyen bevésődnek a tudatunkba. Haragos indulatunk idővel
keserűséggé csontosodik. Eközben azt sem vesszük észre, hogy valójában mi
választottuk állandó társunknak a haragot, amely így módon egész életünket
megfertőzi.[5]
Jó
tanács: a haragot nem elfojtani, hanem kezelni kell. Megfelelő eszközökkel szét
kell oszlatni magunkban a harag viharfelhőit.
A
haragot ne raktározzuk a szívűnkben. Ezzel csak magunknak ártunk. A régi neheztelések
konzerválásával egyre keserűbbé válunk. A szőnyeg alá söpört haragnak komoly
idegrendszeri következményei lehetnek. Előbb vagy utóbb, mondják az orvosok,
gyomorfekélyt tud okozni, megtámadja az immunrendszered, szívproblémákra tesz
hajlamossá, esetleg rákot és más rendellenességeket, beilleszkedési és érzelmi
zavarokat idéz elő. Fölemészti az energiáinkat, megbénítja a kreativitást, az
alkotó készséget. Akadályozza az Istennel, barátainkkal, rokonainkkal való
kapcsolatunkat. A haragos lelkiállapothoz való ragaszkodás attól, aki megbántott
megtagadja azt a lehetőséget, hogy megbánja, és helyrehozza, amit tett. Jó
tanács: fel kell hagyni a múlt előráncigálásával, mert zsaroljuk a vétkest
azzal, hogy újra előszedjük a szennyest.
Aki
haragszik, abban benne van a vágy, hogy haragját világgá kiáltsa. Ez olyan,
mint a futótűz; felemészti azt is, aki terjeszti, és azt is, aki hallgatja. Nem
a szennyest kell kiteregetni, hanem a tiszta ruhát.
A
haragot is, mint minden más káros érzelmi vihart kezelni kell.
Igaz,
hogy az agyban dől el minden. Két dolog lehetséges, vagy teret engedek a
gátlástalan dühnek, vagy végig gondolok egyet és mást.
Mielőtt
bárkire is megharagudnánk, érdemes megnéznünk magunktól haragunk okát. Meg kell
bizonyosodnunk arról, hogy az nem félreértésből származik-e?
Érdemes
feltenni magunknak ilyesféle kérdéseket: mi értelme van annak, hogy haragszom?
Jó ez nekem? Ha nem jó, akkor miért emészt a harag? A válasz azonnal kéznél van:
meg megbántott, megsértett, megalázott, megszégyenített… Ez viszont elindít egy
káros érzelmi folyamatot, a bosszú lihegését, majd én megmutatom, majd én
bebizonyítom, majd én igazságot szolgáltatok… Az igazság szolgáltatása nem ránk
tartozik.
Megbotránkozunk
akkor, ha azt látjuk a hírekben, hogy a szülő bemegy az iskolába és tettlegesen
bántalmazza a pedagógust, mert magzata azt mondta… Támad, anélkül, hogy
megkérdezné a pedagógust, mi is a baj szépreményű gyermekével…
Mondják,
a hozzáértők, hogy csak a primitív ember nem tudja kezelni a dühét, a haragját.
Jó lenne, ha mi, Krisztust követő emberek, az evangélium szemüvegén keresztül is
látnánk a helyzetet. Mert ugye Jézus szerint „Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával”.
Humphry Davy amerikai pszichológus gondolatai
figyelemre méltók:
„Az élet értelmét nem a nagy
áldozatok és kötelességek adják, hanem apróságok; a szív egy-egy mosolyból,
vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt.”[6] Mindez pedig
azért, hogy szebb, tartalmasabb és emberibb legyen az életünk. Ahogyan
Palotai Erzsi író és műfordító fogalmazott
„az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekem kell értelmet adni az életnek.”
Amihez még hozzá teszem: Isten segítségével. Végül egy jó tanács kiegészítéssel: 2A nap ne nyugodjék le haragotok fölött” [7] De még fontosabb, hogy a nap ne
nyugodjék le Isten haragja fölött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése